Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Henkey Gy.: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata
HENKEY GYULA KALOCSA ÉS KÖRNYÉKE NÉPESSÉGÉNEK ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATA Л) Vizsgálati körülmények, népmo^galom, népesedéstörténeti adatok. Anyag és módszer Kalocsán és környékén az etnikai embertani vizsgálatokat 1961 és 1973 között végeztem. Helytörténészek, pedagógusok, diákok kísértek házról házra, illetve irányították hozzám a tüdőszűrés alkalmából az őslakosokat. Mindenkit megvizsgáltam, aki ebbe önként beleegyezett. A tizenöt helységben összesen 4358 felnőtt személyt vizsgáltam meg az alábbi részletezés szerint: férfi nő összesen Szakmar 264 271 535 Homokmégy 239 229 468 Öregcsertő 96 85 181 Drágszél 64 80 144 Kalocsa 189 203 392 Dunapataj 207 233 440 Ordas 71 55 126 Fájsz 205 200 405 Dunaszentbenedek 48 54 102 Foktő 117 145 262 Úszód 56 79 135 Géderlak 99 102 201 Miske 136 157 293 Bátya 165 162 327 Dusnok 173 174 347 összesen 2129 2229 4358 Az 1970. évi népszámlálás során a tizenöt helységnek összesen 48 119 lakosa voltí 1 így az általam vizs1 1970. évi népszámlálás 20, Bács-Kiskun megye adatai. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1972, 412—415. 2 BÁRTH János : Migráció és kontinuitás egy Duna-melléki táj népesedéstöfténetében. Cumania II. (1974), 285—329. 3 BÁRTH János: i. m. Cumania II. (1974), 290. 4 BÁRTH János: i. m. Cumania II. (1974), 292, 303. gáltak száma az összlakosságnak 9.06%-a. A vizsgált helységek népessége szinte kivétel nélkül magyar, a Központi Statisztikai Hivatal 1966. július 5-én kelt levele szerint 1960-ban Dusnokon 157 személy vallotta magát egyéb délszlávnak, ami a dusnoki lakosság 4.1%-ának felel meg. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Miske, Bátya és Dusnok lényegében kétnyelvű községek, Miskén a családnevek negyed része szlovák, Bátyán és Dusnokon pedig harmada, illetve fele dalmát eredetű. A vizsgált népességek kontinuitására és származására nézve Bárth János fontos adatokat közölt 2 , aki elsősorban a kalocsai érseki uradalom 1725. évi urbáriuma alapján ismerteti a népesedéstörténeti adatokat, de kitér az 1696 és 1744 közötti összeírások és telepítések adataira is. Az 1725. évi urbárium népesedéstörténeti szempontból azért különösen fontos, mert abban nemcsaka családnevek, hanem személyenként a származás helye is fel vannak tüntetve. Bárth szerint többségében kontinuus népességű települések Úszód, Foktő, Fájsz, Ordas és Dunapataj. Az urbáriumnak Kalocsára vonatkozó adatai különösen értékesek számunkra, mert Szakmar, Homokmégy, öregcsertő és Drágszél is Kalocsa szállásai voltak. Az 1725. évi urbárium szerint 98 kalocsai lakos közül 59 kalocsai eredetű, 23 pedig környékbeli, így a kalocsai és a környékbeli népesség együtt a lakosság 83.7%-át tette ki. Bárth azt is megjegyzi, hogy a kalocsai származásúnak feltüntetettek nagy többsége magyar nevű 3 . Dunaszentbenedek lakossága a XVIII. század elején még lakott helyként szereplő, szomszédos Karáról költözött át 4 . A XVII. század végén és a XVIII. század elején sokan Pest—Pilis—Solt vármegye felső részéből költöztek Kalocsa környékére. Különösen (Géder)Lak és Miske újranépesítésében volt nagy szerepük a felső Pest megyei bevándorlók401
