Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig
A királyi rendelkezések ellenére hátrányos helyzetbe kerültek az irredemptus katonák kerületeinkben, mivel a Jászkunságban a városi közjövedelmeket illette leszármazottak híján a végrendelet nélkül elhaltak vagyona a 8. statútum 4. §-a alapján: „a tanács meg a politikai község együtt alkotván a földesurat (Dominum Terrestrem)". Szegődményeseink többsége ezért, valamint vagyonkájának megóvása céljából rendelkezett a szentmiklósi tanács előtt bevonulása előtt (háborús években tömegesen). 1799. jún. 19-i jegyzőkönyvünkben „Szőke Tóth Mihály . . . szolga legény . . . szolgálattyával keresett két harmadfű Tinaja és égy 3 d fű Üszeje eránt. . . olly rendelést tészen, hogy . . . Marháit el adván, azoknak Árok . . . Intéressât (ti. kamatát). . . adják által még életben lévő édes Anyjának, hogy abból élhessen . . . mind az által... ő az Katonaságból meg jővén . . . azon Marhák árrát néki kezében szolgáltassák ... hogy ha pedig nékie halomása(!) törtenne . . ., azon pénz maradjon Testvér Nénnyeinél örökösön." Hasonló okból jutott hatósági gondozásba Túrba József „21 öreg Juha Szőr alatt (ti. nyírás előtt)" 1805-ben. Nem szaporítjuk a példákat, hanem arra hívjuk föl a figyelmet, hogy egyetlen családtag állatállományát láttuk a közöltekben. Könnyen elképzelhetjük, hány saját állata volt egy-egy irredemptus családnak, és megérthetjük, mért szökött át Pest megyéből a jobbágyság a Kiskunságba. Mindenki arról rendelkezik, amije van: az elárvult nemes Földes Gábor például fekete mentéjéről, két viselt nadrágjáról, féltett könyveiről. Rendelkeznek redemptusaink is, néhány esetben azonban gyanúnk támad, hogy szívesen élnek a statútumok nyújtotta kibúvókkal. 1799. márc. 8-án Illyés Pál előadja, hogy megvett „égy létz földet 130. forintokbann" a bátyjától, de mikor kérte az inprotocolláltatást (ti. hatósági bejegyzést), bátyja nemet mondott : „Fija az Nemes Regementnél szolgálván ezen dologban semmit sem tud ..." A háborús áremelkedésekről már szóltunk, s itt bizony arra kell gondolnunk. Jegyzőkönyveinknek a katonáskodásról írt lelkendező sorait bizonyos fönntartással kell olvasnunk, ha ki akarjuk hámozni a polgári lakosság meg a fegyveresek között kialakult viszonyt. Talán azzal kezdjük mindjárt, hogy kénytelen volt meghátrálni a hatósági tekintély a katonával szemben. 1814. máj. 14-én beidézte fuvarozásra a szentmiklósi főbíró Szepesi András obsitos katonát, s a vitatkozás hevében fejéhez vágta: „Kend még az én időmbe kevesett szolgált." Mire az visszavágott: „Többet szolgáltam, mint az Ür", s azzal rácsapta az ajtót a főbíróra. Csak a gyerekek örültek az átutazó (transennans) katonaság érkezésekor, a lakosság már kevésbé. Oskolamesterünk, Földváry Antal írta le az 1814-ben Olaszországból érkező katonaság csurgói viselkedését: „Alig dobolt ki az egyik — már a' másik be dobolt utánna." A diákok különösen élvezték, mert török muzsikával köszöntött be mindegyik. De ,,a' Cserni Gyuri (ti. csernogorec = montenegrói) regementje . . . szerbekből állott — nagyon is enyves kezűnek mutatkozott; egymást érte a' rajtok való hegedűlés: ki 25, ki 30 ütést kapott — a'mint t. i. érdemessé tette magát." Rontotta saját huszárjaink népszerűségét adószedőink azon ősi gyakorlata, hogy a „Nemes Katonaság helybeli Kormányzójától" kértek egy-egy katonát, akit a házában kellett tartania a késedelmes adózónak jobb belátásig. Mindezek ellenére általában afféle virtuskodóan pajtási viszony alakult ki a saját nemes katonaság meg a helybeli legények között. Ebbe belefért az, hogy a szentmiklósi kocsmában huszárjaink karddal, a juhászok pedig bottal alaposan ellátták egymás baját, Kováts István pedig „a'mint 3 lovas Kotsiján ment volna Adatsra nyomtatni. . . több Katonák közül egyre... a' Korbáttsal (ti. karikásával) reá ütött. . .", s azok ezt végképp nem szenvedhették. 36 Akadtak humoros mozzanatok hajdani szentmiklósi újoncaink viselt dolgaiban. Osváth János, 24 éves redemptus gazda például feleségestől vonult be körletébe, de a „Garnizonból. . . haza bocsáttatott (ti. a menyecske)" 37 . Hasonló esetet közölt a Kiskunság c. lap 1887. szept. 11-i száma egy azóta elkallódott dokumentum fölidézésével: „Minthogy e' Században szolgáló feleséges köz Vitéz Horváth János . . . mint Othon szabadsággal lévő, a' maga Ezeredjéhez feleségestül bé rukkolt, és magával a' Parochiátol Olly esküvő levelet hozott, mely . . . nem ezen jelen való, hanem az elsőbbik feleségéről szóll: e' szerént kéttségesnek lenni látszik a' dolog a'felől; hogy ezenn magával hozott személly nékie hiteles felesége légyen é vagy sem . . .", kérik a sürgős hatósági értesítést. 36 Közhirdetmények 1815. 37 Katonai ügyek p. 47.
