Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

/. s^jnt Jellegtelen korongolt szürke cserép, 3 db. 2. s^int Korongolt szürke cserép sűrű vonalkázással díszítve (LIV. t. 5). 3. s^int Korongolt fekete díszítetlen cserép. — A 108 — 135 cm között talált cserepek felülről alig vagy nem megfigyelhető kisebb beásásokkal, cölöplyukakkal kerülhettek a legfelső bronzkori szintbe. Várdomb 1977. évi szelvény 1. réteg Korongolt szürke fazék tagolt peremtöredéke (XXIV. t. 7). Korongolt cserép edényhasból, vízszintesen behúzott vonalakkal, hasán bevagdosással díszítve (XXIV. t. 9; XXXVII. t. 7). Vastárgy töredéke, két szögfejjel (XXIV. t. 6), — a középkori sánc fekete töltéséből a felszíntől 111 cm mélységből. Jellegtelen korongolt cserepek, 4 db. 2. réteg Vaskarika (XXIV. t. 5). Vas töredékek, — talán csat (?) részei (XXIV. t. 4). Gyűjtött középkori leletek a Templomdombról és a Várdombról MNM 28, 1855. Vas sarkantyú, ívelt szárú, hatágú csillagalakú taréjjal. H: 14 cm, Sz: 9,5 cm (XXIV. t. 3). - Jelenleg a MNM Fegyvertárában 1958, 53, 1268. számon. MNM 13, 1883, 97. „Középkori aranyozott bronz dísztárgy". Elpusztult a II. Világháború idején. MNM 13, 1883, 98. „Középkori vas dísztárgy." Elpusztult a II. Világháború idején. MNM 42, 1898, 158. Középkori kályhafiók. Lelőhelye: „Alpár-Tiszapart". Elpusztult a II. Világháború idején. KKM 58, 131,1. Egyfülű fehér színű kancsó lóherelevél alakú kiöntős szájjal, vörös festett csíkozott díszítéssel. M: 14,5 cm, Pátm: 9,7 cm. A „vár északkeleti oldalán" találta 1904 aug. 29-én Perjesz János (LIII. t. 2). KKM 58,188,8. Vas sarkantyú, szegeccsel felerősíthető rövidszárú típus, kétágú taréjnyúlvánnyal, hiányzó taréjjal. Átm: 7,5 cm (XXIV. t. 2). A Patay Pál ásatása utáni napon, 1949. dec. 31-én találta Eszterde Tibor (XXIV. t.2). A Majláth-gyűjteménybe került egyszerű S-végű haj karikák és egy bronz csörgő (ArchÉrt 18, 1898, 261, 11 — 13. szám) közelebbi lelőhelyéről már a gyűjtő sem tudott. Valószínűleg nem a vár körzetéből jutottak a gyűjteménybe, hanem a Kada — Török féle „gyepsori" ásatás helyszínéről. Kronológiai értékük tehát a Várdombbal kapcsolatban nincs. A középkori edények és cserepek száma összesen 42 db. VI. AZ ALPÁRI VÁR- ÉS TELEP-EGYÜTTES ŐSKORI TELEPÜLÉSEI a) A^ alpári lös^fennsik őskora a vár építése előtt A kezdetben még egységes lapos löszfennsíkon, amely északról és keletről a Tisza árterületére támaszkodott, s amelyet délről és nyugatról félkörben az ilyen löszplatókat rendszeresen megszakító természetes vízmosás övezett, amint azt az 1889-ben a Nemzeti Múzeumba került alpári hálónehezékből Kutzián Ida munkája nyomán már korábban is tudtuk, a Körös-kultúra embere települt meg először. A korai neolitikus telep néhány elszórt házból s körülöttük gödrökből állhatott, ezek nyomaira azonban egyik ásatás során sem sikerült rábukkanni. Valószínű, hogy a település a későbbi Várdomb területére is kiterjedt, legalább is erre utal az őshumuszt áttörő 77/4. gödör alsó felében talált edényalj

1 (XXII. t. 10) és az I. szelvény szintén a humuszt áttörő 75/12. gödrének anyagába belekeveredett agyag pecsételő

2 (X. t. 6; XXXIII. t. 11). Viszont a Templomdomb és a Várdomb közötti sáncárok ásásakor a felhordott földdel kerülhetett a felszínre az I. 2 réteg fekete csíkokkal festett peremtöredéke

3 (II. t. 21; XXIX. t. 1) és egy idol vagy edényláb töredék (LII. t. 6). Mivel a következő két évezredből nincs emberi életre utaló nyom a fennsíkon, meglehet, hogy a Körös-telep a bronzkor alatti „őshumuszban" vagy éppen a humuszréteg alatt rejtőzik. A következő telepes, a korai bronzkori Nagyrévkultúra embere mind a Duna, mind pedig a Tisza mentében előszeretettel települt meg az alpárihoz hasonló, természettől védett löszplatókon (Bölcske, Baracs, Dunaújváros—Kosziderpadlás, Százhalombatta—Földvár illetve Tószeg—Laposhalom, Nagyrév— Zsidóhalom). Ennél többet azonban alig lehet mondani, mivel az 1949—1977. évi ásatások sem Nagyrév-típusú leleteket, sem pedig korai bronzkori építményeket nem találtak. A kifejlett Nagyrév-kultúra 1 Típusához v. ö. KUTZIÁN L, A Körös-kultúra — The Körös Culture. Diss Pann II. 23, Bp. 1944-1945, XVIII. t. 2 Típusához v. ö. KUTZIÁN I. i. m. XLVI. t. 3 MAKKAY J.-TROGMAYER O., Die Bemalte Keramik der Körös-Gruppe. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve 1964—1965—1, 47 skk, — típusunkat a II. periódusba keltezték. 62