Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig
királyi dika címén még 780 forint 45 krajcárt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy állandóan emelkedett a katonai hozzájárulás mértéke, s különösen súlyosan érintette az emelés a politikai községet, mivel inkább majorkodással foglalkozott ebben az időben, mint állattartással. Vannak hírlapi közlemények a Jászkunság porciós kötelezettségeiről a francia háborúk idejéből. Olvashatjuk, hogy beszolgáltatták a királyi magazinokba a háború folytatására fölajánlott 12 ezer pozsonyi mérő zabot a jászkunságiak, s ezt még önként megtoldották 2 ezer mérővel. 10 Az 1796. év végén megtudjuk, hogy mennyi a kerületek részesedése az országgyűlésen megajánlott 2 400 000 mérő búzából, 3 760 000 mérő zabból, 20 ezer ökörből, 10 ezer lóból: természetben 32 ezer mérő búza, 35 ezer mérő zab, szemül vagy pénzben 5632 mérő búza, 23 956 mérő zab, továbbá 313 ökör, valamint 156 ló. 1798-ban a Hármas Kerület értesítette Szentmiklóst a „Reportiált Subsidiális Repartitió (ti. a szállásra eső pót-hadélelmezés) egyik tételéről: redemptusok beadnak 1542,5, a magisztrátus pedig 195 kila zabporciót. Régi tanácsi gyakorlat szerint aztán „Zellei Péter Uram Perceptori hivatalban helyheztetett olly véggel hogy . . . Insurrectionális Cassára tartozó Obtingenseket (ti. járandóságokat) az lakosoktól bé szedje és azzal számollyon" — intézkedett a szentmiklósi tanács 1780. nov. 1-én. Minden jászkun jog a föld birtoklásában gyökerezett, s a jogokban való részesülés mértékét, ill. az azokkal járó kötelezettségeket a redemptusi summa szabta meg. így osztották el a hadiadót is. „Nemes Jász,Nagy,és Kis Kún Districtusok már az 1745 dik esztendőben ex Privilegio azon szoros és elmúlhatatlan kötelességet öltöztek önnön magokra, miképpen Generalis, avagy Particularis Országos Insurrectióknak alkalmatos ságival számas, és Hadi Készülettel ékesíttetett Katonákkal vitézkedni fognak; melly kötelességeiket, hogy annál nagyobb készséggel bizonyíthassák, a felsőségnek kegyelmes assensussával fundusúl (ti. beleegyezésével pénzügyi alapnak) azt 10 (Bécsi) Magyar Hírmondó 1796. márc. 15-i sz. 11 Városkönyv 2. köt. p. 5. 12 Városkönyv 1. köt. p. 57. 13 ILLYÉS Bálint-SZŐTS Rudolf: BÉL Mátyás: A kunok és jászok avagy filiszteusok kerületei. = Bács-Kiskun megye múltjából. I. Kecskemét. 1975. p. 39. 14 História Domus p. 6. 16 1831-ben kapta meg; 1844-ben emlegetnek a jegyzőkönyvek lőporraktárat is „kellő távolságra a házaktól". feltalálták, hogy á proportione Summae Redemptitiae (ti. a kiváltási összeg arányában) minden esztendőben minden forinttúl egy pénz fizettessék ;vévénn ezen fizetésnek módgya kezdetét pro A° 1769/70."/ n A határozat hátterében föltehetően a nádor 1753. ápr. 15-i leirata állt: ,,. . . végre kell járni a' Hellységek repartitió ját, ha igasságosson légyené ?és minemű rendel légyen PVallyon a' Szegények nem terhelteiteké jobban, miképp, és minemű rendel a Portionálé Quantum incassaltatik?" Van néhány följegyzésünk katonák elszállásolásáról: 1746-ban „Atzél István Ur Fő Bíróságában. . . Quartélyos volt nállunk Nyáronn . . .", és következik 17 szentmiklósi redemptus neve. 12 A (bécsi) Magyar Hírmondó 1801. máj. 15-i értesítése szerint egy egész vasas regement volt elszállásolva Csongrád megyében meg a Fölső-Kiskunságban. 1814. aug. 26-án pedig fölszólították a szentmiklósi főbírót, hogy készítse a lakosság az emberi és lóporciót, mert a városba fog érkezni a Palatinale Regement 900 huszárja. Vannak a Fölső-Kiskunságban külön a katonaságnak épített kvártély házak ; ahogy Bél Mátyás írja Szabadszállásról 1730-ban: „Vannak . . . épületek, melyeket a katonaság téli—nyári tartózkodására és más közszükségletre emeltek." 13 1772-ben a főbírói számadások között olvashatunk a szentmiklósi kvártélyház tatarozásáról, melynek kapcsán vétetett oda 1 gerendát (fenyőtalpat), 100—100 szál lécet és deszkát, bádoglámpát, 2 dézsát, 2 kannát, 1 hosszú asztalt, konyhaasztalt, tálast, tányértartót, fegyvertartó fogast meg egy tékát. További adatokkal szolgál róla a plébános: 1785-ig nem volt katolikus templom, csak a katonai kvártélyház céljaira szolgáló kápolna (in domo pro Militibus deserviente capella). A szálláson egy szobában volt elhelyezve egy raj helyőrségi katona (decas pro Vigiliis Officialium Militarium), a másik kettőben a plébános lakott. 14 Arra kell gondolnunk, hogy a császári helyőrségeknek meg az átutazó alakulatoknak építették errefelé az első kvártélyházakat, a jászkun huszárokat ui. a lakosságnál helyezték el. Tisztikvártélyról bérlet útján gondoskodott a szentmiklósi magisztrátus, mivel azonban eladták az e célra bérelt házingatlant a tulajdonosok, 1814-ben Halas és Félegyháza mintájára a város a kerülettől kérte két tisztiház fölépítését. 15 Ami egyébként az elszállásolásokból eredő kiadások arányát illeti a hármas kerületen belül, szinte ál65
