Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Jelenkor — 1942. május 15. Lengyel Balázs Egy Bánk bán előadásra ... A kétség, hogy csupán Tiborc panaszáért és néhány dörgő szólamért tanulták meg a darabot, szerfelett kézenfekvő. S a félelem, hogy ezt a drámát, amely irodalmunkban egyedülálló pátosszal eleveníti meg az emberi szenvedés mélységeit, eltorzítja majd a túlzott politikai hangsúly, érthetően feléledhetett a nézők jobbjaiban. Az előadás azonban nem igazolta e félelmeket. Úgy látszik, hogy az igazi mű megelevenítőit megízlelteti a tiszta művészet nemesítő italával és önmaguk fölé emeli őket. így a munkásszínjátszóknak kis híján sikerült felidézni Endre és Bánk Bán találkozásának roppant drámaiságát és a végső jelenet katarzisát. .. . .. . Színházat láttunk már jobbat, művészi teljesítményt megrázóbbat. Nem is a mozgalom eredményei, hanem a benne rejlő lehetőségek keltik fel figyelmünket. Olyan időben, mikor széles néprétegek felé egyedül a színházi ponyva talál utat és a művelődés orvén fércmű férkőzik a tömegek szívébe, nem lehet eléggé dicsérni és felkarolni azt a megmozdulást, amely a tömeg oldaláról kiindulva, művészetet ígér. E színjátszókat látva, egy alulról induló ízléstisztulás szép álma elevenedett meg a szemünk előtt... ... a művészet kortól és áramlatoktól független igazságának a kifejezése mindig visszahat azokra, akik az áramlatok hétköznapi igazságtalanságai alatt szenvednek. Vezetőiknek és jobbjaiknak még önmaguk előtt is nemegyszer tisztázniuk kell azt a kérdést — amire tagadó feleletünk nem lehet kétséges —, hogy vajon kifejezheti-e az igazságot az a művészet, amely a közvetlen politikai állásfoglalás kedvéért hűtlen önmagához és a klasszikus művészi eszményekhez? E munkás-színjátszásnak jövő sorsát alapvetően dönti el, hogy tagjai hogyan felelnek erre a kérdésre. Híd - 1942. május 22. József Jolán Alacsonyan ül a suszter, de magosán gondolkodik A suszterek, cipőfelsőrészkészítők, aljamunkások, cvikkolók és tűzőnők nagyszerű Bánk bán-előadással hódoltak Katona József emlékének a költő születésének százötvenedik évfordulóján. ... Gertrudis civilben : kikészítőnő. — Gyerekkoromban láttam a Bánk bánt — mondja. — Akkor nagyon untam. Most meg úgy érzem, mi adtunk életet a Bánknak. Magáról, munkájáról, életéről semmit sem akar mondani. Mindössze annyit árul el, hogy három napra való bablevest főzött meg otthon. Későn kerül haza a próbákról, fáradtan, s most örül, hogy három napig nem lesz gondja az étel elkészítésével. ... A suszter alacsonyan ül, de magosán gondolkodik, — mondja Simon bán. — Nem is csoda ! Ülő foglalkozás, társaságban gyakorolják, van idő reggeltől estig eszmecserére, ettől csak okosodik az ember. A legtöbb suszter szereti is a foglalkozását. Elbogarászik a cipővel, gyönyörködik benne. Ni, milyen szép varrott cipő ! — mondja, mikor készen van vele. Az ilyen suszter már művész. Hans Sachs is szaktárs volt. ...Izidora tizenkilencéves, szintén suszter, tűzőnő. Jelenleg munkanélkül van. Aztán körénk gyülekeznek a férfiak is, a kisbánok, az összeesküvők. Majd Petur, Tiborc és Bánk bán. ...A rendező hívására visszasereglenek a próbára. Csak Tiborc marad velem. A többi szereplő is kitűnő, de amit ez a suszter kelt életre Tiborc szerepében, megrázó erővel, az felejthetetlen. Tiborc alakítója harmincnégyéves, faluról került a városba. Ezeket mondja : .. . Ebben a darabban láttam először meg a magyar történelmet és kultúra legszebb igazságait ismertem fel benne. A Bánk bán igazságai a mi igazságaink is. Az egész magyar nemzet igazságai. Azt mondják, jól csinálom a szerepemet. Lehet, nem érdemem. Önmagamat adom. Kelet Népe — 1942. június 1. Krajnyák János Bánk bán munkásszínpadon A színházi évad vége felé mintegy befejezésül szokatlan esemény történt a kulturális fronton. A magyar bőripari munkások szervezetében egy kis lelkes gárda a ,,Bánk bán"-t vitte színre. Ezeknek a munkásoknak napról-napra meg kell vívni harcukat az „anyaggal", a „munkaadóval" és a munkásokat gyötrő köznapi gondok tömegével, ami ma fokozottabb. Éppen ezért a teljesítmény nem mérhető műkedvelő előadások mértékével. Szendrő Ferenc rendező olyant produkált, ami még nem volt, ezért kellőképpen nem is lehet felmérni a munkáját. Klasszikust játszani a munkásokkal, ez egy új építmény alapja, melyre fel fog épülni a kollektív kultúra. Amíg a jó polgári lapok nagy szavakkal küzdenek a magyar kultúráért, addig a munkások hazahozatják „József Attila" hamvait és előadják a „Bánk bán"-t. De ez természetes, mert ma már majdnem mindenki elismeri, hogy a munkásoké a jövő. Igen könnyen lehetséges, hogy az a mag, amely ott kicsírázik, lesz alapja jövőbeli kulturális életünknek.

25 25 További írások az előadásról : Munkások Bánk bán előadása. Független Magyarország 1942. ápr. 20. Az igazi Tiborc. Újság 1942. ápr. 21. A Bánk bán munkás színpadon. Pesti Hírlap 1942. ápr. 21. [ERDŐDY János] (-dy -s): Munkássz/njátszók — színpadon. Népszava 1942. máj. 12. MÉREI Tibor: Bánk bán — munkás színpadon. Délibáb 1942. máj. 2. Tovább gyűrűzött a bőrösök Bánk bán-előadása körül keletkezett vita a következő cikkekben is : SZEKFŰ Gyula : A paraszt művelődés két útja. Magyar Nemzet 1942. júl. 12. SZEKFŰ Gyula: Válasz a magyar népi műveltség dolgában. Népszava :i942. dec. 25. HEGEDÜS-BITE Dániel: Bőrösök. Magyar Nemzet 1943. febr. 21. ÁRVÁI József: Egy magyar munkás levele Szekfű Gyula- hoz március idusa alkalmából. Magyar Út 1943. márc. 11. Egy munkás megmagyarázz<* S%fkfű Gyulának, mi folyik a marxista táborban. Egyedül Vagyunk 1943. márc. 26. ÁRVÁI József: Egy munkás útja Katona Józsefig. Magyar Út 1943. júl. 22. 394