Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bökönyi S.: Állatmaradványok a tiszaalpári bronzkori földvár ásatásaiból

2. tábládat A faunalista 1. szarvasmarha — Bos taurus L. 2. juh — Ovis aries L. 3. kecske — Capra hircus L. J 4. sertés — Sus scrofa dorn. L. 5. ló — Equus caballus L. 6. kutya — Canis familiáris L. háziállatok 7. őstulok — Bos primigenius Boj. 8. gímszarvas — Cervus elaphus L. 9. őz — Capreolus capreolus L. 10. vaddisznó — Sus scrofa fer. L. 11. borz — Mêles mêles L. 12. farkas — Canis lupus L. 13. mezei nyúl — Lepus europaeus Pali. 14. vadréce — Anas sp. 15. vadlúd — Anser sp. 16. madarak — Aves sp. ind. 17. mocsári teknős — Emys orbicularis L. 18. ponty — Cyprinus carpio L. 19. harcsa — Silurus glanis L. 20. csuka — Esox lucius L. 21. halak — Pisces sp. ind. Vadállatok Összesen mennyire is szokatlan név sincs, ellenben a négy megszokott párosujjú patás faj mellett három gyakran előforduló egyéb emlősfajt, közönséges madárfajokat, a szinte minden bronzkori lelőhelyen előforduló mocsári teknőst és az őskori lelőhelyeken leggyakrabban előforduló három halfajt találni. A faunalista tanúsága szerint a telep lakosságának gazdálkodásában az állattartás jóval nagyobb szerepet játszott a hústáplálék, az állati zsírok és nyersanyagok (bőr, gyapjú, szaru, inak, stb.) biztosításában a vadászatnál. A háziállat—vadállat-arány 85,80 : 14,20 (a darabszám alapján), ill. 75,68 : 24,32 (az egyedszám alapján). Ez a vatyai kultúrában — bár kétségtelenül elég kevés telep csontanyaga alapján — elég magas háziállat-gyakoriságnak számít, és jóllehet a neolithikumhoz ill. a rézkor kezdeti és középső időszakához képest a gazdálkodás határozott fejlődését mutatja, a későrézkor-korabronzkorhoz képest kétségtelen visszaesés. A háziállatfajok közt darabszámra szarvasmarha— juh/kecske-—sertés a gyakorisági sorrend, egyedszámdb °/ /0 egyed /0 474 39,83 29 25,89 339 28,49 ЪЪ 31,25 278 23,36 32 28,57 30 2,52 3 2,68 69 5,80 13 11,61 1190 100,00 112 100,00 1 0,51 1 2,78 11 5,59 3 8,33 1 0,51 1 2,78 8 4,06 3 8,33 1 0,51 1 2,78 3 1,52 2 5,56 12 6,09 3 8,33 1 0,51 1 2,78 1 0,51 1 2,78 7 3,55 4 11,11 3 1,52 2 5,56 7 3,55 4 11,11 3 1,52 2 5,56 9 4,57 4 11,11 129 65,48 4 11,11 197 100,00 36 100,01 1387 148 ra viszont a juh/kecske (kis kérődzők) és a sertés minimálisan megelőzik a szarvasmarhát. (A kultúra más lelőhelyein — mind egyed-, mind pedig darabszámra — a szarvasmarha a leggyakoribb háziállatfaj.) Feltűnően magas a lelőhelyen a kutya számaránya, ami alighanem a fejlett pásztorkodással kapcsolatos, feltűnően kis számban fordul viszont elő a ló, különösen, ha a korai bronzkor lógazdagságát vesszük alapul. A vadállatfauna összetétele tipikusan bronzkori (Bökönyi, 1959, 1974), benne ugyanis a gímszarvas mind darab-, mind pedig egyedszámra messze túlszárnyalja a neolithikum vezető vadállatfaját, az őstulkot. Ami a többi vadállatfajt illeti, sem előfordulásuk ténye, sem pedig gyakorisági viszonyaik — ezek egyébként kisszámú csontmaradványaik és alacsony egyedszámuk miatt amúgy sem jellemzők — nem specifikusan bronzkoriak, hanem inkább csak a környezetre vonatkozóan adnak felvilágosítást. Ismerve az egyes fajok jellemző habitat-típusait, feltételezhető, hogy a lelőhely környékén sűrű, bő aljnövény120