Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
Elképzelhető tehát, hogy Petur saját gyilkosára mondta ki az átkot. Ez valószerűbbnek és igazabbnak látszott annál, hogy az a Petur, aki halála pillanatában sem tudja, ki ölte meg a királynét, őt és Bánkot megátkozza. Ilyen formában a peturi jellem és a pártütési vonal töretlenebbé vált. Ügy éreztem akkor, hogy ez a dramaturgiai értelmezés nem ellenkezik Katona szellemével. Már a próbák elején sokat beszéltünk egymás közt arról; ne essünk bele abba a hibába, hogy az egyes szerepekből „osztályharcos" forradalmárokat alakítsunk, mert sem történelmileg, sem íróilag nem azok. Bánk, Petur, Tiborc nem forradalmár a szónak mai értelmében, hanem maga a ,,Bánk bán", a dráma egészében, összhatásában forradalmi szellemű. Március elején tartottunk. Sürgetett az idő, az előadás technikai feladataival is kellett foglalkozni. Elsősorban a színpadképek, illetve a díszletek megtervezéséről kellett gondoskodni, amire Bán Béla festőművészt kértem fel. Ő készítette a cukrászok díszleteit is. A Szocialista Képzőművészek Csoportjához tartozott. Régi barátság fűzött hozzá. Sokat beszélgettünk a szocialista színház díszlettervezési kérdéseiről. Művészi munkájában inkább hajlott az absztrakció felé. Késhegyig menő vitákat folytattunk erről, hogyan egyeztethető össze a forradalmi realizmus az absztrakt művészettel. Meg kell röviden jegyezni, hogy mindkét irányzat a munkásság forradalmi harcainak szolgálatába állva, egymásra megtermékenyítőleg hatottak. Meyerhold, Piscator, Brecht színháza az új formát forradalmi tartalommal tudta egyesíteni. Sajnos nálunk ez a színházi forradalom nem bontakozhatott ki. A Független Színpad ennek a harcnak, az adott történelmi körülmények és követelmények miatt, már a leszűrt eredményeit: a forradalmi realizmust igyekezett a hazai viszonyok közt továbbfejleszteni. Munkásszínjátszásunk is ebben a szellemben bontogatta a szárnyait. A szakszervezet anyagi támogatása eléggé szűk keretek közt mozgott. Gondolni sem lehetett arra, hogy komolyabb színházi díszletet készítsünk. Játékelképzelésünk is a dobogói, oratórikus stílushoz állott közelebb, ehhez kellett a jelzésszerű színpadképeket is alkalmazni. Bán Béla először meglehetősen elvont stílusú tervvázlatot készített. Több napos „birkózás" után sikerült megegyezni abban, hogy a munkásszínpadi Bánk bán meghatározott mondanivalóval rendelkezik, tehát a díszleteknek is ehhez kell alkalmazkodniuk. Végül is megszületett a kompromiszszumos megállapodás: fekete körfüggöny, melynek háttéri nyílásai közé helyezzük el a játékteret jelző színpadképeket. Bán Béla pontosan megfogalmazta kiadott füzetünkben (A Bánk bán munkásszínpadon) díszlettervezésének néhány irányelvét. „A munkásszínpad korlátozott anyagi és technikai eszközökkel rendelkezik, ezért a díszletek sem a dolgok teljes természetes képét mutatják, hanem csak annyit, amennyire a játékban feltétlenül szükség van. A munkásszínjátszó és a díszlet között olyan kapcsolat áll fenn, amilyen munkájában közötte és munkaeszköze között van: elsősorban arra van szükségük, amivel dolgoznak. Ez a racionális színpadkép nem ábrázol, hanem jelez. — Mivel a színpadképnek kevés eszközzel mindent ki kell fejeznie, szükségszerűen annak hol elvontan, hol szimbolikusan kell hatnia. A valóságból így kiragadott tört képek viszont akkor fognak ilyenné válni, ha azokat megfelelő semleges alapba illesztjük bele. Erre legjobban a függönyrendszer vált be. — A Bánk bán színpadképei is hasonló megoldással készültek. Alkalmazkodnak ugyan a darab történelmi szelleméhez, de nem naturalisztikus hűséggel, hanem a mai ember lelkiségén keresztül." Külön jelmeztervezésre már nem volt anyagi fedezetünk. De erre is kellett valamiféle megoldást találni. Nemzeti színházi barátaim, Major Tamás és Szűcs László ebben is segítségünkre voltak. Összehoztak a színház jelmeztervezőjével, Nagyajtay Terézzel, aki felajánlotta a teljes jelmezanyag kikölcsönzését. Sajnos, később derült ki, hogy a Nemzeti majdnem a mi bemutatónkkal egyidőben műsorára tűzte Grillparzer Bánk hűsége с darabját, így csak a maradék jutott számunkia. A hiányzó jelmezeket a Wesselényi utcában és a Múzeum körúton működő jelmezkölcsönzőből pótoltuk. Л 'Nemzeti S^inhá^ Bánk bánja — 1942. március 15. Többször felvetődött munkánk folyamán, hogy nézzük meg közösen a Nemzeti Színház Bánk bánját. Őszintén szólva, nagyon féltem ettől, mert attól tartottam, hogy minden szándékosság ellenére színjátszóink beleesnek a polgári műkedvelés legveszélyesebb hibájába: a hivatásos színház utánzásába. • ">i::i::::,. .. -i'rül'^.^'''- '* •>•• y V"i : '* ;ГАЛЛ;\ : 1 1*КУ Г •':.-•.• \:0.:..:;\i . .C-X\i'' 'i'.-?':-v'.-.'-â „•.•' . ;; '•••""•
