Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

hagyható"

5

. A Nagy-Bócsán és Tázlár pusztán létesített iskolák katolikus jellegűek voltak, felállításukhoz a kalocsai érsek nyújtott segítséget. Ezzel még nem oldódott meg a környező tanyák gyermekeinek iskoláztatási gondja. Sok pusztán még egyáltalán nem volt iskola, a nagy távolságok változatlanul akadályt jelentettek, s nem utolsósorban gátolta a probléma megoldását a tanyai lakosság különböző felekezetekhez való tartozása. A katolikusok az evangélikusoknak — és fordítva — ritkán engedték meg egymás iskoláiban a tanítást, különösen a vallástanítást. A Pest megyei evangélikus főesperes még 1875-ben is a következőket jelentette Kiskőrösről: „. . . még mindeddig csak egy pusztai iskola van, Közép-Kaskantyún ... a többi pusztákon cselédképen elszegődött s részben állandóan is letelepedett szülők a nagy távolság miatt gyermekeiket iskolába nem küldhetik"

6

. Hasonló helyzetről számoltak be a kalocsai érsekhez küldött jelentések is. Elegendő tanyai iskola híján néhány kiskőrösi pusztán az evangélikus egyház által bérelt tanyákban — például Csáboron, Kaskantyún — földműveseket alkalmaztak tanítóként.

7 Kiskunhalason a tanyai iskolák ügye évtizedeken keresztül állandó súlyos anyagi kérdést jelentett. A város ellenezte a tanyai iskolák létrehozását — a katolikus egyház szorgalmazta. Az egyház — érdekének megfelelően — felekezeti iskolát akart a pusztán is, ehhez pedig a tanács nem járult hozzá. 1873-ban Bodoglár és Tajó puszták birtokos lakosai is iparosokat fogadtak fel, hogy a saját maguk által létesített és fenntartott iskolákban legalább írni-olvasni megtanuljanak gyermekeik.

8 Egy-egy ilyen pusztai tanító időnként megjelent néhány tanulóval a városban a katolikus iskolaszék előtt, hogy a tanulók vizsgát tegyenek. A város még az iskolaállításra vonatkozó 1883. évi főispáni rendelet elől is kitért, azzal az ürüggyel, hogy majd a városban állítanak a tanyai gyermekek részére bentlakásos iskolát. Ekkor 1372 tanköteles nem jár5 A kiskőrösi szolgabírói hivatal levele a kalocsai érsekhez 1855. júl. 4. KEL, Vadkert isk. ir. között. 6 Pestmegyei ev. esp. közgy. jkv. 1875. okt. EOL. 7 A Vadkerthez tartozó Csábor pusztán 1893-ban Hachbold Frigyes földműves, 1894-ben Kurcz Ádám földműves, 1895-ben Schroth Géza földműves tanított, Közép-Kaskantyún 1882-ben Ambrózy János iparos stb. Pestmegyei ev. esp. közgy. jkvei EOL. 8 NAGY SZEDER István, 1936. 60. 9 Félegyháza 1883. júl. 2. I. évf. 28. sz. 1. 10 Kkfh-i Szt. János téri el. isk. ir. 1882-1902. Jkv. 1883. febr. 7. BKML (Kkfh) VIII/260. 11 Halas és Vidéke 1888. nov. 17.

1. évf. 10. sz. 4. . hatott iskolába a tanyákon. Végül 1890-ben határozták el 7 tanyai iskola felépítését. Hosszú ideig húzódott a tanyai iskolák ügye Félegyházán is. Maga a megyei tanfelügyelő, Tóth József küldött emlékiratot a váci püspökhöz, hogy az „kegyeskedjék országosan ismert buzgóságával odahatni, hogy Kiskunfélegyháza régi csökönösségéből mozduljon ki . . ."

9 A város itt is bentlakásos iskola mellett foglalt állást. A pusztaiak ennek költségeit nem tudták volna vállalni, ezért gyakran kezdeményezték tanyai iskola építését. Maguk gondoskodtak az iskoláról és a tanítóról is. 1883-ban Locskaji Márton tanyai gazda telket, 159 felső-galambosi, alsó-, öreg- és Szabó-hegyi szőlőbirtokos pedig 2, 3, 4, 6, 10 forintokat ajánlott fel iskolaépítés céljára.

10 1890ben a körösi útiak kérték, hogy tanyát bérelhessenek és tanítót fogadhassanak. Csak 1899-ben hozott határozatot a város valamennyi népesebb pusztán való iskolaállításra. A tanyai iskolázás problémáiról szólva meg kell említeni az ún. zugiskolákat. Zugiskola azt jelentette, hogy háromnál több család taníttatta gyermekeit anélkül, hogy iskolafenntartó társulattá alakultak volna. A pusztai „vadtanítók" — kiszolgált katonák, mesteremberek — ellen különösen Kiskunhalason folytatott heves kirohanásokat a helyi sajtó, valamint a hatóságok.

11 AZ ISKOLAÉPÜLETEK Az első magyarországi egyetemes tanítógyűlés résztvevői alig túloztak, amikor panaszolták: Az iskola sok helyen arról ismerhető fel, hogy ablakai szaklapokkal vannak beragasztva. Eötvös 1870. évi miniszteri jelentésében a népnevelés első s legjelentősebb hiányát a meglevő iskoláknak a tankötelezettekhez mérten nagyon csekély számában s a célszerűtlen iskolaépületekben látta. 1863-ban a kiskőrösi katolikus iskola állapotáról így írt Kelemen Gábor kántortanító: „. . . az iskola épületnek egy része már ledűlt és úgy fog düledezni az többi része is ha nem fognak utánna látni, a padlás végképpen csurog úgy annyira hogy még az iskolában is folyik, én nem tudom hát mit csináljunk, ha már ő Excellentiája végképpen lemondott az reparálásról, az előtt pedig az érsekek újonnan csináltatták és mindég reparáltatták a Kolonitz kassájából, én 231