Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig

4. kép. A nemes magyar és horváth ármádia hadrendje a (bécsi) Magyar Hírmondó 1801. évi külön betétjén Abb. 4. Ungarisehes-kroatisches Armeekorps im Jahre 1801 (Aus Magyar Hírmondó zu Wien) hattuk; minket azonban most az érdekel, hogy máj. 19-én értek Pestre, ahol fölvételeztek „12 900 darab kemény töltéseket" — vagyis fejenként mintegy 13 darabot —, majd újabb tíz nap múlva a győri lovasosztállyal együtt Óvárhoz küldték őket tartalékként a franciák elé. Június 1-én visszaverték a francia poityázókat, foglyokat ejtettek, de három nap múlva visszavonták őket Barátföldre egy nagyobb ellenséges csapat támadása után. 7-én elvezényelték a győrieket, s a jászkunok biztosították Barátföld, Abdi térségét, míg Győr alá nem rendelték a fele jászkun osztályt. Június 14-én csatlakoztak a fősereghez, s itt a Szabadhegy alatt egyszerre szemben találták magukat a francia tüzérséggel; „midőn az egész hadi sereg hátrált volna, a' B.(áró) Ott Huszár ezeredjével, és a' Fő Hertzeg Josef ezeredje egy osztállyával hátulsó sereget formálván szép rendel hátrált, és a' rendes hátrálás regulái szerint fel váltólag az ellenségnek gyakran artzot fordítván, azt fel tartóztatta, és az ágyúsokat, 'gyalogságot fedezvén az elfogástól oltalmazta." Másnap Komárom alatt pihenőre rendelték őket; az egész ezredet, mivel időközben átvágta magát az ellenségen az osztály hátrahagyott fele is. Június 16-án Davidovich jelentést kért a veszteségekről, és kitüntetett 26 huszárt (közöttük több szentmiklósit). Harmadnapra a Csallóközbe irányították őket, ahol a király tartott szemlét. Utolsó említésre méltó ténykedésük az volt, hogy júl. 1-én földerítés közben Ács térségében,, az ellenségnek egy szoszollóját 3 köz emberrel, és egy Trombitással előtalálván, a' Fegyvernyugvásról szollo levelet tőlle által vették ..." Közleményünk aligha alkalmas az utolsó nemesi 83