Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
óit: igen nagy sikere volt. Melinda balsorsa Romhányi Istvánné alakításában domborodott ki. Pompásan érzékeltette azt a meg nem érdemelt bukást, amelyet idegen betolakodók, a kapzsiság és salakos kéjvágy zúdított reá. A magyarság rovására hatalomra jutott, kéjvágyó és piperkőc Ottó ellenszenves alakját Alb István öntötte formába. A kisebb szerepekben Koháry István (Simon), Cserta Lajos (Myska), Koródi Teréz (Izidora) és Király Imre (II. Endre) tűntek fel formás alakításukkal. Valamennyien részesei voltak a komoly sikernek. Biberach, a lézengő ritter, az intrikus idegen, Bánfalvy József alakításában kelt életre. Olyan jól ábrázolta ezt az alakot, hogy a közönség valóban mélységes undorral nézte. . . .Igen jó hatást keltett az a jelenet, amelyben az elnyomott, háttérbe szorított magyar békétlenek kardot rántanak és mélységes meggyőződéssel szabadságot követelnek Magyarországnak. Annyi erő, annyi tűz és átélés volt ezekben a jelenetekben, hogy a legnagyobb színpadoknak is dicséretére vált volna. Az előadás összképe alapján egy pillanatra sem jutott a néző eszébe, hogy műkedvelőket lát. A kritikus, aki eddig hozzászokott a professzionista színpadi produkciók csiszolt formájához, most meglepődve tapasztalta magán — mennyire másodlagos a forma. A tartalom a lényeges, a meggyőződés az elsődleges, a mondanivaló igazsága a döntő. . . .E cikk írója túlzás nélkül állítja, hogy ez a munkáselőadás több volt mint színjátszás. Olyasféle gondolatok ébredtek a jelenlévő szakértőkben, mintha a klasszikus görög színjátszás szelleme ébredt volna itt fel, s ott a mondanivalóknak mindig szoros kapcsolatuk volt az eleven élettel, a realitásokkal. A közönség mindig a maga vágyaira és törekvéseire ismert a görög színpad figuráiban. A munkásközönség sem tud igazán lelkesedni, ha olyasmit kap, amihez nem fűzik belső kapcsolatok. A „Bánk bán" mondanivalóihoz pedig belső kapcsolatok fűzik. Szép, tüzes este volt ez. Munkásszínjátszók és közönségük ismét vizsgáztak a történelem előtt — a legteljesebb mértékben: jelesen. Magyar Nemzet — 1942. április 21. Szabó István Л „Bánk bán'''' munkás színpadon . . .Ez a szomorújáték most először került munkásszínpadra vagy pontosabban : a munkástársadalom zárt, bizalmatlan, racionalista és némi tekintetben történelemellenes légkörébe. Figyelemreméltó jelenség ez, két szempontból. Először: a munkások fokozatosan, majdnem óvatosan nehezebb és nehezebb szellemi súlyok emelésére szoktatják magukat. Másodszor: Katona József születésének 150 éves fordulóján Tiborc elnyűhetetlen rongyaival osztályhelyzetük, gazdasági viszonyaik változatlanságát dokumentálták és Bánk férfias vállaira kapaszkodva mintegy a magyar politika terepén jól körülnéztek, ezzel potentialiter régóta készen tartott vágyaikat és terveiket elégítették ki, nem baj, ha csak két-három órára is. ..A játék hatásában kellemes és kellemetlen elemek tülekednek egymás mellett. Gyurasits Bálint mint Tiborc már első mozdulatával és szavával meghökkentő hangot ütött meg : a valóság drasztikus elevenségét hozta magával, ugyanakkor szimbolikus jelentőséget tudott adni szerepének. . .. Az emberi szenvedés borzasztó és elkormosodott élményei hullottak ki belőle, ezek valami fenyegető és mégis szép költőiséget hoztak, a nézőt meg kiforgatták nyugalmából. . . Gyurasits Bálint Tiborca a népmesék nagyszerű szegényeire emlékeztet. Úgy élte át szerepét, hogy megcsillogtatta Katona József darabjának költői szépségeit, a részletek meleg lendületét, tisztaságát, üdeséget és rokonszenvét a nép iránt. Bánk bánt Szmola Péter játszotta. Megjelenése, hangja, mozdulatai arra valók, hogy a nehéz szerepet hordozzák. Érdekes volt, amit csinált. Olyan Bánkot alakított, amilyet egy differenciáltabb, ideges műveltségű színész sohasem tudott volna megvalósítani. Egyszerűség, mértéktartás, természetes méltóság, férfiasság tartotta kordában és nemesítette meg egész lényét. És micsoda hangja van! És hogy beszél magyarul! Katona komoly, bocsánat a szóért: alföldi és sűrűvérű jambusai olyan magától értetődően szálltak el ajkáról, mintha nem is 150 évvel ezelőttről, hanem éppen II. Endre idejéből hallanók azokat. Szmola Péter nem a játék, nem az alakítás, nem a színészi teljesítmény szemszögéből juttatta érvényre Bánkot, hanem az emberi magatartás egészen egyszerű, sokszor észre sem vett eszközeivel hódította meg magának a közönséget. Olyan természetes méltóságot sugárzott, amilyennek a történelmi alakot tudjuk, amilyenre egy „színész" alig lenne képes, hiszen a hisztérikus városi élet éppen azokat az idegeket roncsolgatja, melyek Bánk hatalmas alakját alkotják. Tiborc és Bánk mindvégig úgy mozogtak, mint képviselői egy-egy elvont eszmének. Azt hiszem, nemcsak bennem, hanem másokban is az a felismerés lobbant fel, hogy túlnőnek önmagukon, s a hátuk mögött álló és várakozó tömegre hivatkoznak. Valami kollektív tudat és öntudat dagasztotta erejüket, persze a közönségét is. Hangjukat száz és száz lélek membránja kapta föl és dobta vissza. Tiboréban a munkásság múltja panaszkodott és vádolt, Bánkban a munkásság jövője pedzette képességeit. A két szimbolikus alak mellett Petur bán (Orbán Sándor) lázadozó, elégedetlenkedő személye arra lett volna hivatva, hogy fölfogja Tiborc keservét és Bánk háborgását és ezt a két erőt összekapcsolja, forró lángon tartsa, felhangját kiénekelje. Sajnos ezt nem sikerült megcsinálni. A lázongó Petur a munkásszínpadon csak izgága alak volt, egyenetlen kitörésében sem volt elég elhitető erő. ... A három említett munkásszereplő valami természetes ösztönnel a közösség hangján szólalt meg. Vad primitívség, fékezhetetlen lendület, továbbá egyszerűség, nemesség, mértéktartás és a monumentalitás iránti érzék jelenlétével tartott ébren. Talán nem csalódom, hogy a munkásság színjátszása ezen az úton tud újat mondani, ez az, ami kizárólag az övék. Lehet, hogy az új dráma is valahol itt születik meg. ..,',s-A : А -AAA '•• --''-' л „-К-;*':; i-AA -vw .•:•:. Г-к, A. \:.Л:..: •.' -.-='••• '. • '•':•>., -\ :'Л AiSA'i l'-.t Ш .•' í; tA* •• iy» ''';'Ai ••
