Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
Erzsébetvárosi Színház (ma már lebontották), ahol 1938-ban a Független Színpad rendezésében mutattuk be Csokonai Tempefői с darabját. Ebből az időből ismertem a színház titkárát, Radványi Lászlót. Felkerestem, és a színházat két estére: május 10-ére és 17-ére, továbbá egy tartalék időpontra, 24-ére — a szakszervezet nevében, a vezetőség felhatalmazásával — kibéreltem. Április 21-én a Népszavában Földes Mihály, a Magyar Nemzetben S%abó István írt nagyobb terjedelmű méltatást a bemutatóról. Földes Mihály: ,,A Bánk bán munkásszínpadon. Munkásközönséghez szólott a magyar szabadság halhatatlan zsenije", Szabó István: „A Bánk bán munkásszínpadon" címen írták kritikájukat. Németh László és József Jolán Zilahy Lajos hetikpjában, a Hídban, Szekfű Gyula a Magyar Nemzetben és a Népszavában, Lengyel Balázs a Jelenkorban, Losonczy Géza, Erdődy János a Népszavában, Krajnyák János a Kelet Népében írtak a bőrösök Bánk bánjáról. Szabó István munkások leveleit közölte a Magyar Nemzetben, melyekre maga válaszolt: ,,A Bánk bán és jelenségei" címen. Megszólalt a jobboldali sajtó is: a Magyar Üt és az Egyedül Vagyunk. Heteken keresztül visszhangzott a sajtó az előadás körül. Egyik nap Cserta Lajos jelent meg letörten a szakszervezetben, és közölte, hogy megkapta katonai behívóját. Nagyon levert mindannyiunkat a hír. Egyik legderekabb munkatársunktól, barátunktól kellett megválnunk. Egyelőre Cserta behívójának további következményeivel nem számoltunk. Háború volt, és a behívások mindennapi eseménynek számítottak. Majd Erdei Istvánt is behívták. Üj súgóról kellett gondoskodni. Tomsics Irma, a vezetőség tagja, aki rendszeresen részt vett a próbákon, vállalta a feladatot. A májusi előadásokra nagy, kétíves plakátokat nyomattunk, melyeknek egy részét utcai kiragasztásra szántuk, a többit a különböző szakszervezetekben és pártszervezetekben osztottuk szét. Némi észrevételt kell fűznöm a nyomtatott plakátunk szereposztásához. Szereplőink közül egyesek mozgalmi munkájuk miatt rendőrségi felügyelet alatt állottak. Fedőnévről kellett gondoskodni, nehogy 23 NÉMETH László: Találkozó a tejcsarnokban. In: N. L.: Kisebbségben. Bp. 1942. III-IV. 243-248.; Uő.: Homályból homályba. Életrajzi írások. Bp. 1977. I. 636. saját nevükkel szerepeljenek a plakáton. így lett König Józsefből Katona István. Orbán Sándorral is ugyanez volt a helyzet, de az ő esetében megkockáztattuk az eredeti név használatát. Próbákat egyelőre nem tartottunk, azt terveztük, hogy már csak a színház színpadán fogunk összejönni. Addig is minden este találkoztunk a Szakszervezetben, és beszélgettünk, vitatkoztunk a bemutatóról, a körülötte zajló sajtóvitákról. Kulkász József és társai közben kapcsolatba léptek Németh Lászlóval. Ók voltak a Németh László által is többször említett „tejcsarnoki munkáscsoport" tagjai. 23 Én is egyszer összejöttem Németh Lászlóval a bemutató után a tejcsarnokban. A Bánk bán előadásáról beszélgettünk. Ekkor felvetette, ő is haji indó lenne egy munkás színjátszói tanfolyamon mint előadó részt venni, annyira megtetszett neki a munkásszí и játszók tevékenysége. Kifejtette, hogy a magyar színjátszás megújhodását az öntevékeny munkás- és parasztszínjátszóktól várja. Megállapodtunk abban, minden meghatározott terv nélkül — mivel nekem is tetszett az elgondolás —, hogy a különböző csoportok legjobbjaiból megszervezek egy ilyen színjátszóképző tanfolyamot. Sajnos, a közbejött események miatt a terv nem valósulhatott meg. Kulkász Józsefékről olyan hírek kezdtek keringeni, hogy a jobboldali, fasiszta színezetű, szakszervezet-ellenes Magyar Nemzeti Munkaközpont és az egyes hivatásszervezetek összejöveteleit látogatják. Mi is egyre nyíltabb különállást, elidegenedést tapasztaltunk részéről az együttes meglehetősen egyöntetű szellemével szemben. Kifejtett gondolatai kezdtek nagyon hasonlítani a munkásság soraiban is egyes híveket szerző jobboldali, nacionalista, fajvédő, marxista-ellenes nézetekre. sí% Erzsébetvárosi S^inhá^ban Május 6-án technikai próbát tartottunk az Erzsébetvárosi Színházban. Átszállítottuk a függönyöket, díszleteket, bútorokat. Itt már árnyaltabb világítási megoldásokat is tudtunk alkalmazni. Május 7-én és 8-án jó hangulatú összpróbát rendeztünk. A szereplők ismét visszazökkentek a darab légkörébe. Mindkét előadás jegyeit elővételben elkapkodták. Több szakszervezet jelentkezett, hogy egy-egy teljes 382
