Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

kórusok avatják a tömegek közkincsévé. József Attila költészetében már maga a munkásosztály jelentkezik mint Petőfi, Ady örökségének jogos utóda. Az 1930-as évek második felében a német fasizmus előretörésével kialakuló népfrontpolitika a munkáskultúra területén is lényeges változást eredményezett. Az eddigi úgynevezett „proletkult" irányzatok inkább visszahúzó, mint előrevivő hatást gyakoroltak. Az 1930-as évek elején kapcsolódtam be a munkáskultúrmozgalomba. 1937-ben csatlakoztam a Hont Ferenc vezetésével megalakult FüggetLn Színpad (1937—39) együtteséhez. Az itteni munkám minden további kulturális, művészeti tevékenységemet döntő módon befolyásolta. A Független Színpad, azonos című lapjával együtt, maga köré tömörítette a baloldali, haladó szellemű művészeket, írókat, színészeket, munkásszínjátszókat. Irodalmi és színházi előadásai a népfront szellemében a nemzeti függetlenség kivívására, a háború és a fasizmus elleni összefogásra mozgósítottak. Kisebb műsorainkat a különféle munkásszervezetekben mutattuk be. Szoros együttműködést alakítottunk ki az egyes munkásszínjátszó csoportokkal is. Ezzel a munkámmal párhuzamosan a Cukrás% S%aks^erve^et színjátszócsoportját vezettem. Székhelyük a VI. kerületi Szociáldemokrata Párt Erzsébet körút 51. sz. alatti (ma Lenin krt.) helyiségében volt. Rövid idő alatt a kitűnő együttessel szoros baráti, alkotói kapcsolatom alakult ki. 1942. január 6-án „ Vidám klasszikus est" című műsorunkat a vasasok nagytermében mutattuk be. Shakespeare, Hans Sachs, Gvadányi-Gaál (Peleskei nótárius) darabjaiból részletek, jelenetek szerepeltek a programon. Váratlan nagy visszhang született. A Népszava és a Magyar Nemzet részletes beszámolót közölt az előadásról. Idézték a lapok a nyomtatott műsor mottóit: „A múlt időálló alkotásait kell átvennünk, hogy azok megtermékenyítőleg hathassanak egy új munkáskultúra kialakulására. — Minden történelmi kultúra a népi kultúra talaján nőtt ki. A magyar népi kultúrának is egyedül a magyar munkásosztály kell, hogy a hordozója legyen." Az eredmény további munkára ösztönzött. Üj feladatokon törtük a fejünket. Két darabra is gondoltam. Az egyik Szigligeti: II. Rákóczi Ferenc fogsága с darabja volt. A másik régi vágyálomként élt bennem: Katona József Bánk bánja. Ezt azonban olyan nagy feladatnak éreztem, hogy megítélésem szerint megvalósítására akkor az általam ismert csoportok közül egyik sem vállalkozhatott. Végül is Szigligeti darabját kezdtük próbálni. Esti összejöveteleinkre a különböző színjátszó csoportok tagjai is eljöttek, nézték próbáinkat, majd utána véleményeinket cseréltük ki, vitatkoztunk, természetesen időszerű kulturális, művészeti eseményekről, kérdésekről. A cukrászok helyisége központi fekvésénél fogva is közkedvelt találkozóhelye volt a mozgalomban tevékenykedő baloldali, szocialista íróknak, művészeknek. Rendszeresen feljártak a szocialista Képzőművész Csoport tagjai: Goldmann György, Berda Ernő, Bán Béla, Háy Károly; egyes munkásköltők: Földeák János, Rajcsányi Károly, Benjámin László; a Népszava munkatársai közül: Földes Mihály, Erdődy János, de megfordult nálunk Vértes György, Darvas József, Nagy István és még sokan mások. Egyik alkalommal a bőrös színjátszók kis küldöttsége keresett fel a cukrászoknál, ahová ők is gyakran feljártak. Elmondták, hogy szakszervezetük fennállásának hatvanötödik évfordulóját 1942 áprilisában valami kiemelkedő produkcióval szeretnék megünnepelni. Arra kértek, ajánljak erre az alkalomra megfelelő feladatot. Jó híre volt a bőrös színjátszócsoportnak. Bemutatták, többek között, Molière Kényeskedök с egyfelvonásosát, Sárközi György Dó^sa c. darabjának fontosabb részleteit. Színvonalas énekkórusukat Vándor Sándor vezette. Megkeresésük váratlanul ért. Tájékoztattak csoportjuk személyi összetételéről. Nagy létszámú együttessel rendelkeztek, ami mindenesetre tágabb, szabadabb szereposztást biztosított. Nagyon megtetszettek új bőrös barátaim — Hegedűs-Bite Dániel, Cserta Lajos, Krajnyák János, Kulkász József — határozott, világos nézetei a munkáskultúra időszerű kérdéseiről, feladatairól, amelyek lényegében egyeztek a magaméval. Gondolkozási időt kértem. Pár nap múlva ismét összeültünk, és felvetettem előttük a Bánk bán bemutatásának a lehetőségét. Első meghökkenésük után egyre jobban fellelkesültek. Végül azzal váltunk el, hogy a tervet jóváhagyás végett szakszervezetük vezetősége elé viszik. Rövid idő múlva személyes beszélgetésre hívott meg a vezetőség. Először némi óvatossággal járták körül a tervet, ami — őszintén szólva — nem nagy