Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Henkey Gy.: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata

vák beolvadás ellenére a pamíri típus előfordulása meghaladja a Kalocsa környéki átlagot. A Kalocsa környékén ritkábban előforduló típusok közül a keleti mediterrán (orientálóid) Dunapatajon megközelíti a fülöpszállási kunokra jellemző értéket, a keletbalti típus pedig Miskén meghaladja nemcsak a kiskunokra és a jászokra, hanem a tiszta palócokra jellemző előfordulási százalékot is. E tekintetben a miskeiek közel állnak a szlovákokkal kevert rimóci és barnai palócokhozi

31 D) Л^ embertani eredmények és a helytörténeti adatok összefüggései Kalocsa környékén a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható turanid, pamíri és előázsiai (armenid) típusok együttes előfordulása megközelíti azt a százalékot, amelyet Lipták a honfoglalók között kimutatott

32

, sőt Kalocsa volt szállásain ezt a százalékot túl is haladja. Ezzel összhangban van, hogy a szakmáriak körében szájhagyományként él, hogy a magyar őslakosság egy része a Szakmar körüli vizenyős, nádas területeken élte át a török megszállást, amit már szakmári tanulmányomban is említettem.

33 Kuczy hivatkozva a honfoglaló magyarság letelepedési rendjére és névadási rendszerére azt a következtetést vonta le, hogy Faj szót és környékét Árpád fejedelem családja birtokolta, és felsorolta azokat az adatokat, amelyek a fajszi népesség folyamatosságát bizonyítják a török megszállás alatt is.

34 Az embertani adatok az Árpád nemzetség letelepedését és a népesség folyamatosságát támasztják alá. Ugyanis az üllői honfoglaló magyar temetőben, amelybe Üllő31 HENKEY Gyula—KALMÁR Sándor: i. m. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1976, 222. 32 LIPTÁK Pál: Awaren und Magyaren im Donau — Theiss Zwischenstromgebiet. Acta Arch. Hung. 8. (1957), 228. 33 HENKEY Gyula: i. m. Szakmári Honismereti Értesítő, Kecskemét, 1966, 53. 34 KUCZY Károly: Adalékok Fájsz történetéhez. Fajszi Honismereti Értesítő, Kecskemét, 1967, 3, 7—12. 35 NEMESKÉRI János -GASPARD Y Géza: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Annales Hist, natúr. Mus. Nat. Hung. 5. (1954), 516. 36 Császártöltés XVIII. sz. eleji telepítése során a svábokkal egy időben Géderlakról is vittek magyar telepeseket, akik Császártöltésen elsvábosodtak. 37 HENKEY Gyula: i. m. Anthrop. Közi. 17. (1973), 112113. nek, a fejedelmi nemzetség tagjának nagycsaládja temetkezett, a turanid és a pamíri típusnak a nagyfokú előfordulása volt a jellemző

35

, és a fajszi népességnél is ugyanez észlelhető. Bár Dunaszentbenedek népességének túlnyomó többsége a szomszédos, a XVIII. század elején még lakott helyként szereplő Karáról települt Dunaszentbenedekre, a dunaszentbenedekiek a taxonómiai megoszlás terén igen közel állnak a fajsziakhoz, és szintén a turanid és a pamíri köztük a két legnagyobb számú típus. Az armenid (előázsiai) típus előfordulása Kalocsa környékén eléggé egyenletes, csak Ordason, Foktőn és Faj szón nagyobb mértékű, és közelíti meg a kiskunokra jellemző átlagot. A folyamatos népességű községek közül az uszódiak azok, akik a többi kontinuus községek népétől taxonómiai szempontból részben eltérnek, amennyiben a alpi és a lapponoid típusok előfordulása feltűnően nagy. A bátyaiaknál az alpi és a lapponoid típus nagymértékű előfordulása nem valószínű, hogy jelentős mértékben dalmátok beolvadásának eredménye, mert e típusok együttes előfordulása a katymári bunyevácok és a hercegszántói sokácok között csak 5.3, illetve 4.9%. Géderlak telepes község, ahol 2.5%-ban sváb eredetű nevek is előfordulnak, és a szájhagyomány szerint oda azt a néhány sváb családot telepítették, akik a XVIII. század elején Hajóson már nem fértek el, így az alpi típusnak jelentős mértékű géderlaki előfordulását csak kis részben lehet svábok beolvadásával magyarázni.

36 A dinári típus gyakorisága is erősen váltakozó Kalocsa környékén. Előfordulása nemcsak a dalmátokkal kevert Dusnokon és Bátyán nagyobb az átlagnál, hanem Homokmégyen és Ordason is. Ezzel összhangban Homokmégyen a dalmát eredetű nevek előfordulása 10% körüli, viszont az ordasi népesség kontinuus, és csak magyar nevek fordulnak ott elő. Az ugyancsak kontinuus dunapataji népesség nemcsak a típusok gyakorisága szempontjából, hanem a fej és az arc méretei és jelzői terén is kissé eltér Kalocsa és környéke többi népességétől, és közel áll a szabadszállási kun származásúakhoz, amit már dunapataji tanulmányomban is említettem.

37 Szeretnék rámutatni arra, hogy a dalmát keveredés Dusnokon és Bátyán, valamint a szlovák keveredés Miskén nem módosította lényegesebben a népesség embertani képét. Mindhárom községben a törökös magyarokkal kapcsolatba hozható típusok közül a turanid áll az első helyen, az előázsiai (armenid) gyakorisága mindhárom helyen jelentős és Mis-