Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

sánál, hogy a gyerekek reggel templomba tudjanak menni, s hogy szüleiknek ii tudjanak segíteni. Nyáron általában reggel 7 órakor kezdődött a tanítás. A városi osztályokban többé-kevésbé betartották az iskolai házirendet, hiszen közel volt az iskolaszék és a tanfelügyelő. A tanyai iskolákban a tanfelügyelők gyakran kapták hanyagságon a tanítókat. Idézet egy ágasegyházi iskolalátogatási jelentésből (1891. február): „Kilenc órára kiértem az iskolába, de a tanító még aludt. Jó egynegyed óráig foglalkoztam már a gyermekekkel, amikor a tanító bejött. A gyermekek még 10 órakor is jöttek, valószínűleg arra számítva, hogy a tanító úgysem szokta a kiszabott időben elkezdeni a tanítást."

57 A népiskolák óraszáma aszerint változott, hogy az iskola egy vagy több tanítóval bíró népiskola volt-e. Az 1869. évi tanterv szerint a tanítók legmagasabb heti óraszáma 29 1/4 volt, ehhez járultak még az ismétlő iskolai órák. A tanulók heti óraszáma legfeljebb 20—24 volt (a hat tanítós iskolák kivételével ez kétfelé oszlott: a tanítóval töltött órákra és a „csendes foglalkozásokra".) Ezt az időt azonban nem mindig tudták célszerűen beosztani. Általában 3—4 óra volt délelőtt, 1 —2 délután. Közben a gyerekek hazamehettek, de akik távol laktak az iskolától, azok kénytelenek voltak a közbeeső időt is ott tölteni, így gyakorlatilag a nap nagyobbik részében az iskolához voltak kötve. A délelőtti és a délutáni órák között gyakran maradtak felügyelet nélkül. Egy kiskunfélegyházi tanító jegyezte fel levelében, 1889. novemberében, hogy az egyik szülő éppen akkor ment az iskola felé, amikor Gábor fia — szünet lévén — iskolatársaival játszott. Felháborodottan rángatta el a többiektől: ,,. . . mindjárt haza takarodj, nem játszani küldelek én ide meg a ruhádat szaggatni, ha nem tud tanítani a tanítód, otthon a helyed, én paran57 Pásthy Károly népisk. ig. jelentése, 1891. febr. Kecskemét közs. isk. sz. ir. BKML ÍV/1907. 58 Szűcs Gyula népiskolai tanító levele az iskolaszékhez 1889. nov. 18. Kkfh-i Szt. János téri el. isk. ir. 1882-1902. BKML (Kkfh) VIII/260. 59 Névtelen levél a miniszteri tanfelügyelőnek címezve 1893. (hiányos dátum). KÉL I., Tázlár isk. ir. 60 Kecskemét, 1876. okt. 15. IV. évf. 43. sz. 2., okt. 29. 44. sz. 3. 61 1894. ápr. havi jelentés az iskolaszéknek, iskolalátogatás Városföldön. Kecskemét közs. isk. sz. ir. 1889—1905. BKML IV/1907. csolok neked"

58 1893-ban a tázlári szülők panaszkodtak a tanfelügyelőnek, s el akarták tiltani gyermekeiket az iskolától, mert az órák közötti szünetben veszélyeztetve látták őket az iskolaépületben lakó „erkölcstelen bábaasszony" által.

59 Szünidőt a gyerekek a karácsonyi és nyári nagy vakáción kívül kukoricatörésre, szüretre, farsangra, húsvétra, pünkösdre kaptak, s egyénenként nagy családi események — lakodalom, keresztelő stb. — napjára. A gyermekek oktatása — főleg a falusi és tanyai kisiskolákban — összevont formában folyt. Az osztályok nem váltak el élesen egymástól. Az elavult silabizáló és hangoztató módszer idején egyszerűen az éppen adott előmeneteli szint szerint csoportosították a gyerekeket: betűismerők, betűfoglalók, kisebb szótagolók, nagyobb szótagolók, olvasók. Egyes tanrendek csak így osztják fel a tanulókat: első raj, második raj, írás a kisebbekkel, írás a nagyobbakkal stb. Hosszú ideig szokás volt a gyermekeket kezdő, „szoktató" osztályba adni — általában tavasszal —, és az első osztályt a következő ősszel kezdték el. A tanulók nagy része 2—3 évet is eltöltött az első osztályban, ebből is adódott, hogy a felsőbb osztályokat kevesebben végezték el. Télen a legtöbb iskolában — ahol nem volt fizetett fűtő — a tanító és a gyerekek végezték a fűtést is. Kecskemét pusztai iskoláiban egy-két gyerek állandóan a rőzsét tördelte a pléhkályhákba. Ezekben az iskolákban a gyerekekre várt a takarítás is. A népiskolai igazgató több jelentésében írta, hogy a tanulók a padokon levő vastag porréteget ujjasukkal törölgetik le. 1876-ban a Bátky-féle iskola egyik kis növendéke panaszolta: már egy hónapja folyt a tanítás, de az iskolaterem csak egyszer volt takarítva, akkor is a kislányok seperték ki, ruháik számára nem volt fogas, s alig tudtak írni, mert előpadjaikra ruháikat szokták rakni; s ivóvíz sem volt az iskolában.

60 Az iskolába küldött gyerekek idejének egy részét tehát más, a tanuláson kívüli elfoglaltság töltötte ki. Részlet egy 1894. évi városföldi iskolalátogatási jelentésből: „. . . az iskolában, belépésemkor nagy por volt, a tanulók egy részét a folyosón találtam, állítólag földrajzot tanultak ott, 6—8 gyermek a földet forgatta, ásta, (a tanítás alatt), kertészeti gyakorlat címén, a helyett, hogy az iskolában az előírt órarend szerint tanult volna . . ."

61 2Д2