Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Nem hiszem, hogy a szerepet szét lehet választani az embertől, aki azt játssza. . .. Azt hiszem, csak az azonosulás, a beleélés hozhat eredményt. Titokban azonban sokat vesződöm Melindával. Mikhál bán: — ...Bevallom szégyenkezés nélkül, mikor a szerepet megkaptam, egyáltalán nem ismertem a darabot. Mikor elolvastam, rettenetesen kétségbeestem. Részint, mert nem tudtam elképzelni, hogy ilyen megdöbbentően szép dolgok is létezhetnek a világon, részint, hogy ezt el is lehet játszani. Nagyon borús volt az ügy. De csak addig, míg a rendező mindannyiunkat el nem vitt a színházba, ahol a darabot minden szereplő végignézte. Ott jöttem rá, hogy . .másként is lehet előadni. Egyszerű ember vagyok, csak elemit végeztem, mégis úgy érzem, hogy mi egészen másként játsszuk a nagy költő művét. A szöveget már akkor jobbára tudtuk. Ellenőriztük, hogy mit hogyan mondanak. Rögtön összeverődtünk és megállapítottuk, hogy bár a hivatásos színészek mindent szórul-szóra mondanak, de a hangsúlyt, a kiemelést és az egyes jelenetek fontosságát egész másként látják, mint mi. Nagyon nekifeküdtem s azóta éjjel álmomban, hozzátartozóim nagy rémületére, ilyeneket kiáltozom: ,,Én országodért, te reszkess életedért!" .. .Itt és az utcán és a műhelyben egész nap azt hiszik, hogy bolond vagyok, holott csak arra jöttem rá, hogy mennyire hasonlók a mostani idők s ez mindannyiunkra milyen kötelességet ró. Simon bán; — .. .Nagyon örülünk annak, hogy a munkásosztály végre közel juthat a nemzeti hagyományokhoz, s ezért egyikünk sem sajnálja éjjeleit feláldozni a nehéz napi munka után. Különösen örülünk annak, hogy a magyarországi bőripari munkásság ilyen módon vehet részt a költő születésének 150 éves évfordulója megünneplésében. Petur bán: — A munkásszínjátszás gyermekcipőben jár, látom én ezt tisztán. Katona József drámája telítve van sok olyan tárgyi igazsággal, aminek átélésében minden munkás szeme felragyog. Reméljük, hogy magunkat is és a munkásszínjátszást is olyan lendületbe hozhatjuk, hogy abból nemcsak mi, hanem azok is tanulhatnak, akik egyáltalán kíváncsiak ránk. Tiborc: — Rám a rendező Tiborc szerepét osztotta. Lehet, hogy azért, mert én is paraszti származású vagyok. Sokan vagyunk testvérek. Mint zsellérek, nem tudtak szüleim mit kezdeni velünk. Engem bőröstanoncnak adtak a .városba. Itt azóta eggyé forrtam az ipari munkásokkal. Ez nem jelenti, hogy elfelejtettem volna kapcsolataimat a faluval. Ezen keresztül soha el nem múló kettősség lakik bennem. A paraszti sors és a munkásság csaknem azonos törekvése. E két problémát most már nem tudom szétválasztani. Tiborc szerepében is ezt érzem. — Ez a hangsúly járt folyton eszemben, mikor Tiborc szerepét tanulgattam. Nagyon remélem, hogy Katona halhatatlan sorai segítségével a már említett kettősség bennem is megszűnik. A paraszti múlt és a munkás jelen annyira összeforr, hogy abban szakértő sem tud majd különbséget tenni. Biberach : — ... Fiatal munkás vagyok és nehéz beleélnem magam egy ilyen erkölcsi fertőbe. Eleinte úgy volt, hogy szégyenkezve kullogtam munkástársaim között, vajon azok nem fogják rámfogni, hogyha jól játszom, meg kell lennie bennem e romlottságok alapvonásainak? .. . Volt egy idő, mikor az önbizalom tökéletesen széttört. Ilyenkor Katona Józseffel titkos lefetyelést folytattam, hogy talán így-úgy más üstben is főzhette volna ezt az utálatos alakot. Tehetett volna rá vagy egy tiszta lepedőt, hogy ne látsszon ki minden haszontalansága. Viszont, mikor a darab már a lábán állt, beláttam, hogy eszköz vagyok a szerző kezében. Népszava — 1942. április 21. Földes Mihály Л „Bánk bán" mmkáss%ínpadon Munkásközönséghez szólott a magyar szabadság halhatatlan jenije Sok forró, nagy sikert látott már a vasasszékház márványterme, a siker azonban ezúttal talán minden eddiginél forróbb, szívmelegítőbb volt: A magyar szabadság halhatatlan zsenije, Katona József szólott a munkásközönséghez. A „Bánk bán" nehézveretű mondatai, nagy igazságai, erkölcsi tisztasága zengett a színpadról. Munkásszínjátszók tolmácsolták a szavakat és a szavak tisztán, keményen csattantak, mint acélkalapácsok az üllőn. Szerző, színpad és nézőtér ilyen egységben talán sohasem forrt még össze. Aki ott volt az előadáson, érezte, hogy részese egy csodálatosan szép kollektív élménynek. Nem az volt itt a fontos, hogy milyen csiszolt a színjátszók technikája. Az sem tűnt fel senkinek, milyen kicsiny a színpad és hogy milyen a világítás. A tisztító és értelemvilágosító tragédia lelépett a kulisszák világából és bevonult a szívekbe. Mindenki megértette Katona tolmácsolásában a nagy történelmi igazságot s a szabad, független, boldog Magyarország igenlése úgy zúgott a tapsokban, mint a fergeteg: a vasasszékház márványtermében csillogó szemű, mámoros szívű munkások, a szervezett munkásság színejava hódolt a magyar művészet egyik legragyogóbb és legértékesebb alkotása előtt. Mutassanak fel ellenségeink még egy tömeget, amely ilyen őszinte örömmel tud feloldódni klasszikus drámában — mikor köröskörül az irodalmi és a színpadi ponyva gátlás nélkül uralkodik a lelkeken. Történelmi fordulópont ez a magyar munkásszínjátszás eddig is gazdag életében. ... Az első pillanattól kezdve tudták, hogy ami színjátszótechnikában esetleg hiányzik belőlük, azt pótolhatják szívvel. Pótolták is. .. .Hivatásos színészeknek érdemes lett volna tanulmányozni Gyurasits Bálint Tiborcát. A színpadművészet rutiniéi megtanulhatták volna ebből az ábrázolásból, hogy milyen érzéseket vált ki egy munkásból Tiborc jelleme. Ahogy ez az egyszerű munkásszínjátszó felfogta és közönségének megmutatta Tiborc alakját, az azt bizonyítja, hogy egyetért vele, hogy önmagát adja benne, hogy nagyon is átérzi alakja sorsát. Alakításának őszintesége és mesterkéletlensége megrázza hallga387