Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Joós F.: Katona József hivatali irataiból

JOÓS FERENC KATONA JÓZSEF HIVATALI IRATAIBÓL Végh János főbíró az 1820. november 1-i Restaurationalis Tanácsi Gyűlés után folytatólagos Restaurationalis Gyűlést

1 hirdetett november 3-ára, amelyen a Tanács tagjai teljes számmal, mind a tizenheten megjelentek, és többek közt a következő határozatot hozták: ,,A' midőn a közelebb múlt gyűlésben tett utasításhoz képest, hogy a Nemes Reforma [tus ] Tanács

2 Prókátor Csányi János Urat az ordinariusi

3

, a Ns. Rom [ai] Catholicus Tanács

4 pedig Prókátor Katona József Urat a vicefiscalisi

5 Hivatalokra, mint jeles mineműségökről magokat esmeretessé tett Hazafiakat alkalmatosaknak szemlélte légyen ki, a' szokás szerént bé jelentetett; mely érdemes Hazafi Urakban az egész Tanács megnyugodván Csányi János Ür ezennel be invitáltatott és a Tanácsnak azon megeggyezéséről, mely szerént Ordinarius Fiscalisi rangal az említett urat meg tisztelni kivánta tudósittatott [. . . ] Katona József úrnak pedig levél által leendő meghíyattatása elrendeltetett. "

e Ezzel kezdődik Katonának hivatali kapcsolata Kecskemét várossal. Másodszor a november 22-i ülésen foglalkoznak személyével. 100 forinttal jutalmazzák azt a tisztelgő gesztusát, hogy Bánk bán)it szülővárosa tanácsának ajánlotta. A következő lépés adatát „Házi jegyzékem" c. pénztárnaplójának 5. oldalán maga Katona örökíti meg: „1820. nov. 30

áíl jöttem haza Ketskemétre."

7 1 Tisztújító tanácsülés 2 Ref. Egyháztanács, presbitérium 3 Főügyészi 4 Rk. Egyházközségi Tanács 5 Alügyészi 6 Bács-Kiskun megyei Levéltár (a továbbiakban : BKmL) Kecskemét város (a továbbiakban: K. V.) tanácsi jkve, 1820. nov. 3. 422. 7 BKmL, Katona József kéziratainak kiemelt gyűjteménye, 5. sz. 8 BKmL K. V. Bírószéki jkv. 1820/21. 1820. dec. 20. Közhírrététel 2

a A lélekszámban Pesttel versengő város szeretettel fogadta hazaköltözött fiát. Katona korábban is hazahazalátogatott. Nem volt szokatlan számára, amit itthon talált: a nyáron poros, más évszakban sáros utcák, a sűrűn épült, nádas, zsindelyes házak közül kimagasodó templomok még magasabbra mutató tornyaikkal. A Városháza közvetlen szomszédságában néhány egyemeletes épület próbálta a körülárkolt településről elhitetni, hogy nem nagy falu, hanem ősi jussú város. Katona hazaköltözésekor még mindig az 1819. április 2-i nagy tűzvész gondjai nehezedtek a tanácsbeliekre a mindennapi bajokon túl. A tűz nyomait nem sikerült másfél év alatt egészen eltüntetni. A központnak régi, sűrű beépítését meg akarták akadályozni. Éppen Katona hivatalnokoskodása kezdetén jelölte ki a tanács a város belterületét, amelyen belül a tűzveszéllyel számoló szigorúbb építési rendhez kellett alkalmazkodniuk az építő vagy újraépítő tulajdonosoknak. Ennek a belterületnek a következők voltak a határai : Halasi utca, Hornyik-ház (most Perc u. sarok); Vágó-kapu (Mária u., Széchenyi körút sarok); Homoki kápolna (Losonczi u.); Déllő-tó északi partja; Nagy Budai utca (Jókai u.); Piaristák kertje; Kis Budai utca; Körösi utca; Temető utca (Rákóczi út); Szolnoki utca (Bem u.); Lóiskola (a Czollner téren); onnan vissza a kiindulási ponthoz a Halasi utcán.

8 Dél felé a Czollner tér vonalán kívül eső rész, valamint nyugat felé a Kecskés vendégfogadó, a Szt. Háromság-temető és a serfőző ház között volt gyalog- vagy kirakóvásár területe nem tartozott a belterülethez. A zegzugos utcák házaiban sajátságos rétegződésű társadalom talált otthonra. A vezető réteghez tartoztak a betelepülésükkor előjogaikról lemondott nemesek, városi főtisztviselők, egyházi vezetők, tanárok, 87