Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

tos megjegyzései pedig korának történeti irodalmát tükrözik, feljegyzései mégis a gyakorlott várkutatóra vallanak. A hely történeti értékének felismerését látjuk a leírás végén kifejtett óhajában, hogy az alpári vár legalább a mai alakjában fenntartassék. Az első régészeti feltárást Patay Pál végezte, 1949. december végén, négy napi munkával. A vár belső területének É-i széléhez közel egy 5x5 méteres szelvényt tárt fel (erről Bóna István ír részletesen). A sánc Ny-i részét is átvágta egy 2 m széles, 15,5 m hosszú árokkal, itt azonban már nem volt lehetősége az érintetlen talajt elérni. A rendelkezésre álló kevés idő és a téli időjárás miatt pontos megfigyelésekre nem volt alkalma, a sáncátvágásról készített vázlatos rajz azonban az 1977. évi ásatás alapján újraértékelhető. Erre később még visszatérek. Patay az ásatással egyidőben a várat vázlatosan felmérte és az irodalomban először, rövid leírását is adja. A sánccal körülvett terület egykori átmérőjét 100, illetve 80 m-re becsüli. A lakótelep folytatását a sáncon túli területen is megállapította, korát pedig a Vatya-kultúrába helyezte. A belső területen még egy avarkori sírt is feltárt.

16 1974—1975-ben Bóna István a Várdomb belső területén tárt fel két szelvényt, valamint egy kisebb kutató szelvényt a Templomdombon, 1977-ben pedig Nováki Gyula végzett sáncátvágást. Mindezekről a következő fejezetekben szólunk részletesen. Végül a vár és a nyílt lakótelep mérnöki felmérését említjük, amit Gyimesi Albert végzett 1974-ben (3. kép). III. A RÉGÉSZETI GYŰJTÉSEK TÖRTÉNETE AZ ELSŐ ÁSATÁSIG Alpárról a legrégibb — még a múlt század első harmadában talált — lelet 1832-ben jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba Jankovich Miklós gyűjteményével : Ornatus aureus instrumenti cuiusquia, laboré granulato inter glabras extremitates possito repertus. In territorio possessionis Alpár inventus (OrnJank 66). A „valamely eszköz arany ékítménye, amelynek sima lapjának közeit granulált minták díszítik" már a múlt 10 PATAY P., Ásatás Alpáron. ArchÉrt 77 (1950) 134.; Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 123. А. П.; A gabonaleletekről 1.: HARTYÁNYI P. B.-NOVÁKI, GY. i. m. 8. században elvesztette leltári jelzését és lelőhely nélkülivé vált. A Nép vándorláskori Gyűjtemény ismeretlen lelőhelyű aranyai közt szerencsére azonban csupán egyetlen tárgyra illik a leírás és a latban megadott súlyadat, az N. 385. jelzésű, aranylemezből készült, granulált mintákkal díszített korai avar kardfüggesztő fülre, így azonosítása nem okozott komoly gondot. Márcsak azért sem, mivel a múzeum más gyűjteményeiben hasonló, lelőhely nélküli aranytárgy nem fordul elő. Kérdésére a Várdombba beásott korai avar sírok tárgyalása kapcsán (X. fej.) térünk vissza. A következő, szintén mindmáig meglevő, alpári régészeti lelet Kertész László ügyvéd ajándékaként 1855. május 22-én került a Magyar Nemzeti Múzeumba; a hely történelmi jelentőségének ismeretében talán nem véletlenül egy XIII. századi vas sarkantyú (XXIV. t. 3). Arról ugyan nem szól feljegyzés, hogy a Várdombon találták volna, ám a vár területén később, sőt hiteles ásatás során előkerült sarkantyúk és más XII—

XV. századi leletek nyomán ez mégis felettébb valószínű. Az első alpári bronzkori leletet csak később, 1869. augusztus 20-án leltározta be a Nemzeti Múzeum. Egy szinterrel borított fényezett felületű töredékes bögrét, amelyet a kecskeméti Madarassy László közlése szerint „Alpáron a várhegy északi oldalából ástak ki. Ott is sok apró törött cserepet ásnak ki, de csak ezt az egyet kaphattam meg ennyire ép állapotban".

1 A máig meglevő legrégibb bronzkori lelet egy mészbetéttel díszített kör-kör mintás bögre (I. t. Î8), a Tiszazugi Régészeti Magántársulat alpári terepszemléjekor került elő az 1870-es években. 1883-ban a társulat örökletétjeként került a Nemzeti Múzeumba. Lelőhely megjelölése csupán „Alpár", nem teljesen bizonyos tehát, hogy lelőhelyünkről származik. A már Madarassytól jelzett helyi körülmények ismeretében, de típusát tekintve is, mégis ez a valószínű. 1883-ban a Kecskeméti Múzeum végzett ásatásokat „Alpár mezején" Kada Elek vezetésével, Török Aurél közreműködésével. Ezek a — később több félreértést okozó — ásatások azonban nem a község1 Madarassy augusztusi küldeményéhez csak hetekkel később küldte meg a „használati utasítást", „régészeti levele" az Archaeologiai Értesítő október 15-i füzetében jelent meg (ArchÉrt II, 1869, 5. szám, 109), — adata utólag már nem került bejegyzésre a korábban beleltározott leletek mellé, így történt meg, hogy az alpári bögre „lelőhely nélküli" maradt, és az 1950-es években — joggal — újraleltározták. Nem azonosítható többé. 25