Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sz. Körösi I.: Adalékok a népoktatás történetéhez (a XIX. század második felében Kecskeméten és a Kiskunságban)

kokkal, bizonytalan jövedelmekkel azonban a népoktatás problémáit nem lehetett megoldani. Kivételt e tekintetben csak Kecskemét jelentett, már 1855-ben megteremtette a város iskolai alapját, és a század végéig az évente oktatásra fordított pénz olyan tekintélyes összegre emelkedett, amelyhez hasonló kevés vidéki városban volt. Az iskolák kormányzata és a tanfelügyelet hasonlóan működött s hasonló problémákkal küzdött, mint az ország más területein. Elsősorban a tanfelügyelők alacsony száma jelentett nehézséget. Feladatuk abból állt, hogy jelentést tegyenek az iskola állapotáról, a tanítványokról, tantervekről, ellenőrizzék az iskolák belső ügyvitelét, és javaslataikkal elősegítsék az oktatómunkát. A helybeli hivatalos körzeti iskolalátogatók rendszeresen eljutottak az iskolákba, de a megyei tanfelügyelők — akik intézkedési joggal is rendelkeztek — évente legfeljebb egyszer-kétszer. A helyzet a század végéig valamelyest javult. Jelentőségük miatt külön ki kell térni a pusztai iskolák szervezésére. A Duna—Tisza közének városait kiterjedt tanyavilág övezte már a XIX. század második felében is. Ez az időszak éppen a tanyakialakulás második nagy szakasza. Különösen a homokos területeken szaporodott a lakosság, ahol egyre többen próbálkoztak szőlőtelepítéssel. Kecskemét környékén 1850—1890 között megtízszereződött a tanyai lakosság, Kiskunhalason pedig 1877-től a századfordulóig háromszorosára emelkedett. Ezzel együtt évről-évre nőtt az iskolázatlan pusztai gyerekek száma is. A tanyák egymástól és a városoktól is nagy távolságra voltak. „ . . . a rendezett községet nem képező, de azért többé-kevésbé népes pusztákon van a legnagyobb baj, az iskolák legkiáltóbb hiánya" — állapította meg 1870-ben a Pest Megyei Iskolatanács.

1 A puszták közigazgatásilag egy-egy községhez voltak csatolva. Birtokosaik fizették a községi adót s ezen felül már nem vállalták a pusztai iskolák terheit is. 1 PPS vm Tanker. Isk. tan. ir. 1870. nov. 16-i jkv. PML IV 365/a. 2 Kecskemét város iskolaügyi iratai 1856. Tanácsülési jkv. kivonata 1856. jan. 24. BKML IV/1620 (е., kecskeméti Naptár 1903. 38-39., KOVÁTS Antal 1У01.) 36-38., HELTAI Nándor 1958. 56., PAPP László 1936. 123., PÁSTHY Károly 1899. 38-39. 3 Kecskemét közs. isk. sz. ir. Telentés az 1893/94-es tanévről. BKML IV/1907. 1889/90-ben 1900 tanulóról jelentik ugyanezt. 4 TORMÁSSY Sándor 1890. 5. Érdekük nem fűződött hozzá, hiszen ezekbe az iskolákba csak cselédeik, kertészeik, napszámosaik gyermekei jártak volna. Az első pusztai iskolák Kecskemét környékén nyíltak meg, a városi tanács 1855. évi határozatát követően. A kecskeméti pusztai iskolák felállítására a Helytartóság is rendeletet hozott. A tankötelesekről készült összeírásból kiderült, hogy addig több mint 2000 gyermek volt iskola nélkül Kecskemét közelében. Az 1856/57-es tanévben kezdték meg működésüket a pusztai iskolák, elsőként Szentkirály, Alpár, Városföld, Halesz, Talfája, Ürrét, Szentlőrinc és Monostor pusztákon.

2 A hetvenes évekre 15-re, majd 1896-ig 19-re, az 1898/99-es tanévre 21-re növelték a pusztai iskolák számát. Közben azonban a lakosság és a tankötelesek száma is rohamosan nőtt. Az 1893/ 94-es tanévben például 1222 tanulóról jelentették, hogy az iskolától való nagy távolság miatt fizikai lehetetlenség számukra az iskolábajárás.

3 (Az 1868. évi népoktatási törvény egyik vitatható pontja a 46. §, amely lehetővé tette, hogy az egymástól fél mérföldre — 3,7 km — levő községek közös iskolát tartsanak fenn, vagyis az egyik helység iskolájába járjanak a másik helység tanulói is. Az iskolák közti távolság és a községek távolsága nem egyezett meg, tehát a gyerekeknek többet kellett gyalogolniuk a papíron lefektetett távolságnál.) Tormássy Sándor kecskeméti tanító arról ír egyik tanulmányában, hogy a pusztai lakosság nem idegenkedett az iskolától, s csak akkor marasztotta otthon gyermekét, ha a szükség rászorította. „ . . .azok a pusztai lakosok, akiknek még nem volt iskolájuk, nem szűntek meg kérvényeikkel zaklatni a várost és iskolaszéket mindaddig, míg nekik iskolát nem építettek."

4 (Ez a megjegyzés nyilvánvalóan a Kecskemét vonzáskörzetében élő, jobb szociális helyzetű és kulturálisan igényesebb lakosságra vonatkozott. Az esetek többségében a pusztai gyerekek iskoláztatását gátolta a gyermekmunkaerő szükséglete, a szülők rosszabb anyagi helyzete és igénytelensége is.) A pusztai iskolák hiánya különösen Kiskőrösön és Kiskunhalason okozott gondot. A vegyes felekezetű lakosság egyik helyen sem rendelkezett olyan anyagi erővel, hogy iskoláik a népoktatási törvényben előírt minimális követelményeknek megfeleljenek. A Helytartóság 1855 májusában figyelmeztette a kiskőrösi szolgabírói hivatalt, hogy „a pusztai ifjúság az eddigi úgyszólván baromi állapotban tovább csakugyan nem 230