Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

fogadta be. Á helyi lakosság általában megbecsülte tanítóját, főleg ha az a gyermekek oktatásán túl ügyes-bajos problémákban is segített. A falusi értelmiségi hierarchiában azonban általában a nagyobb tekintélyű lelkész állt az élen. Mint már utaltunk rá, a néptanítók hivatásukon kívül kénytelenek voltak mással is foglalkozni. Műveltségük gyarapításának ez volt a legnagyobb akadálya. Nézzük meg, milyen volt a tanítók képzettsége, mi volt az az ismeretanyag, amit átadhattak a kisiskolásoknak. Szégyenletesen alacsonynak minősítették ezt a tudásszintet a korabeli népoktatásügyi munkák és tanfelügyelői jelentések. Kecskemét pusztáiról gyakran jelentették, hogy a tanítók tanítják ugyan a számtant, nyelvtant, de maguk sincsenek teljesen tisztában vele. Történelmi, természettudományi ismereteikben még nagyobb volt a hiányosság. Emiatt a tanítókat figyelmeztették, lefokozták ideiglenes tanítóvá, de a tanítóhiány és a csekély fizetés miatt — amelyre alkalmasabb tanerőket aligha lehetett kapni — megmaradtak állásaikban. A tanító műveltségét, szakmai tudását, tájékozottságát az iskolai könyvtárban, szaklapok olvasásával és a különböző szintű tanítóértekezleteken bővíthette. Az iskolai könyvtárak alakítása lassan haladt. Félegyházán 1887-ben a tanítók kérvénnyel fordultak az iskolaszékhez; könyvtárat kértek, s hivatkoztak arra, hogy az önképzés a tanításhoz és a vezetéshez nélkülözhetetlen. A még abban az évben létrehozott szakkönyvtár alapját tanítói vezérkönyvek képezték.

37 Kecskeméten a század végére már három jól felszerelt tanítói szakkönyvtár volt. A szaklapok közül a Néptanítók Lapjának járatása kötelező volt minden iskolában. A tanítók a helyi tanítóértekezleteken, a megyei és az országos tanítói gyűléseken érintkeztek egymással. E tanácskozásokon módszertani és ismeretterjesztő előadások hangzottak el. A résztvevők előzőleg kiadott kérdések alapján dolgozatot írtak, a legjobbakat felolvashatták szerzőik. E munkák színvonala erősen eltérő, találunk közöttük tudományos érteke37 Kkfh-i Sz.t. János téri el. isk. ir. 1882-1902. Jkv. 1887. nov. 12. BKML (Kkfh) VIII. 260. 38 Zsigó László helybeli földbirtokos panasza Szabó Sándor halasi úti tanyai tanító ellen. Kkfh-i Szt. János téri el. isk. ir. 1882-1902. Jkv. 1894. febr. 28. BKML (Kkfh) VIII/260. zést és helyesírási hibáktól hemzsegő gyenge dolgozatot egyaránt. A tanítók elleni panaszok vagy azok vallástalanságával vagy hanyag munkájával, de leggyakrabban a gyerekekkel való bánásmóddal kapcsolatosak. „Fiamat naponkint megverte ... s be tudom bizonyítani, hogy akitől bort, tojást és egyéb ajándékot kap, áztat rendesen tanítja, míg a többieket üti-veri. Sokszor megbotránkozással szemléltük a télen, hogy kocsiját azokkal az apró gyermekekkel mosatta és lovát is azokkal gondoztatja" — írta egy félegyházi gazda 1894-ben.

88 Nem lenne teljes a kép, ha nem jegyeznénk meg: voltak szép számmal olyan pedagógusok is, akik csak a hivatásuknak éltek,

s kiváló eredményeket értek el; őket köztisztelet és megbecsülés övezte. A TANULÓK Mulasztások. ,,Miért nem járnak mindnyájan?" Már eddig is szóltunk arról, hogy a tanköteles korú gyerekek jelentős része iskolázatlan maradt, s a beiratkozottak közül is sokan rendszertelenül jártak. A nagyméretű mulasztások okait vesszük most sorra, azokat az okokat, amelyek gátolták több felnövekvő generáció tanulását, művelődését abban az esetben is, ha a népoktatás számára rendelkezésre álltak szerény anyagi és személyi feltételek (iskolaépületek, tanítók). Nemcsak a szülők szándéka, hanem a gazdasági-társadalmi okok, a kényszerítő erejű szegénység volt a legdöntőbb. Legtöbbször a rossz anyagi körülmények következménye volt, hogy maguk a szülők is tudatlanságban éltek, és nem ismerték fel az iskoláztatás fontosságát. Mint már utaltunk rá, területünkön is jelentős különbségek mutatkoznak a szociális helyzet, az igények és a kulturális örökségek tekintetében. Másképpen viszonyul az iskolához a mezővárosi parasztpolgár, a tanyásgazda vagy a szolgálati helyét állandóan változtató cseléd. Az etnikum, a vallás, valamint a jobbágyság korából hozott gazdasági és kulturális hagyományok is árnyalják ezt a képet. Általában elmondható azonban, hogy a mulasztások aránya mindenütt magas volt, s a fő okok: a gyermekmunkaerő szükségessége a sürgős mezőgazdasági munkák idején, a pénztelenség és az iskolától való nagy távolság. 238