Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

és én izgatottan fülelek, bírják-e tovább is tüdővel és torokkal. A szakszervezetek elkapják a dallamot, s ha az Idő is engedi, zengés lesz ebből... Meglévő „kollektív színjátszásról" és „munkáskultúráról" ma még nem szabad beszélni. A jelen pillanatban ez nemes szándék, gyögyörű terv, itt-ott megvillanó fényecske. Mindenesetre a munkások Bánk-ja szándék és eszme szerint nem vicinálisállomás. ... a magyar irodalomban — Petőfinél, Katona Józsefnél, Adynál, József Attilánál, Kossuthnál — megvan minden, amit a munkásnak is meg kell tanulnia. így magatartásuk természetesebb, nyugodtabb és előkelőbb lesz. ... A Bánk bán-nal a munkásság odaszorította magát az igazi irodalomhoz. Az igazi irodalom pedig kipallérozza a vele foglalkozót, ahogyan a jó köszörűkő minden odaszorított késnek élét finommá, fogékonnyá teszi. .. .Befejezésül szinte bókolva kínálja magát a gondolat, amit egykoron az egyik szentatya vetett papírra: ,,A filozófia nem valósulhat meg a proletariátus megszűnése, a proletariátus nem szűnhet meg a filozófia megvalósulása nélkül." Népszava — 1942. május 10. B. A. Levelek Németh László címére Szállítómunkás: Elolvastam Németh László cikkét a bőrösök „Bánk bán" előadásáról. Mi, munkások, nagyon büszkék vagyunk minden szóra, ami e körül az előadás körül forog. A rossz kritikára sem haragszunk. Abból sokat tanulunk ám. De Németh László számomra túl komplikált. . .. Mondanivalóinak egyszerre több értelme is van. Választhatom belőle, ami nekem jobban tetszik... ...Azt mondja: „Hét munkás és egy író tanakodott, hogy miért kell nekik ellenségeknek lenniök, mikor sorstestvérek.". .. Ha szertenézek Németh László portáján, azt kell mondanom, hogy nekünk, munkásoknak, semmi különös kedvünk sincs az „íróval" ellenséges lábon élni. Sorstársak is lehetnénk, ha megvirradna a nap, amikor közös megegyezéssel, azonos fogalmak alatt —- azonos dolgokat értenénk. A magunk részéről, a többi között, a „Bánk bán"-nal is letettük a garast, hogy ez így legyen. Л munkáss^ínjáts%6 : ... Tessék elhinni, hogy mi most nem kapaszkodunk az uborkafára, hogy a rólunk írt viták fényében sütkérezzünk. A darabot nem tekintjük kezdetnek és végnek, hanem olyan folyamatnak, amiben erőfeszítéseinket összeszorított fogakkal tökéletesítenünk kell. Mi színjátszás alatt emberábrázolást értünk, a szó nemes értelmében. Vagyis azt szeretnők megmutatni, hogy mivé akarunk lenni abból, amik jelenleg vagyunk. ... „Jó színházat még álmodni sem lehet estéről hajnalra" — mondja. .. .Mi ugyan abban igyekszünk, hogyha álmodni nem is, de csinálni azért kell és lehet, annál is inkább, mert mi nem a színházat, hanem a magunk közösségét akarjuk megmutatni, ahogyan mi azt elképzeljük. Ami viszont az egészet megfordította, ami kétértelműén és csípősen hatott rám, ez a kitétel: „Majd rátalálnak, melyik 'Bánk bán' az, amelyiknek nemcsak a N é p s z av a mondatait, de az egész atmoszféráját is magáénak érzi a magyar munkás." ... Mi a múlt erejével a jövőnket idézzük. Más talajba szeretne átültetni? Akkor hiába tesz úgy, mintha lelkesednék, sajnos, meg sem értett bennünket. ... Munkás s%ínjáts^ónő : ... Ez a Németh László-cikk is mintha felében dicsérne, a másik felében meg összemarna... Összefolyik a szemem előtt. Legjobb lesz, ha bevallom: nem értem. Titokzatos. ...El fogom olvasni harmadszor. Nem biztos, hogy megértem. Félmondatok, indulatos felkiáltások, rejtelmes célzások vannak benne. ... Látom, hogy nem olyan nehéz szöveg, mint a Katonáé, de mit akarhat? Nagyon nehéz így rendező nélkül eligazodni. Megkérdem a rendezőt. Ha csak ő nem tud rá valami okosat mondani. Egy proletár a hallgatóságból : Látom ezt a Németh-féle cikket. ... Egy kis ünneprontásért nem megy a szomszédba. Egyszerűen nem hisz nekünk. Erről nem lehet tenni. Látta, hogy színjátszóink a lelküket adták a „Bánk bán"ba. A hallgatóság még annál is többet. Az összeforrásról színpad és nézők között maga állít ki elismerő bizonyítványt. ... Egyrészt dicsér és esküszik, hogy csak műkedvelőknek érdemes írni. Bennük látja a színjátszás megújhodását. „A darabjaimra írom oda: Kizárólag műkedvelőknek" — mondja a cikkben. Nekünk mégsem adná ide. ... ... Hűség mindenki iránt, aki barátsággal és nem gyanúsítással közeledik felénk. Mi ma is, még ellenlábasainknál is, az embert keressük. Azoknál is, akik ránk suhintanak. Folyton érdeklődünk és egyre mérlegelünk. Ellenünk elkövetett bűnök állandó bocsánatában gondolkodunk. Azt valljuk, hogy nem az ember, hanem a körülmények teszik az embert. ... Ez a hűség vezet bennünket fejlődésünk nyomán a „Bánk bán"-hoz is. Mi alulról jövünk, el kell hinni, hogy lépéseink őszinték. A mi közösségünkben a fejlődés fokozatos. Érdeklődésünk egyetemleges, de az időt és a sorrendet nem lehet ránk kívülről gombnyomásra méretezni. ... Az élet megőrzéséért, a napibér megtartásáért folytatunk többévszázados küzdelmet — két kezünkkel. Minden új generáció elölről kezd mindent. Minden új generáció a hagyományokból értesül az elmúlt azonos küzdelmekről, de ez még nem fegyver a továbbjutáshoz. Minden új generáció szellemileg is elölről kezdi. Hol a mi szellemi fölvergődésünk biztosítéka? Amikor fizikailag is százezrek csenevészek. Ha bőrösökről van szó, mint most is, cserzett kézzel dolgoznak napestig, aztán rohannak, hogy Bánkot tanulják. Tessék megmutatni még egy ilyen szervezett tömeget, amelyik ilyen ügyekben töri a fejét — mellesleg. ... Tudja-e Németh László, hogy a „Bánk bán"-t ezek vétették föl a népművelődés műkedvelői műsorára, mert nem volt benne? ...A mi boldogságunk — egyelőre — az emberség megkeresése. Meg fogjuk találni. De idegen utakat hiába csillogtatnak. Mi megmaradunk saját hűségünkben! Ez jó így nekünk. 393