Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
alattiak kivételével azonosak voltak. Az előbbi árpa előkerülésének pontos helye — amint már korábban jeleztük — közelebbről nem határozható meg, de az biztos, hogy ennél az ásatásnál is a késői vatyai kultúra rétegéből kerültek elő növényi maradványok. 27 A 67.1.2. 1. sz. árpa, eltérően a többitől csépeletlen, tokiász nélküli faj volt. A közvetlen tűz hatására a tokiászokban levő szemek eltorzultak ugyan, de a faji bélyegek rajtuk mégsem mosódtak el teljesen. Az árpaszemek szimmetrikus alakúak, középen legszélesebbek, hasi barázdájuk egyenes. A leletben a széttörött kalászorsók néhány orsótagja is megmaradt. A közönséges árpának ezt a csupasz változatát korábban számos neolitikus és bronzkori lakótelepen megtalálták, elterjedése a Balkánon keresztül nyomon követhető a Kárpát-medence területére is.' 28 Legkorábban nálunk a Dévaványa-Réhelyi gát neolitikus korú telepén került elő nagyobb mennyiségben. Ezek hasonlóak a tiszaalpárihoz, de égési nyomok nélkül, teltebbek, nagyobb méretűek. Nagyságuk ugyancsak kiegyenlítettebb, a szemek szimmetrikus alakúak, hasi vonaluk egyenes, átlagméretük: H: 5,9, Sz: 3,2, V: 2,5. Az elmúlt években — a dévaványai leleten kívül — a neolitikum késői időszakából BerettyóújfaluSzilhalom telepfeltárásánál került elő ismét csupasz árpa. 29 Közöttük azonban kisebb, fejletlenebb szemek is voltak, függetlenül attól, hogy többségüket ugyancsak a zömök és a szimmetrikus alak jellemezte. Átlag méretük: H.: 5,60, Sz.: 3,09, V.: 2,37 volt. Amíg azonban a tiszaalpári csupasz árpa között kb. kétharmadrész aestivumot is találtunk, a két korábbi lakótelepen az árpa a búzától teljesen elkülönítve maradt meg. Az eddig feltárt árpaleletek alapján azonban a Kárpát-medence területén ebben az időszakban a toklászos árpa termesztése volt általánosabb. Mennyiségben ugyan az 1974—75/B. sz. leletben az árpa nem volt számottevő (108 db), de a közöttük 27 PATAY PÁL ásató régész szíves közlése. 28 HAJNALOVA, E.: a 11. jegyzetben i. m. 227-232. HOPF, M.: a 11. jegyzetben i. m. 42. VAN ZEIST, W. and BOTTEIMA, S.: a 4. jegyzetben i. m. 526., 532-533. VAN ZEIST, W.: Preliminary Report on the Botany of Gomolava. Journal of Archaeological Science. 1975. 2. 315-321. 29 P. HARTYÁNYI B.-SZ. MÁTHÉ M.: Pflanzliche Überreste einer Wohnsiedlung aus dem Neolithikum im Karpaten-Becken. Archaeo-Physika, Band 8. 1979. 97 — 115. levő nagyobb, fejlettebb szemek láthatóan különböznek a lakótelepen levő többséget képező árpától. Ebben a leletben az árpaszemek inkább egyenes oldalúak voltak, hasi barázdájuk is egyenes, míg a telepen levő toklászos árpák inkább középső részükön szélesek, és a hasi barázdájuk ívelt. Lehetséges, hogy az itteni árpa termesztésének időszakában kedvezőbbek voltak a termesztési körülmények? Esetleg a többitől eltérően ez az árpa más helyről származott? Vagy a következő évi vetéshez válogatták szét és a nagyobb, fejlettebb szemek a szelekció eredményeként ilyen összetételűek? Ezek többsége ugyanis toklászosan szenesedett el, előzetes, pörkölés, tisztítás előtt, míg a többi vele együtt levő tönké, alakor, lencse az elszenesedés előtt már előkezelésen esett át. A lakótelepen az árpa többségének méreteiben, morfológiai bélyegeiben nem volt lényeges eltérés, átlagméretük nem érte el a 6 mm hosszúságot. Az inkább zömök, középső részükön legszélesebb szemek egy részénél a hasi vonaluk íveltsége a többsoros árpa termesztését feltételezi ebben az időszakban. Ezek az aszimmetrikus szemek számos leletben elérik a négysoros árpára jellemzők arányát (1:2) így az 1977/4,5,8,10/L— IL, IL, 12. alatti leletekben levőknél. Legtöbb leletben azonban az ívelt aszimmetrikus árpa mennyisége 50% alatt van. A ma termesztett árpafajokat vizsgálva tapasztalható, hogy a tömött árpakalászokban a szemtermések mindig rövidebbek, zömökebb alakúak, aszimmetrikus szemekkel vegyesen jelennek meg. így — bár a leletekben semmiféle kalászmaradvány nem maradt meg —, a szemtermések alapján mégis valószínű, hogy a tiszaalpári telepen a tömött kalászú árpát termesztették. A vatyai kultúra időszakából ehhez hasonló a Mende-Leányvár II/B gödörből származó árpalelet is. Méretük megközelíti a tiszaalpári telepen levők nagyságát (H.: 5,23, Sz.: 3,0, V.: 2,44). A hasonló korú Dunaújváros (Dunapentele) Kosziderpadlásról és a Baracs-Bottyán sánc lakótelepről származó árpák azonban az előbbinél vékonyabb, megnyúltabb formájukkal különböznek. (Dunaújváros: LL: 5,55, Sz.: 2,61, V.: 2,06) Baracs: LL: 6,09, Sz.: 2,81, V.: 2,38) Az eddig vizsgált árpaleletek alapján lehetséges, hogy a környezeti tényezők hatására ebben az időszakban a többsoros toklászos árpának már több változata kialakult a Kárpát-medence területén. 150
