Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása

szárdi apát és konvent 1444. március 1-én bizonyítja, hogy a konvent szekszárdi familiárisa és várnagya, Szilágyi Domokos nemes, felkérte a konventtől a magtalanul elhalt ,,Malomeer-i" Jakab fia János részét a Fejér megyei „Sarkws"-ben fekvő „Malomeer" helységben. A konvent hű szolgálatáért neki is adományozta örök jogon. A következő, Szekszárdon 1444. március 11-én kelt oklevélben álmosdi Csire Zsigmond szekszárdi apát meghagyja a fajszi szék hatóságainak, hogy Szilágyi Domokost a maloméri birtokba új adomány címén vezesse be. Ezt Fejér megye fajszi széke 1444. április 25-én átírja, s bizonyítja a beiktatás elvégzését. Ez az ügy bizonyítani látszik azt, hogy a vonatkozó területen levő valamennyi szekszárdi apátsági birtok illetékes hatósága a fajszi szék volt. Ezek szerint a fajszi székhez Faj szón kívül Nádudvar, Bátya, Halom, Csertő, Malomér, Csorna, Pálfölde, Garáb, Bék, Éld, Halász, Csatár, Iván, Varajt és Szakmar tartozott. Közülük több helység már a középkorban elnéptelenedett, s talán ezért is feledésbe mehetett. A fenti két szék igazgatását az érsek, illetve az apát által kinevezett ispán és két választott szolgabíró látta el. Melléjük a többnyire. Hontokán, illetve Faj szón tartott közgyűléseken más önálló tisztviselőket is választottak.

5 Hasonló szervezetben működött Solt szék országos nemeseinek szervezete is. Teleki József munkájában külön Solt megyéről beszél. Megemlíti külön alispánját és szolgabíráit is. Ezenkívül beszámol arról, hogy Solt vármegyét az 1505. évi rákosi országgyűlésen Mégyi János külön követként képviselte. Solt szék különállását külön ispánnal ezenkívül még több adat is említi. Ilyen utalás Perényi Péter nádor 1509. évi utasítása Fejér vármegye Solt széki főispánjához. A Solt széki részek a XV. század végén a királyi adóelszámolásokban az ország megyéi között Fejér megyétől külön, önálló megyeként szerepelnek.

6 A Solt széki részek közé tartoztak, a kalocsai—bácsi érsekek és a szekszárdi apátság egyházi nemesei a 5 GLASER 1937, 95-98.; - CSÁNKI 1897. III. k. 302303.; - FRAKNÓI1879. 24, 38 és 42.; - CSIZMADIA 1972. 13 — 14, 18 és 22.; Az 1444. évi maloméri birtokbaiktatási ügyről: OL, DL. 98252 (1444. márc .1.) és u. o. DL. 44362 (1444. március 11.) 6 TELEKI 1863. VI. k. 150-151.; -ENGEL 1797,136-137 Registrum Proventuum Regni Hungáriáé ... in Anno 1494/95 7 BOROVSZKY 1910. I. k. 289-290 és az érsekség falvainak 1559. évi összeírása: Katona 1800. II. k. 35. megyei joghatóság alól kivett helységeinek székszervezetein kívül, a kalocsai—bácsi érsekség más birtokai is. A kalocsai—bácsi érsekek birtoka volt Kalocsa vára és városa, valamint a hontokai szék helységeinek területén kívül még mintegy 268 falu, Bács, Szerem, Bodrog, Pest, Baranya, Tolna és Csanád vármegyék területén, amelyeket a XI. század óta maguk szereztek. A kalocsai—bácsi érsekség főegyházmegye jenek északi határa a Duna bal partján Solt városig terjedt, ettől délre a sárközi főesperesség területe húzódott. Solttól északra a váci egyházmegye szigetfői esperessége feküdt. Hajós és környéke már a kalocsai—bácsi érsekség bodrogi főesperességéhez tartozott. A kalocsai—bácsi érsekség, melynek sufrageneusai a csanádi, az erdélyi, a váradi és a knini egyházmegyék voltak, az esztergomi prímási széktől független volt. Egyházi ügyekben közvetlenül a római pápai kúriához tartozott. A sárközi és a bodrogi főesperesség területén az érsekek földesúri joghatósága alá tartozó falvak jobbágyai, egyes utalások szerint, a megyei joghatóság alól ki voltak véve, a világi ügyeikben is az érseki udvarbíróhoz (curiae archiepiscopalium magister) tartoztak. Az érseki udvarbírói intézmény Solt szék területén, az érseki egyházi nemesek hontokai székéhez tartozó falvakon kívül, az érsek többi birtokát érintette. így a Solt székben két érseki kiváltságos településcsoport alakult ki, amelyek falvait a XVI. században már nagyon nehéz megkülönböztetni, mivel az érsekség 1559. évi birtokösszeírásai is összesen 21 helységet említenek, s a két településcsoport falvait együttesen sorolják fel. Ez azt jelentette, hogy a korábbi középkorban, a XI—XIII. században, mint arról a XV. századi oklevelek is említést tesznek, az egész Sárköz és Solt-vidék a kalocsai érsekséghez és királyi birtokokhoz tartozott. Később, a XIII—XIV. század folyamán a királyi birtokok feloszlottak. Ekkor királyi adományozásokból világi magánbirtokok és más egyházi birtokok ékelődtek az érseki birtokrészek közé, s ezekből a birtokokból alakult ki Solt szék területe.

7 A terület központja, Kalocsa az érsekség székhelyeként a XI—

XVI. század folyamán Bács várossal osztozott meg. A török háborúk hatására az érsekség székhelye Bács város javára tolódott el, mert leginkább ott tartózkodtak az érsekek. A hontokai szék egyházi nemeseinek lovas csapata is egyre inkább Bács város körül teljesítette katonai kötelezettségeit, ami Kalocsa vidékének hátország jelleget kölcsönzött. Solt szék területén a fenti módon 11