Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

A levegő sűrűsödni kezdett. Petur fel akarja gyújtani a tétovázó békétleneket. Orbán szavai dörögnek, mint a pörölycsapások. Oh, célra! célra! így különben egy Bárányi békesség — mi több, maga Epét okádna itt a békességes Tűrés, kiáltva: ördög és pokol! Minden szónak, minden hangsúlynak külön értelme, örvényt kavaró sodrása van. Petur vulkánszerűen kirobbanó szavai felvillanyozzák a hangulatot. Bejön Myska bán, és leül a királyiak asztalához, majd poharát emeli „A mi nagy királynénk"-ra. Célzatosan Peturék felé is szól a köszöntő. Myska asztaltársasága rákiáltja: „Éljen sokáig!" A békétlenek leszegett fejjel hallgatnak. Most Petur „vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével süvegét" vadul a földhöz vágja,

22 és iszonyú erővel „ordítja": ,,A magyar szabadság!" Békétlenek (felugrálva, dörömbölve viszonozzák:) Éljen soká! Ebben a pillanatban a nézőtéren felrobban a csend. Csattanva, élesen haisan fel a tapsorkán. Szűnni nem akaróan, keményen verődnek össze a tenyerek. Egyes kiáltások is felhangzanak a sorok közül, ismétlik Petur és a pártütők szavait: Éljen soká a magyar szabadság! Zúg a nézőtér. Gyorsan kiküldőm a színpadra — a darab szerint — az Udvornikot. A lassan elülő taps után megszólal: Utolsó tánc. — Még ennek is volt némi áttételes kicsengése. Szmóla Bánkja lépett a színpadra. Jelmeze, maszkja még tekintélyesebbé tette sudár alakját. Egyedül marad Peturral, aki „Melinda" jelszóval meghívja éjszakai titkos összejövetelükre. Megszületik Bánkban a végzetes gyanú, amit még csak ösztöneivel érez. A körülötte burkoltan zajló események között, mint a tölgyfa, földbe gyökerező lábakkal, meghökkenten áll. Baljós titkok veszik körül. Szavai nagyon halkan, de tisztán, világosan szólalnak meg. Valami láthatatMár az előrehaladott összpróbák egyikén Orbán a szerzői utasítás („süvegét a szemére nyomván") helyett, felhevült indulatában a süvegét a földhöz vágta. Olyan meggyőzően és igazul hatott ez a rögtönzése, hogy a rendezői szigor kénytelen volt meghátrálni, és maradt az új játék. Orbán nagyon büszke volt erre a „szerzői továbbfejlesztésre". lan belső erő lassan megemeli hangját, szinte észrevétlenül szárnyalni, örvényleni kezd minden körülötte. Szmóla alakja megnő. Érezzük: a mélyből morajló vulkánból kicsapó láng és tűz pusztítva fog rátörni. Ottó és Biberach cselszövése Melinda körül kibontakozik. Melinda büszkén visszautasítja a szerelméért könyörgő herceget. Bánk a rejtekajtón keresztül Ottó és Biberach párbeszédéből megtudja, mi készül felesége ellen. „Meztelen fegyverrel" rohan ki, de már nem talál senkit a színen. Bánkban megérlelődik a tett, drámai monológja zárja a felvonást Két fátyolt s^akas^tok el: Hazámról és becsületemről. A Bocsánatot hörgés kö^t is mosolygom, Ha ölettetésem ebekért lésben ! — Egy Mennykőcsapás ugyan letépheti Kólám halandóságom köntösét; de Jóhíremet ki nem törölheti. Szmóla itt lenyűgöző drámai magaslatokra emelkedett. Egy megsebzett ember rettenetes belső küzdelmét vetítette ki megrázó erővel. A szünet izgalmas várakozással telt el. Színjátszóink között nyugodtabb jó hangulat kerekedett felül, ami megerősítette önbizalmukat. A második felvonás a békétlenek jelenete. Petur lázadó, gyújtó szavait sorozatos tapsok kísérték. Orbán lángolt, lobogott. A zendülés forradalmi viharát szabadította el: . . . míg e% a szokás, E s%á\ad, Árpád vére, a magyar Ér^és, magyar javak virágzanak, Mindaddig a%t fogom kiáltani: üsd a% Orrát, magyar, ki bántja a tied! Békétlenek: Üsd, üsd! Percekre megállt az előadás, és a tomboló, lábdübörgéses tapsok valóságos tüntetésbe csaptak át. Biberach lép be a békétlenek közé. Lerántja a hályogot Bánk szeméről, aki rádöbben az igazságra: Pokolbeli Irtó^tatóság büntetései — Földünkre jöttetek hát már? 378