Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

részét jelentette. A tandíjat terményben is fizethették a szülők. A kiskőrösi evangélikus népiskola nyolcvanas-kilencvenes évekből fennmaradt naplóinak tandíjbefizetési rovataiban szinte kizárólag valamilyen teimény szerepel (csirke, pulyka, kacsa, kappan, tojás, alma, körte, szőlő, bor, dió, mák stb.), esetleg 20—30—40 krajcár kíséretében.

51 A tandíj összeszedése nehézkes volt, kevés jövedelem folyt be belőle. A szegényebb szülőknek viszont néhány forint vagy krajcár is problémát okozhatott. Páhi, Tabdi, Kaskantyú katolikus lakosaitól a tandíjat gyakran csak végrehajtás útján lehetett volna beszedni — ilyenkor a tanító elesett fizetése egy részétől, vagy a kalocsai érseki hivataltól kapott tandíjpótlékot. A Kiskőrös környéki pusztákon nem volt mindegyik felekezetnek iskolája, ezt egyes iskolafenntartók úgy igyekeztek kihasználni, hogy megengedték más vallású gyerekek oktatását iskolájukban, de dupla tandíjat szedtek tőlük.

52 Kiskunhalason 1883-ban még 2 Ft volt a legmagasabb tandíj. 1887-ben az adófizetés nagyságának megfelelően szabályozták. Az adót nem fizetők gyermekeinek tandíja 40 kr, 5 Ft államadóig szintén 40 kr, 5-10 Ft-ig 50 kr, 150-200 Ft-ig 4 Ft. stb. A szabályozás szükségességét mutatja, hogy az izraelita iskolában 14 Ft-ra emelték a tandíja, s előfordult, hogy a tanítók több gyereket hazaküldtek az iskolából, mert nem tudták bemutatni a tandíjbefizetést igazoló nyugtát.

53 1888-ban javasolták az iskolaszék tagjai a képviselőtestületnek a tandíj eltörlését, ami mellett két döntő érv is szólt: az iskolábajárók száma a tandíj eltörlésével talán nőtt volna, maga a tandíj pedig csekély jövedelmet jelentett.

54 Kecskemét községi iskoláiban eleinte 2 Ft volt a tandíj. 1878-ban pedig eltörölték, hogy ezáltal is elősegítsék a tanügy fejlődését s a szegényebb sorsúak iskolázását. A város anyagi erejét az iskolák nagymértékben igénybe vet51 Kiskőrös ág. ev. népisk. mulasztási és előmeneteli naplói 1888/1889, 1897/98. BKML VIII. 52 Mayer Béla főszentszéki elnök levele az érsekhez 1894. ápr. 26. KÉL I., Kaskantyú isk. ir. 53 Halasi Híradó 1887. febr. 27. I. évf. 9. sz. 4., máj. 8. 19. sz. 1—2., szept. 18. (melléklet) 54 Halasi Híradó 1888. aug. 19. I. évf. 34. sz. 1. 55 Kecskemét sz. kir. város iskolaszékének 1878. szept. 25-i üléséről jkvi kivonat. Kecskemét közs. isk. sz. ir. 1871 — 1929. BKML IV/1907., Pásthy Károly levele az iskolaszékhez a tandíjszedés tárgyában 1899. aug. 18-án. Kecskemét közs. isk. sz. ir. BKML IV/1907. 56 Kecskemét és Vidéke 1892. szept. 15. IV. évf. 60. sz. 3. ték, ezért merült fel újra a tandíjszedés gondolata — de csak a tehetősebb városi szülőktől. Mégsem vezették be újra, mert az iskolaszék és a népiskolai igazgató állást foglaltak amellett, hogy a kötelező népoktatás és a kötelező tandíj nem fér össze, a behajtása körüli sok kellemetlenséggel aránytalanul kevés jövedelmet jelentene, és sok szülő emiatt esetleg visszafogná gyermekét az iskolából.

55 Л gyermekek a% iskolában A népoktatás köréből fennmaradt dokumentumok között sok olyan közvetlen hangú, keresetlen szavakkal megírt levelet és más jellegű írást találunk, amelyekben megszólalnak a tanítók, lelkészek, nem ritkán a szülők is. Az elemi népiskolai oktatás résztvevőinek, maguknak a gyermekeknek a megnyilatkozásait, a kisiskolások panaszait, örömeit, gondjait ismerjük legkevésbé. Kíséreljük meg mégis a rendelkezésünkre álló adatokból megrajzolni az iskolák mindennapi belső életét. Az 1850-es, 60-as években még szokásban volt a nyári iskola is. Erőltetése azonban hiábavalónak tűnt. Az 1868. évi népoktatási törvény faluhelyen 8, városban 9 hónapban szabta meg a szorgalmi időt. Utaltunk arra, hogy a tanyai iskolákban ezt 7 hónapra csökkentették. A gyerekek 6 éves koruktól számítottak tankötelesnek, A tanévkezdés idejét és a beiratkozás napját a város elöljáróságok dobszó mellett hirdettették ki. Az iskolaszékek tagjai a tanyákon is kötelesek voltak összeírni a tanulókat s a szülőket értesíteni a tanévkezdésről. A tanévnyitóra készülő kisiskolásokról a Kecskemét és Vidéke így írt 1892. szept. 15-én, a városi gyerekek beiratkozásának napján: „Hétfőn korábban kelt az apró-világ és nyüzsgő rajként elborította a könyvesboltok elejét, a Körösi utczát meg az iskola tájékát. Vásároltak, csoportosultak és fontos kis szívvel húzódtak fel-fel, az iskolák lépcsőjén ... A piczikék a tanító-népet fürkészték, hogy mérges-e vagy jó-e, hogy mire készítsék elő magukat egy évre: a szorongó félelemre-e vagy az otthonos tűrhető figyelemre? . . ."

5e A pusztai gyerekekekkor még dolgoztak a mezőn, segítettek a betakarítási munkáknál. A napi tanítás időtartama nem volt mindenütt azonos. Figyelembe kellett venni az órarend összeállítá241