Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása

meg rekonstruálni a kalocsai náhije akkori területén, a családfők és férfi hozzátartozóik névjegyzékei, a török állami fejadó és a földesúri adók összeírásainak adatai segítségével. E népesség a középkori népesség 1495. évhez viszonyított 60—70%-os maradékát alkotta, ami az elmenekülést és elszegényeA kalocsai náhije minden lakott helysége 1548-ban az Oszmán —Török Birodalom budai tartományának (vilayet-i Budun), szegedi szandzsákjába (liva-i Szegedin) tartozott. Az oszmán-török államnyelv — Magyarországon használt — nyugat-ruméliai (vagy nyugat-balkáni) nyelvjárása a magyar helységek nevét a saját kiejtéséhez alakította. Ezért a török hivatalos adójegyzékekben a hivatalos oszmán-török államnyelven egyes magyar helységek neve változtatást szenvedett. Ilyen módon alakult ki a magyar helynevek hivatalos török változata, amit használtak. A török adóösszeírások közzététele a XVI. századi török pénzügyi hivatalok nyelvének arab betűkkel történt lejegyzéséből történik. A helyneveket és a személyes neveket a török leíró hallás után rögzítette, s azokat az arab írás szabályai szerint írta le. Ezért a magyar nevek arab betűvel történt leírása bizonyos változtatást eredményezett. A magyar Kerekes személynév pl. arab leírásban: ,,Krks" betűk megfelelőjével történt. Az arab írásban a magánhangzók jelölésére csak négy betű van s így egy-egy betű több meghatározott szabály szerinti magánhangzót jelölhet kisedést is tükrözhette. Az összevetés (1495 —1548) lehetővé tette területi szervezeteinek, létszámának és gazdálkodásának megközelítő feltárását. Ugyanakkor az itt ábrázolt helyzet fontos adalék a Kalocsa környéki magyarság törökkori sorsának és kontinuitásának tanulmányozásához. pontozásos jelölése szerint, de az ún. diakritikus pontokat általában elhagyták. Az arab betűs leírásból egyes neveket kétféleképpen is kiolvashatjuk, mint pl. Boda — Buda, Berta—Barta, Szűcs —Szőcs, Simonyi —Somogyi, Kéri —Nyíri stb. Az arab írás a magyar ,,c" hangot nem ismeri, ennek jelölésére mindig a ,,cs" betűt alkalmazza, s így „Rács—Rác, Koncs —Konc, Lőrincz —Lőrinc, Ferencs—Ferenc" stb., névelőfordulásokat mindig a ,,cs" betűvel fordítottuk le. A helyneveknél ilyen pl. a Kecsel török névalak, ami a magyar Kecel megfelelője stb. A helynévi ,,-i" birtokképző nélkül is lehet családnév s eszerint kell értelmezni, mint pl. Kál —Káli, Kálla —Kállai, Karász—Karászi stb. A török nyelv magyar eredetű jövevényszavait: pap, dijak, kovács, bíró, szolga, pinte stb. úgy közöltük, ahogy írva találtuk. Általában az egész adóösszeírás közzétételénél igyekeztünk a törökök által leírt alakot a mai magyar írás betűivel átírva visszaadni. A hely-, és személyneveknél a fonetikus átírást alkalmaztuk. A feljegyzéseket és az adófajtákat magyar fordításban közöljük, de ahol szükséges, a török nevet zárójelben adjuk meg A FORRÁS KÖZLÉSÉNEK MÓDJA