Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből

üveget nem kapok. Pfeiferéktől megkérdeztem, s azt mondják, hogy az illető rég megbukott. A hol eddig vol­tam, ott mind kisebbek s nagyobbak vannak. Talán akkor se lesz késő, ha magammal viszek mindent. Rádayval nem tudom, hogy mehetek-e — fia, Laczi lekíséri, de csak a vadászat kedvéért s azzal ismét vissza indul. Az öreg is legfeljebb csak 3 napra szándékozik, s nekem akkor — miután Karácson még tova lenne — vagy egyikkel, vagy másikkal vissza is kellene jönnöm, pedig erre már vén vagyok. A Hont és M. újságot 56 sürgettem, hogy vegyék át a Szatmáry lapjából a czikket. Böszörményi ígérte, hogy figyelmezteti a rovat kezelőjét, Jókai azomban azt monda, hogy jobb lesz pártkérdéssé nem tennünk az által, mi mindjárt helyeslést, pártolást jelentene. Hanem akár tali­gával toljam neki a levelet, azt ő mind ki fogja adni, sőt még az ellenfélét is, hogy arra ismét lehessen visszatérni. Szatmáry 10 példányt adott lapjából, már elküldtem Nagy Ferinek, hogy ossza szét. Balogh kapitány urat szívesen üdvözlöm. Talán fogja érdekelni a Zichy conferentia eredménye; nem tudom, vár-e valakitől értesülést, ha érdemes lesz megírni, nem fogom elmulasztani. — Kariinak oly rossz kedve van, mintha Hollánnal volna egy kenyéren. Pihenjen Félegyházán! sz. ö. Sz. A. 14. Pest, 1867. Nov. 28-án Kedves Urambátyám! A conferentia tegnap este végbement. Voltunk valami 25—30-an. Elhatároztatott, hogy a legközelebbi, az az • hétfői ülésben a közlekedési minister interpelláltaim fog, hogy mi okai vannak arra, hogy az országos érdekű Pest — Szegedi vonal ellenébe a Csongrádit pártolja? Az inter­pellálhassál Dani Ferencz szegedi egyik képviselő bízatott meg. Ennek sikerült a conferentián Szász elöl az első szót elkapni, persze hogy Karli aztán a másodikat nem engedte másnak. Ha az interpellátio nem nyer illő választ, indítványt vagy határozati javaslatot viszünk a házba, hol a többség mostani látszat szerént túlnyomólag a mienk. Conferentia után beszéltem többekkel, kiknek semmi közeli érdekök a Szegedi vonalon, mégis megígérték, hogy mindent alá fognak írni, a mit mi jónak látunk, így például Veszprém megye valami képviselője. Temes, Bács, Torontál, Arad s Erdély legnagyobb része szintén megvan. Ugy-e furcsa dolog, hogy Mikó minister priva­tim mindenkinek azt beszéli, hogy ő is testestől lelkestől a szegedi mellett van, s államtitkárja mégis mindent amaz mellett mozgat. Kezdenék nem félni, csak azt nem tudom, hogy a pénz adók hány bőrt szándékoznak nyúzni a szü­56 Magyar Újság — 1867—74 között radikális baloldali napi­lap. Böszörményi László alapította, ő volt az első szer­kesztője is. 57 travesztál — fr. komoly tárgyú művet a szatirikus hatás ked­véért anakronisztikus módon átkölt, más viszonyok közé helyez itt: átalakít. letendő csatornából. Annyi azomban világosnak látszik előttem, hogy az országgyűlés a mienk országos érdekét a Csongrádi felett ki fogja mondani, ha pedig ez meg van, akkor már könnyű lesz mozgatni. Az interpelláíiot teg­nap — a kik ott voltunk — aláírtuk, még a héten a kivel lehet, aláíratjuk, s így ha nem is a többség, de tekintélyes szám aláírásával kerül a ház elé. — A ház kedvező hatá­rozata után Zichy Jenő s Klapka valószínűleg végig fog­nak menni az egész vonalon minden várost útba ejtve, hal akkorára már az ide zárt felszólítás folytán reménylik, hogy mindenütt megalakult bizottmányokat fognak ta­lálni. Mondtam, hogy felénk már megalakultak a bizott­nányok, — örültek neki. Gál Lajosnak, Nagy Ferinek írtam a napokban, sür­gettem a czikket, levelét, talán majd küldik. Most nem írok többet. Isten áldja meg! sz. ö. Sz. A. 15. Pest, 1867. Nov. 29. Kedves Urambátyám! Gondolom, ezóta hazaért, tehát az én levelem sem késhetik. Most kaptam csak délután Gál Lajos levelét és czikket, mert lakásomra volt utasítva. Ha conferentiába nem kellene sietnem, még neki is válaszolhatnék pár sor­ral legalább; így azomban itt emlékezem róla. Becsületes egy czikk, ügyes, végnélkül ügyes egypár passussal. Egyik, hogy Lónyai Szelevényi 2000 holdja kedvéért kell épülni a csongrádi csatornának; mi nagyon ügyesen van be­csúsztatva. A másik, a tiszai vpálya megbuktatásának fölemlítése. Nem tudom, ördöge van-e Gál Lajosnak, vagy honnan vette ezt a dolgot, mert ha jól jut eszembe, erről, még nem írtam. Hollánnak ez szántszándékos szán­déka, mit meghitt discursusaink közben nem is titkolt; — szerinte azok (mert a pest-temesvárit is ahhoz sorozta) nem nemzeti vállalatok, ergo le kell őket járnunk; sze­rintem Hollán szempontjából le kell őket járnunk, mert Hollán a déli vasút asseclája. Még ma átadom a Honnak a czikket, s reménylem, hogy hétfőn olvashatják. De a foly­tatást kérem ám, mert nagyon nagy lármára van szüksé­günk. Az interpellatiora Miko gr. hétfőn — ha addig mást nem végeznek — ezt fogja felelni: ,,A kormány mind a csongrádi, mind a szegedi cs. tervet annak idejében, mihelyt kész lesz, a ház elé fogja terjeszteni, s akkor az ország gyűléstől fog függeni, melyiknek ad a másik felett elsőséget." Mennyire sikerül még hétfőig Hollánnak ez interpellatiot travestalni 57 , nem tudom, de ő a mit lehet, meg fog kísérteni. A ministeriumban — ez bizonyos — mellettünk van Mikó, de mekkora hangot adhat pár­tolásának, ezt nem tudni, annyival inkább, mert birtokai jó része a Maros partjain vannak. Inkább a mienk, mint a csongrádiaké Wenkheim is. Ezek ellenébe Lónyai s Gorove áll, a többi körülbelöl neutrális. Ott tehát az ellenpárt erősebb. Ide kinn semmit sem kell félnünk. Deák egyik párthoz sem tartozik még, de bizonyosak lehetünk benne, hogy mihelyt kidolgozott tervvel állunk elő — 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom