Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből

nap, hogy beszélni akar velem, s haza hívni, ha mehetek. Jól meghánytam és vetettem ezt a dolgot, hanem jobb lesz itt maradnom, otthon lesznek Urambátyámék. Majd írok, mihelyt érdemes lesz. Jó mulatást, jó éjtszakát mindenkinek, ki jelen van! írjon, ha nem röstell. sz. ö. Sz. Á. Ráday kedden délutáni vonattal indul, talán vasárnapig marad Halason. 17. Pest, 1867. Dec. 4. Kedves Urambátyám! Legelőször az újat írom meg, egyébről azután, ha időm lesz rá, mert miután ma megszavazta a jobb oldal a 30—70-es quotát, 4 óra elmúlt, midőn az ebédről haza szabadultam. Itthon már várt egy pár ember, mostanára már ígérkezett egy harmadik, de még nem jött el, pedig 6 óra múlt. Míg hát magam vagyok, írok. Tegnap értesítették a mérnökök a consortiumot arról, 1. hogy sokkal kevesebb technikai akadályokra találtak, mint hitték, 2. hogy sokkal kevesebbe fog kerülni a csatorna, mint számították, s 3. hogy — a mi a circuláréban

60 alig volt érintve, s én csak a nagy valószínűség után pótoltam ki e hiányát egyik levelemben — az ti. a csatorna, öntöző csatorna is lesz. Most már az aláhúzott egypár szó a legtökéletesebb bizonyosság a valósulás előtt. Reménylem, hogy e tudósításom csak fokozni fogja — ha lehet s szükség van rá — a lelkesedést s tevékenységet. Úgy gondolom, hogy a bizottmány erről hivatalosan is fog az elnök által értesíttetni. Ha kétkedő akadna az iránt a mit írok, megírhatom, hogy Klapka szájából írom ezeket, kivel ma a gyűlésben beszéltem, s szóról szóra azokat monda. Most vettem Gál Lajos levelét s benne a II. czikket. Még nem olvastam, de hiszen arra nincs is szükség. Jókait már fülön csíptem a késlekedésért, — biztosított, hogy hozni fogja a Hon, mihelyt a mostani ország gyűlési áradást egy kis apály fogja felváltani. Tudassa ezt Gál Lajossal, hogy meg legyen nyugtatva. Ma már megint nem írhatok neki, de talán legközelebb. Az ajánlat nagyszerű, óvakodni fogok egészen dobra ütni a vég elhatározás előtt, de Zichyvel s Klapkával — kinek ma még szintén nem siettem elmondani — tán már hónap is közlöm. A lóvönatú vasút Szabadkáig nyújtása szeget ütött 60 circuláré — lat. körözvény, körlevél. 61 1867-ben vetődött fel először a pest—szabadkai vasútvonal kiépítésének terve. Bár kezdetben Szilády nem nagyon bízott megvalósulásában, tudta, hogy Halasnak nagy szüksége volna rá — akár a csatornára —, hiszen a fővárost csak meglehetősen körülményesen lehetett ekkor megközelíteni a Cegléd —Félegyháza vonalon. Miután a csatornaépítés nem sikerült, nagy erővel látott hozzá, hogy a vasutat megvalósítsa. a fejembe. Vagy politicusabbak lesznek szabadkai s más atyánkfiai nálunknál, s most nem fogják a consortium iránti kíméletből velünk együtt sürgetni, s akkor nem sokra megyünk, vagy velünk együtt pártolják, s akkor a consortium nem tudom, nem fogja-e ezt rósz néven venni. Természetesen egyet sem szóltam senkinek is, mert ez csak Urambátyám levele olvasása közt ütődött eszembe, s azóta töröm rajta a fejemet, de ha még ezzel tisztába nem jöttek, gondolkozzanak felette. Azt hiszem, hogy a lóvönatú vasút terhet is fog szállítani, nem csak személyt, s így nem tudom, mennyire lesznek egymás versenytársai a csatornával. Ha szükségesnek látják, akkor ezzel nagyon vigyázzunk, mert, mert, mert . . . Tudják, hogy én scrupuluskodni szoktam. Kopognak. Már most csak a mit még lehet. A részvény dologban majd végezhetünk odahaza. Ráday Laczi még talán lemegy pénteken, ha jobban lesz. Polányi ma nála volt, s meghítta magához — nem nagyon örül neki. Tudtam, hogy nagy hűhó lesz, azért is örülök, hogy haza nem mentem, még azt hitték volna valakik, hogy már ilyennek a melegénél kell sütkéreznünk. Ráday hitt, hogy nála voltam, simán búttam ki alóla. Csak lehessen különben, 15-e előtt is otthon leszek. Egészségem van, veszekszem jó kedvvel, Gyulait hempergetem, a cultusministeriumot egyebugyálom, rúgok vágok — mert talán lesz csatornánk. (11. kép) Isten áldja mindnyájukat! sz. ö. Sz. A. 18. Pest, 1869. Iun. 11-én Kedves Urambátyám!

61 Végre valahára talpra állottam ti. egészség dolgában, mert feküdni csak másfél nap feküdtem. Az éjjel már egészen jól aludtam, s mert mindössze jobbik állcsontomban érzek egy kis szaladgáló valamit, mi csak néha nyilallik fel szemem körül is. Hanem hiszen ezt már egy hétig is eltűröm, csak az elébbi vissza ne jöjjön. Azt gondoltam, hogy nem tudja elgondolni levelem elmaradásának az okát, de utólagosan vigasztalhatja magát azzal, hogy abba a levélben sem sok köszönet lett volna, a mit én tudtam volna írni ezelőtt nyolcz-tíz nappal. Hogy még sem megyek haza, azon ne ütődjék meg. Mikor rosszul voltam, nem képzeltem azt az állapotot, melyet ki kellett volna állnom idáig. Most, hogy jól vagyok, kezdtem rajta gondolkozni, de több ok miatt nem lehet. A bírósági törv. javaslatok csakugyan tárgyalás alá kerültek tegnap az osztályokban. Eleinte azért nem akarta a jobb oldal, mert saját embereiről sem volt biztos, hogy pártolni fogják. Miután többeket meggyőzni, másokat semlegesekké tenniök sikerült, csak ugyan elővetették tegnap. 9-ből 2 osztály volt, hol jelentékeny (9 — 16, 17 ellen) többséggel vették tárgyalás alá. 3 osztályban csupán az elnöki szavazat döntött, 2-ben (a mienk az egyik!) tizenöt ellen 17 szavazattal, 2-ben 3—4 szavazattal fogadtatott el tárgyalási alapul. Azt halljuk, hogy aligha újra meg nem gondolják a kormány résziről, hogy 217