Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig
dött Török Háború Vezérlésére Belgrad alá utazó sok rendbeli fő méltóságok Hellységünkön általmenvén, midőn ... Ifjú Ferentz Ertz Hertzegnek . . . érkezése értésünkre esett volna die 17 a Mártii 1788 . . . Lovasokat küldvén eleiben az Communitas Házához bé vezettetett", ahol ékes latin nyelven köszöntötte tudós Motsi János prédikátor ,,az egész Községnek egyben gyűlésében ..." Hasonlóan illusztris vendég érkezett a következő esztendőben: „Ama nagy hírű s nevezetű Hadi Vezér Méltóságos Baro Laudon Gedeon . . . Belgrád várának meg vétele után . . . 25 a Xmbris (ti. Decembris) 789 . . . Lovasokat eleiben küldvén az Communitas Udvarára bé vezettetett. . ." Majd újabb esztendő múltán „. . . Török Háborúban Tizszeri jeles győzedelmei által nevezetessé lett. . . Hertzeg Choburg Hadi Vezérnek die 30 a 8bris (ti. Octobris) 790 hozánk . . . jövetele" alkalmával. Fölöslegesnek tartjuk idézni újabb kori szerzőink — Palugyay, Baksay — elismerő sorait a jászkun huszárság nevéről, rangjáról, híréről. Kereshetjük az elismerés okát önmagunkban, alkotmányjogi helyzetükben, rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy gondosan ápolták önnön hírüket maguk a kiskunok is a 18 — 19. századi magyar sajtó beküldött tudósításaival. Bél Mátyás még 1730-ban ilyen talányos mondattal jellemezte a szentmiklósiakat: „Nem tagadhatjuk, hogy tényleges gazdagságuknál nagyobb a hírük." 43 Mindehhez nem kis mértékben járult hozzá mindenkori jeles közjogi méltóságunkhoz, a nádorhoz fűződő szoros kapcsolatuk, melynek látványos megnyilvánulása volt a fényes reprezentálás. A jászkun lovasság számos reprezentálása közül hármat ragadtunk ki. Az elsőt a Magyar Kurír 1791. aug. 7-i számában találtuk: ,,Buda és Pest Városinak . . . vígasságának oka vala: . . . minap vala rendelve . . . Hertzeg Palatínusnak . . . bejövetele ... El is jött ezen napon ő Hertzegsége ... 5 óra délután szemet tsiklandoztató pompák között. . . eleibe mentek ... a' Nemes Palatinale Bandérium, kiket vezetett Báró Ortzi László ..." Elmaradhatatlan főszereplői voltak az említett okoknál fogva huszárjaink a koronázásoknak. A (bécsi) Magyar Hírmondó 1792. jún. 3-i száma L Ferenc koronázási főpróbáját írta meg: ekkor ui. fölvette a koronát, s ,,A' Láda, mellybe volt zárva a' Korona, fel tétetett egy hat lovas 43 ILLYÉS Bálint-SZŐTS Rudolf: i. m. p. 41. udvari hintóra. Ez előtt lovaglottak: a' Kún és Jász lovas sereg . . ." Végül a Hazai 's Külföldi Tudósítások 1816. jan. 6-i számában közölt „huszárbravúr" célját aligha lehet félreérteni: ,,A' múlt Vasárnap a' jég hátán által keltek a' Jósef Fő Hg. Ns. HuszárRege mentnek Vitézei, kiknek arczáj okból kitűnő bátorságok, szép rendtartások öregbítette azon tiszteletet, mellyet erántok az ő vitézkedéseknek híre már előre gerjesztett." Katonai szempontból meggyőzőbbek azok a beszámolók, melyek leírták a jászkun huszároknak Kunszentmiklósra történt összevonását, búcsúztatását a csatatérre való elindításuk előtt. Ilyenkor Szentmiklóson volt a reprezentálás sora. A franciákra menő huszárjaink elbocsátásának hírét Szabadszállás küldte be a Magyar Kurír 1795. júl. 11-i számának: „Közlöm az úrral e' . . . Magyar beszédet, és versezetet, mellyet Kún Sz.Miklós várossában ezen esztendő első fertályában mondott el Tiszteletes Tudós Motsi János úr . . ., a' négy felső helységbeli u.m. Latzházi, Kún Sz.Miklósi, Szabadszállási, és Fülöpszállási Kún katonák előtt, midőn az ellenség ellen induló félben valának; a' verseket pedig készítette Tiszt. Professor Méhes István úr, 's tanítványaival harmonice (ti. kántusban) el mondatta: Nemes Vitézek! Midőn Bálám az Izraeliták táborát meg látta, azt monda: melly szépek az Izraelnek tábori, . . . titeket látván, . . . méltán mondhattyuk: melly szépek a' Magyar vitézek; . . . azért szép és nemes tselekedeteket várunk tőlletek . . . tőllünk el bocsáttatott Kún katonák . . . A' Chorus: Rajta pajtás, nagy a' hajtás, indulj a' Franciának, Itt is ember, itt is fegyver, kell a' Hadának. Tölts puskát, kardot kös^örűly, Illy jó s-^erentsédnek örülj, Magyar a' nemed. Tudod ember kell a' gátra, Kún fi nem marads^ hát hátra, til jen érdemed..." Hadtörténeti szempontból az előbbinél hitelesebb az utolsó nemesi fölkelés szentmiklósi katonai parádéjáról szóló tanácsi följegyzés. 1809. május 1-én Jászberény közölte a magisztrátussal, hogy „a' Fel kelő Insurgens Katonaság mind az három Districtusokból K.Sz.Mikioson fóg concentráltatni. . .", gondos78
