Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Joós F.: Katona József hivatali irataiból
akár melly más formába, úgy vágják el akár melly tagját, 's másnap ki volt megesmérik [. . . ] [. . . ] ben járván tegnap a Panaszlók a Városba [. . . ] elbeszéllették Gazdáj oknak Hertzeg Sámuel Úrnak, a ki őket kinevetvén azt mondotta, hogy lehetetlen hogy ember Kutya képében járjon; de a Panaszlók mind a mellett is tegnap estve a Túriné utasítása szerént tselekedtek a füstöléssel. Mintegy 9 óra tájban zörgettek az ajtón, 's be eresztést kívántak: a panaszlók kérdezték hogy kitsoda, mellyre Hertzeg Sámuel Úr felelte, hogy ö van ott feleségével 's Kis Aszszonyával ; de a Panaszlók nem hitték, úgy hogy Hertzeg Sámuel Úr könyörgött, hogy botsássák be, ők vannak ott, sött még a Holló János is; és ekkor kívánván a Panaszlók Holló János hangját hallani, a mint az megszóllak, úgy eresztették őket be. Ekkor Hertzeg Sámuel Urat feleségével 's Leányával belépni látván meg vidultak, egyszer smind a Kis Aszszony a Kotsissal és Hajnalnéval elmenvén a Deák István Úr Kapásnéjáért, azt oda késérték; ott egy ideig beszélgettek, 's annak boszorkányságát szemére hányván Hajnal Imre igen nagyon is lekurvázta és potskolta, úgy, hogy a szegény Aszszonyt Hertzeg Sámuel Úr késérte botsánatul haza . . . Hertzeg Sámuel Úr meg parantsolta, hogy másnap Túrinét e T ő állítsák [. . . ] A P^naszlók, kik minden emberi józan okoskodás, vallásbeli princípiumok, 's természetes javallások mellett beléjek vert előítéletekből ki nem vétettethetnek, azt nyilatkoztatták ki, hogy a Szőllőtől legalább egy időre is megválnak, engedelmet kérnek az eránt, ha a Deáklstvány Úr Kapásnéját Hajnal Imre igazságtalanul piszkolta volna meg, de tselekedetének az volt oka, mivel Túriné azt hitette el vélek, hogy ezen boszorkánynak feladott Szomszédnéval mindég ízetlenkedjenek, szidják, potskolják; mert tsak eként nem árthat nekik [. . . ] 13. Febr. 1824. [Tanúvallomások a% ügyben} Kovács János, másképp Pipás Panna 54. észt. RCath. Kókai születés Bálás Antal Zsellére a 6 1C Tizedben, vallja: A Tanút Hajnal Imre többed magával mint esmerősseit most Kedden estve az okon hívta el magához, mivel nálla a gonosz Lélek járván, bátorságra volt szüksége. О tehát két Kapással, és egy Márton nevű zsellérrel midőn már együtt valának feltették magokban, hogy mihelyest a gonosz jön, ki mennek, 's megzavarják. Hajnal Imre egy Aszszonytol kapott orvossággal elkezdette magát füstölni, 's míg a füst a földön tenyészett, addig semmi baj nem volt, de mihelyest felemelkedett, azonnan a Gyermekek a patkán elkezdettek sikoltani, az egyik pedig már fővel bukott is le, de az Édesannya szerentséssen megkapta, a másik pedig kit éppen most választottak el, nagy sivalkodásba és ökröndözésbe jött, az Aszszony is egészszen magánkívül lévén, ágynak kellett esnie. A Tanúnak a Mártonnal semmi egyébb baja nem lett, mint hogy a feje meg fajúit, de a másik kettő okádott, és ezen ökröndözés mind addig tartott, míg a Gonoszt szentelt vízzel élnem kergették. Hogy pedig a Gonosz ott volt azt abból tudja a Tanú, mert az ajtó mozgott, 's a Márton (:a ki az ajtóba feküdt:) hallotta a lehegésröl hogy a Kutyákkal küszködött. Annyit mondhat a Tanú, hogy ha ki eresztették volna őket, és találtak volna valamit, öszve darabolták volna. Faragó Márton 32. észt. RCath. helybéli, Insurrectional zsoldoskodó, de most szabadságon lévő Katona szinte úgy adja elő a dolgot, azon hozzá adással, hogy ö az ajtóba fekűvén, hallotta, hogy az ajtót rázták, és a Kutyára melly a Konyhába feküdt nagyon lehegett. A Tanú tsak a kis Gyermekekre szórta a szentelt vizet, kiket a nehézség elütött. A Tanú a nagy füstbe tsak elszédült, hanem a Kapás István és Ferentz okádtak. Szerdán szinte úgy történt a füstöléssel, hanem akkor már nem ájultak el. — Ha ki mentek volna, annyi bizonyos, hogy akár mit értek volna, meg potskolták volna . . . 12. Febr. 1824. Kis-Péter Ilona onyve [K:] Mi a neved? [V:] Kis Péter Ilona 33. észt. RCath. Szegedi születés, 's most Túri István Vakternek a felesége vagyok. [K: ] Te ördög űző Fábján, mitsoda Kuruzsolást követtél el Hajnal Imrén Hertzeg Sámuel Úr Kapássán? [V:] Nekem az eránt panaszkodott, hogy Kísértet jár a házához, azért akartam rajta tudományom szerént segíteni. [K: ] Hol szedted magadnak ezen tudományt, mellyel őket kuruzsolni akartad? [V:] A Bábám Dohányné mondotta, hogy a midőn nyomást érzek, vegyek foghagymát 's ördög szart, azt tegyem mejjemre; így segíteni kívántam rajta. [K:] Hány emberen segítettél már illyen módon? [V:] Senkin se segítettem; mert tsak kenni járok. [K : ] De bizonyossan régen gyakorlód te már ezen tsábítást, mert azt beszélletted, hogy ti, kik illyen ördög űző Fábjánságot űztök, mind esméritek egymást, és Német Jósefet meg is nevezted. Azért fedezd fel, hogyan és hányan vagytok ezen tsábításban? [V : ] Én nem mondhatok senkiről semmit, a Német Jósefet is tsak annyiból esmérem, hogy a Patikába láttam, ő is valami veresset vett 's kérdezte tollem mit veszek, én azt feleltem neki, nem azt, a mit kend. De én ezen kívül senkit se gyógyítottam. [K: ] Haszontalan Csábító, te a vallásból is tsúfot űzöl, 's midőn jól tudod, hogy Hajnal Imrének 3. Szentség volt már, a mint mondja a mejjén, midőn ők a szentelt vízzel belotsolják magokat, te előttök hathatóssabbnak teszed a te fertelmes orvosságodat, mellybe még emberganéjt is zavartatsz! Szerentsétlenné tehetted volna azon háznépet erőszakos halálokkal, vagy szerentsétlenné tehetted volna azon boldogtalant, aki történetből arra menvén, emezek által agyon verettetett, vagy megcsonkíttatott volna? [V:] Én a puska port és ember ganéjt tsak magam gondolattyábol tettem hozzá, hogy az a rósz Lélek inkább azt egye meg, mint őket. 104
