Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

14—15 éves, a mezőn és a ház körül már komoly munkát végző fiatalok bevonása az iskolai tevékenységbe. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei tanítótestület 1895-ben az ismétlőiskolák újjászervezésére vonatkozó véleményével igazodott némileg a gyakorlathoz: javasolta, hogy az ismétlő iskolai oktatás csak október közepétől március végéig tartson (de akkor heti 6—8 órán át), mivel az ilyen korú gyerekeket a szülők tavasztól őszig nem nélkülözhetik. Az ismétlő iskolák számára 1877-ben külön tanterv készült, amely feltételezte, hogy a tanulók a népiskola hat osztályát elvégezték. A valóság ezt meg sem közelítette: az ismétlő iskolások számára legtöbbször egy előkészítő osztályt kellett szervezni, amelyben bepótolhatták a legnagyobb hiányosságokat. Az ismétlő iskolázás nem járt kellő sikerrel, sem a résztvevők számát, sem az ott végzett munkát tekintve. A 12—15 éves gyerekek már nemcsak otthon segítettek, hanem elszegődtek cselédnek. Gyakori panasz, hogy a gazdák, gazdasszonyok nem engedik őket a vasárnapi iskolába. Az ismétlő iskolák eredménytelenségéhez az is hozzájárult, hogy a tanítók sem vették mindenütt komolyan, a mindennapi iskolában végzett munkájukkal egyenértékűnek. A gazdasági oktatásra az elemi iskolában a faiskolák, iskolai kertek szolgáltak. Bár mindenütt szorgalmazták ezek létesítését — úgy az ország gazdasági helyzetére, mint a helyi lakosság földművelő voltára hivatkozva (Félegyházán például a kilencvenes évek elején a tanköteles fiúk 81%-a földműves lett), — gyakorlatilag a gazdasági oktatást nem oldották meg, mert a népiskolai keretek között nem maradt rá idő. A gazdaságtan elméleti oktatására is az ötödikhatodik osztályban vagy az ismétlő iskolában került sor — amikor már a gyerekeknek csak kisebb része járt iskolába. Kiskunhalason a nyolcvanas években magánadakozásból létesítettek földműves iskolát, 40 holdas kísérleti teleppel, de rövid fennállása alatt nagyon kevés tanulója volt.

69 Kecskeméten a földművesiskola első formája az 1872-ben megnyílt gazdasági 69 Halasi Híradó 1887. márc. 6. I. 10. sz. 1-2. 70 PPS vm Tanker, isk. tan. ir. 1870-1876. Jkv. 1870. márc. 14. PML IV 365/a., Kecskemét sz. kir. város polgármesterének jelentése 1876-ról. Kecskemét, 1877. 7., Kecskemét 1873. márc. 23. I. 12. sz. 3., Gazdasági szakoktatással egybekapcsolt felsőbb népiskola értesítői 1872/73— 1889/90, iratai 1872-1894, BKML VIII/603. 71 BARSI József 1869. 60. szakosztállyal egybekapcsolt felső népiskola volt. A város 200 hold földet adott e célra. A beiratkozás feltétele az elemi iskolai jó előmenetel és legalább 12 éves kor volt. A 4 osztályos iskola első három évében alapismereteket tanítottak, a negyedik évben pedig csak mezőgazdasági szaktárgyakat. 1883-tól az utóbbiak anyagát bevonták az alsóbb osztályok tantervébe, s a negyedik osztályt megszüntették. A város által felajánlott földterületből először 60, majd 100 holdat műveltek, cselédek segítségével. Különböző gabona- és takarmánynövényeket, zöldségféléket termesztettek, szőlőt ültettek, gyümölcsfákat nemesítettek, trágyázási kísérleteket végeztek. Minden évről pontos teiményszámadásokat vezettek. A gazdasági iskolához jól felszerelt szertár és könyvtár is tartozott, magyar és külföldi szakirodalommal és általános munkákkal, térképekkel, szemléltetőeszközökkel, kísérleti felszerelésekkel. Mindezek ellenére a gazdasági szakoktatás nem talált nagy népszerűségre, s éppen a földművelők körében nem. A beiratkozok között nagyon kevés volt a földműves, gazdálkodó gyermeke, annál nagyobb volt azonban az arányuk az évközben kimaradók között. A felső népiskola értesítője minden évben felhívta a figyelmet erre a hasznos és ingyenes oktatásra, de nem sok eredménynyel. A gazdasági iskola csekély látogatottságának fő oka az lehetett, hogy a földművesnek készülő gyerekek 12 éves koruk után már munkába álltak szüleik mellett. Tantervi problémák is közrejátszottak: 12—16 éves gyerekek testi és szellemi erejét meghaladták az elméleti és gyakorlati oktatás követelményei. 1895-ben a gazdasági felső népiskola megszűnt, helyén állami földművesiskolát nyitottak.

70 Végül szóljunk röviden a parasztgyerekek felsőbb iskolákba jutásáról. Barsi József egy 1869-ben írt tanulmányában azt fejtegette, hogy az elemi iskolának olyan tanintézetnek kellene lennie, melyben a nevelők kipuhatolhatják, milyen középfokú intézetbe lenne legcélszerűbb küldeni a gyereket, s „az elemi iskolából egyáltalán senki sem léphet a közéletbe ki", a nép legalsóbb rétegeinek gyermekei sem. Ez az elképzelés a maga korában csak óhaj volt, amivel kapcsolatban megjegyzi még: „ilyen értelemben felfogott és következetesen keresztülvitt nevelési rendszer nálunk még nem létezik".

71 A parasztgyerekek többsége még az elemi iskolát sem fejezte be. Csak nagyon kis hányaduk jutott tovább közép- esetleg felsőfokú oktatási intézménybe. 245