Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása

páratlanul tiszta remekeit. Hogy Móra élete mindvégig Szegedhez kötődik, a 20-as évek nehéz megpróbáltatásai után is, azt Tömörkény emberi—művészi— erkölcsi példája is indokolja. Természetesen nemcsak Tömörkény személyes közelsége hatott Móra írói szemléletére. Legalább annyira közel állt írói alkata révén Tömörkény „testvérként" tisztelt pályatársához, Gárdonyi lírai egyéniségéhez is. Egyáltalán nem véletlen, hogy Tömörkény halála után Gárdonyi levélben is fölkereste Mórát, mint ahogy az sem tekinthető véletlennek, hogy Móra kétszer is elzarándokolt a „láthatatlan ember"-hez.

66 Gárdonyiról alkotott véleményét a Gárdonyi Társaság serlegavató ünnepélyén így fogalmazta meg : „Én is vidéki író vagyok, mint ahogyan Gárdonyi Géza is az volt... egész életében, még pesti korában is, nem elvből, nem programszerűen, nem mintha ez rangkülönbséget jelentene fölfelé vagy lefelé, mert az irodalomban csak egy rang van, a tehetség rangja, hanem mert Gárdonyi Géza lelki összetétele szerint nem lehetett más."

67 Gárdonyi történelmi érdeklődése is sok vonással hasonlított Móráéra. (Élete végéig készült a Szegedi csillagok címmel tervezett regény megírására.) A% én falum című Gárdonyi-kötet költői prózája éppúgy rokoníthatja valamelyest a két prózaírót, mint Л lámpás címmel megírt antifeudális regény lázadása. Aki „az élet alágyűrtje", a megalázott falusi tanító sorsát kiáltotta világgá, annak hangját még Ady is, Móricz is meghallotta. Amikor Móra elődeiről vagy kortársairól szólunk, nem kerülhetjük meg az olvasmányélmények művekig vezető hatásának a legközelebbi pályatársakon túl is tekintő bemutatását. 66 MÓRA Ferenc: A láthatatlan embernél. Napok, holdak, elmúlt csillagok. 1958. 409-415. p. 67 MÓRA Ferenc : Élőfa ünnepén. Napok, holdak, elmúlt csillagok. Bp. 1958. Magvető 432. p. 68 MÓRA Ferenc: Szilánkok. Bp. 1961. 377-379. p. 69 MÓRA Ferenc: A magyar paraszt. Véreim-Parasztjaim. 1958. 194. p. 70 BALASSA József: Ady Endre Móra Ferencről. Literatúra 1927. II. évf. 11. sz. 71 MÓRA Ferenc: A magyar paraszt. Véreim-Parasztjaim 1958. 194. p. A publicisztikai írások részletei, vagy sok esetben egy-egy cikk egésze bizonyítja, hogy Móra milyen rendszeresen számon tartotta a kortárs-irodalmat. Rövidebb megnyilatkozásai világirodalmi érdeklődésének irányához is elvezethetnek. Tolsztoj iránti érdeklődését a fiatal újságíró majdnem fölényes, de müvek ismeretével érvelő tájékozottsága jellemzi.

68 Reymont Parasztok-ját nemcsak ismerte, hanem mint néhány mondatnyi vallomásából tudjuk, megközelíthetetlen, kivételes teljesítménynek tekintette.

69 Nem tudhatjuk, eszébe jutott-e Mórának 1927ben Ady tanácsa, amely szerint neki kellene megírni a magyar paraszt regényét,

70 de azt tudjuk, hogy amikor a kiadóval tárgyal egy kétkötetes regény — parasztokról tervezett regény — megjelentetéséről, a megírás tervéről, Reymont Parasztok-jára, annak nagy közönségsikerére is hivatkozik.

71 A modern magyar irodalom iránti tartózkodása is oldódik az 1920-as években. Ady halálakor már világosan látja Ady költői forradalmának jelentőségét, s közeli barátokra talál a Nyugat néhány szerzője társaságában. Kosztolányi is, Karinthy is, Móricz is becsülte Móra írói munkásságának legigazabb értékeit. Arra a sokszor rejtélyesnek vélt kérdésre, hogy a Nyugat miért csak Móra halála után fogalmazza meg félre nem érthető elismerését, talán az a hosszú út adhat valamelyest választ, amely Móra művészi pályáján Pósától — Pósa túlbecsülésétől — Ady megértéséig vezet. Hosszú volt ez az út Móra számára, de öntörvényű következetességgel védte Pósa személyében A% Én Újságom lapszerkesztőjét. Utolsó éveiben azonban egyre világosabban látta a konzervatív hagyománytisztelet korlátait. 4. írói pályája a forradalmakig Móra írói pályaképe e jelentős részletét csak érintőlegesen, dolgozatunk legfontosabb mondanivalójához közelítve tekinthetjük át. Nem az életrajzi teljesség, hanem a műelemzés — témánkat érintő — szempontja kívánja meg, hogy Móra írói világképének fejlődéséről, a pályakezdés évtizedeiről szóljunk. Szegedi életének igen lényeges fejezete — kellő hangsúllyal elválasztható első fejezete — az 1902-től 1919-ig terjedő periódus. Izgalmassá különösen akkor válik, ha nemcsak az életrajzkutatás Földes monográfiájában, Péter László, Vajda László, Nacsády 297