Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Majsai K.: Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja

czost, sőt akkor is, ha szomszéd helyiségekbe kívánkoztunk látogatást tenni. A legátust pedig mindig kocsin szállították Kecskemétre! Megesett az is, hogy a város maga kezelvén és rendezvén a korcsmákban a borméretést,

4 ha inni akartunk olykor elmentünk a borbíróhoz s az ellátott bennünket a tisztesség határáig borral." Az emlékirat következő sorai azért is érdekesek, mert nemcsak Kardos tanítói tevékenységéről esik bennük szó, hanem szól a szájhagyomány által megőrzött másik személyről is, akit szintén Petőfi barátjaként emleget a szalkszentmártoni nép, s ez Szalós Mihály, a református lelkész.

5 „Iskolám meglehetős jó volt: mert biz én szorgalmatosan tanítottam. Kivittem azt, hogy a tanítványaim (:I és II osztály fiú:) délután a templomban az én felügyeletem alatt énekeltek. Összesen voltak 90 en s mind megtanultak olvasni. A szülék mutatták több ízben, hogy kedvelnek, mert nem volt olyan hét, hogy süteményt ne kaptam volna ajándékul úgy, hogy házi kis szekrényem soha nem szűkölködött eleség nélkül; tavasszal pedig 4. 5. bárányból álló 4 Fontos adatot közöl Kardos : Igazolja, hogy a szalkszentmártoni kocsmát és mészárszéket a földesúrtól a mezőváros bérelte, s fogadott kocsmárosával, mészárosával — saját borát és a levágott állatok húsát — hasznosította a maga javára. Ezt igazolja továbbá az az eredeti székbíró és mészáros esküszöveg, melyet feltehetőleg Petőfi édesapja is elmondott bérletkezdésekor. (Az esküszöveg a szalkszentmártoni Petőfi Emlékmúzeum birtokában van. 359—317/70.) 5 Szalós Mihály 1830 —1866-ig volt lelkipásztora a Szalkszentmártoni Református Egyháznak. 6 Szűcs János rektor Petőfi dunavecsei baráti köréhez tartozott. 7 Székely Károlynál szállt meg Petőfi Pálffy Alberttel együtt, amikor 1845 augusztusának végén Szalkszentmártonba menet vagy jövet Dömsödre látogatott. (VARADI Antal : PetőfiDömsödön. Fővárosi Lapok. 1874. július 23. NÉVTELEN: Fővárosi Lapok. 1874. augusztus 28. FERENCZI Zoltán: Petőfi életrajza. Bp. 1896. Franklin Társulat. II. 153-154.) 8 Nagy Sámuel mint politikai ellenfél került a Petőfi-irodalomba. A nevezetes szabadszállási követválasztás alkalmával mindent elkövetett Petőfi ellenében, hogy ne Petőfit, hanem az ö fiát, Nagy Károlyt válasszák meg képviselőnek. 9 Itt is pontosan emlékezik Kardos. A Szalkszentmártoni Református Egyházközség jegyzőkönyve (1811 — 1871. — IV. könyv — 174. oldal) ugyanezt az eseményt így örökíti meg; „1845. január 19-én egyházi gyűlés tartatván Szalós Mihály lelkész elnöklete alatt — [. . . 1 Olvastatott segédtanító Kardos István úr kérelemlevele, mellyben alázattal abbeli kérelmét terjeszti elő, miszerint a húsvét ünnepeken segéd szent szolgálatok teljesítése felvétele alatt, különben is parányi évi jövedelme a húsvéti követi pénzzel szaporíttassék, esedezése meghallgattatott." nyájam is lett. Az Öreg pap Szalós Mihály megelégedésével is dicskedhettem : mert megtette azt, hogy ha lakodalomban, vagy névnapi lakomában mulattam, átment az iskolába rendet tartani, vagy a kis nebulókat hazaereszteni. Maga az öreg jól és szépen tudott énekelni, mivel hajdan a debreczeni khorusban precantor volt: engem sok énekre betanított a mit nem tudtam, vagy hibásan énekeltem. Szomszédban lakván, ha hallotta, hogy valamelyik ének betanításában hiba van, átjött és maga tanította azt a gyerekeknek nállam is, Végh Ferencznél is." A következő részlet a tanítók életének leírása mellett olyan neveket is tartalmaz, amelyek a Petőfi életrajzáról szóló irodalomban is megtalálhatóak: „1844 ik év nyarán a solti egyházmegyebeli tanítók gyűlést tartottak D.Vecsén s megalakították a tanítóegyletet, úgy, hogy a tagok fizessenek évenként 1 pengő forintot. Elnök lett: Ujlaky István fülöpszállási professzor-káplán, pénztáros Demeter József k.sz.miklósi kántor; könyvtárnok Szűcs János

6 d.vecsei rektor. A tagsági díjjakon sok szép, hasznos könyvek szereztettek be s hogy a tanítókhoz olvasás végett ellehessen küldeni azokat, alkalmas, csinos bádogszelenczék készíttettek e végett úgy, hogy azokban minden tanító a községek által kirendelni szokott levélhordók által személyesen küldhesse akadály nélkül szomszéd kartársához. Egypár évig ment ez rendesen. Gyűlés tartatott 1845 ben Fülöpszálláson; 1846 ban Dömsödön hol a könyvtár javára Székely Károly rektor

7 tánczmulatságot is rendezett; 1847 ben D.Patajon, hova én pályaművet adtam be az olvasás tanításáról. De azután a mozgalmas idők és a tanítók válságos helyzete és részvétlensége miatt megszűnt az egylet. 1852 ben én, Nagy Sámuel

8 szabadszállási lelkész és főesperes urat levélben fölkértem, miszerint szóllítsa föl a tanítókat, hogy ha már az egylet megszűnt: egyezzenek bele abba, hogy a könyvek adassanak át a kunszentmiklósi gymnasium könyvtárának. Az esperes körlevélképpen közölte levelemet a tanítókkal s ezek el is fogadták indítványomat; de a könyveket előkeríteni nem lehetett; elvesztek azok teljesen!" Kardos István életének további alakulását így olvashatjuk emlékiratában: „1845 ik év márczius 12 ikén letelvén az iskolai év nem mentem be Kecskemétre, hanem még egy évig kinnmaradtam, mivel konvencziómból pénzem nem maradt, mert ruházatra és ágybélire fölment. A húsvéti legátziót fizetésem pótlására az egyház nekem adta át.

9 Augusztusban 172