Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
ÉRTÉKELÉS Л négy tiszaalpári régészeti feltárásnál huszonkilenc Időpontról, negyvenkettő tételben került felszínre növényi maradvány. Többségüket a különböző Triticum és Hordeum fajok alkották (1—2. sz. térkép), de számottevő volt a nagy fehérjetartalmú Lathyrus, Lens, Pisum előfordulása is. Л hazai régészeti feltárások közül itt jelent meg elsőként a Unum> amelyről ezt követően jóval később történik archaeobotanikai említés. 3 A^ alakor (Triticium monococcum L.) A 18 fajt magában foglaló búzanemzetségen belül az alakor egyike a legősibb búzáknak. Tudatos szelekcióval Kisázsiában i. e. 9—8. évezred éveiben, Törökország déli részén valamivel később, közvetlen őséből, a vad a/akorhól (Triticum boeoticum Boiss.) alakult ki.* 3 P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.-PATAY Á.: Az 1. jegyzetben i. m. 57. A múlt század utolsó évtizedétől több beszámoló foglalkozott a magyarországi régészeti korú növényi maradványok ismertetésével. Közülük úttörő szerepet töltött be Deininger I.: Adatok kultúrnövényeink történetéhez. A lengyeli őskori telep növénymaradványai. (A keszthelyi m. kir. Gazdasági Tanintézet 1891-i évkönyve) Nagykanizsa, 1892. 1—32. BUSCHAN, G.: Vorgeschichtliche Botanik der Kulturund Nutzpflanzen der alten Welt auf Grund prähistorischer Funde. Breslau, 1895. SCHRÖTER, С : Über die Pflanzenreste aus der neolithischen Landsiedlung von Butmir in Bosnien. 1895. In: Radimsky-Hörnes : Die neolitische Station von Butmir bei Sarajevo in Bosnien. I. Wien. 1895. Vierteljahrsschr. Naturf. Ges. Zürich 50. 23-134. HOOPS, J. : Waldbäume und Kulturpflanzen im Germanischen Altertum. 1905. NEWWEILER, E.: Die Prähistorischen Pflanzenreste Mitteleuropas. Zürich, 1905. ua. : Nachträge urgeschichtlicher Pflanzen. Vierteljahrschr. Naturwiss. Ges. Zürich, 1935. BERTSCH, K. und F. : Geschichte unserer Kulturpflanzen. Stuttgart, 1949. TEMPIR, Z.: Beiträge zur ältesten geschichte des Pflanzenbaus in Ungarn. Acta Archaeologica Hung. XVI./l — 2. (1964) 65-98. 4 Az alakor és egyéb gabonafélék, élelmiszernövények kialakulásáról, elterjedéséről, a régészeti ásatásoknál felszínre került növényi leletek alapján számos kiváló munka jelent meg. A kutatásokat az utóbbi évtizedben a „termékeny félhold" vidékén, Szíria, Palesztina, Jordánia, Irak területén végzett régészeti ásatások segítették elő. Az itt felszínre került növényi maradványokról többek között beszámolt : HELBAEK, H.: How farming began in the Old World. „Archaeology" 20. No 3. Wassington, 1957. ua.: Domestication of food plants in the Old World. „Science" 1959. 130, 365. Termesztett alakjának elterjedése a feltárt régészeti leletek alapján innen követhető nyomon nyugat ra-északnyugatra, a Balkán félszigeten keresztül a Kárpát-medence területére (1. térkép). A növény a neolitikum időszakában eljutott a jóval hűvösebb éghajlatú északi, északnyugati államokig. 5 Ősének, a vad alakornak előfordulása azonban, a Kis-Azsiai, a Balkán félsziget déli részét magában foglaló géncentrumokon kívül nem ismeretes. Ezeken a területeken ugyanakkor — a Krim, a Zargosz hegy lejtőin, Törökország délkeleti részén, Szíria, Palesztina száraz dombjain — a vad alakor ma is megtalálható. 6 A neolitikum korai időszakában a géncentrumától távol eső kedvezőtlenebb területekre terjedésében szerepet játszott a talaj és éghajlati körülményekkelszembeni igénytelensége, rövid (130—150 nap) tenyészideje, optimális vetésidejének ősztől a tavaszi hónapokig történő elhúzódása, termésének magas tápértéke és eltarthatósága. Ezt az ősi búzafajt a századforduló körül nálunk még kisebb területen termesztették 7 , ma már csak fajtagyűjteményekben található. ua. : Commentary on the phylogenesis of Triticum and Hordeum, Economic Botany. 20. New York. 1766. VAN ZEIST, W. and CASPARIE, W. A.: Wild Einkorn Wheat and Barley from Tell Mureybit in Northern Syria, Acta Bot. Neerl. 1968. No. 17. (1) 44/53. VAN ZEIST, W.-BOTTEIMA, S.: Plant Husbandry in Early Neolithic Nea Nicomedeia, Greece. Acta Botanica. Need. 1971. No 20. (5) 1970-ben Törökország délkeleti részén fekvő Gayönü Tepesi őskori telep (i. e. 7500 — 6500) feltárásakor számos cereale, pillangósvirágú és erdei növény maradványa került felszínre. Az alsóbb R —18-as rétegben i. e. 7350 ±55 a vad és a termesztett alakor búza szemtermése együtt került elő. A vad alakornak ezt a típusát azonban a nyugat-anatóliai és a balkáni régészeti feltárásoknál is megtalálták. A vizsgált leletek alapján bizonyos, hogy termesztése nyugat-Anatóliában ettől korábban, 7500 év előtt már megkezdődött. VAN ZEIST, W.: Palaeobotanical results of the 1970. season at Cayönü, Turkey. Helinium. XII. 1972. 1. 3 — 18. JANUSEV1CS, Z. V. : Kultúrnüje rasztenija jugogo-zapada CCCR. po paleobotanicseszkim isszledovanijam. Kisinyev, 1976. 24—25.) A Szovjetunió délnyugati részének kultúrnövényei paleobotanikai kutatások. 5 WILLERDING, U. : Vor- und frühgeschichtliche Kultúrpflanzenfunde in Mitteleuropa. Neue Ausgrabungen und Forschungen in Niedersachsen 5. Hildeheim, 1970. Willerding a közép-európai régészeti ásatásoknál felszínre került gabona és egyéb táplálkozásra alkalmas növényi maradványok lelőhelyeit térképeken ismerteti, közöttük elsőként az alakort, Magyarországról az észak-európai államokig bezárólag. 6 JANUSEVICS, Z. V.: 4. jegyzetben i. m. 21. 7 BÁLÁS Á.: Általános és különleges mezőgazdasági növénytermelés. Magyaróvár, 1888. II. köt. 14. 145
