Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Április 5-én a Népszava nagyobb közleményben számolt be készülődésünkről : „A Bánk bán munkásszínpadon. — A munkásszínjátszók kultúréhsége nem ismer határt. — Április 18-án a Vasasok nagytermében Katona szelleme fog ünnepet ülni." A próbákkal párhuzamosan, Cserta Lajos, Krajnyák János, Kulkász József segítségével összeállítottuk „A Bánk bán munkáss^knpadon" című füzet anyagát, melynek kinyomatását a szakszervezet vezetősége vállalta. A füzet a következő írásokat tartalmazta: Az első oldalon Juhász Gyula: Bánk bán с verse. Cserta Lajos: Mit mond a Bánk bán nekünk. Ennek befejező mondata: „Amint Homeros adta népének Odysseust, hogy általa ura legyen a tengereknek, úgy adta Katona a magyarságnak Bánkot, Peturt és Tiborcot, hogy szellemükben „soká éljen a magyar szabadság." Kulkász Katona József életéről és II. Endre koráról írt. Orbán Sándor Petur szerepéről: „Munkásszínjátszónak lenni nem könnyű feladat. Egész nap nehéz testi munkát végez és az esti pár órai pihenőjét kell a próbák részére feláldoznia. Harcos munkát jelent ez számára, és amit játszik, ebben a vonatkozásban éli is át. Ezen a ponton találkozik a munkásszínjátszó a dolgozó tömegek céljaival." — Szendrő Ferenc: A Bánk bán munkásszínpadon. A rendezői elképzelések rövid ismertetése. — Bán Béla: A Bánk bán színpadképei, 5 reprodukciója kíséretében. A főpróbák heteibe léptünk. Még a szakszervezet helyiségében dolgoztunk. Most már megállás nélkül peregtettük le a felvonásokat, majd az egész darabot. Ezek a próbák rendszerint éjfélig is eltartottak. Ilyenkor azok a szereplők, akik távolabb laktak, bent aludtak egy-egy asztal tetején a szakszervezetben. Túl voltunk azon, hogy kimerültséget, fáradtságot erezzünk. Csak egy erő uralt bennünket: jól sikerüljön a bemutató, és a felénk irányuló növekvő várakozásnak megfeleljünk. Április elsejétől teljes gőzerővel a vasas színpadi főpróbák megszervezésével foglalkoztunk. Megkaptuk a bemutató hetére egész napos használatra a színpadot. A bőrös ifik közül kis technikai csoportot szerveztem a világítási, díszletállítási, függönykezelési feladatok ellátására. A helyszínre szállítottuk a jelmezeket, melyeket a Nemzeti Színház szabósága és a jelmezkölcsönző kisebb javításokkal az egyes szereplőkre igazított. Munkánkat a szakszervezet Vezetősége most már minden erővel segítette. Felkérte a szereplők munkahelyi vezetőit, hogy a bemutató hetében munkabér levonása nélkül engedje el őket a próbákra. Elosztottuk a jegyeket az összes szakszervezetek között. Egy részét pedig a Népszava jegyirodájának utcai árusításra adtuk át. A vasasok nagyterme a hivatalos tűzoltósági és rendőrségi engedély alapján 800 fő befogadására szolgált. Nagygyűlések esetén kérni lehetett külön tűzoltósági engedélyt még 200 pótszék beállítására, amit mindig az alapengedélylyel együtt adtak ki. Általános gyakorlatnak számított a munkásszervezeti műsorok közönségszervezésénél, hogy az előadás ne minősüljön anyagi bevétellel járó rendezvénynek — adózás és egyéb megszigorítás elkerülése végett, a belépés „díjtalan" volt, csak a kiadott műsor árát kellett megfizetni. A nagy érdeklődésre való tekintettel 2000 darab műsort nyomattunk ki. Tekintettel a szakszervezeti évfordulóra is, sok tiszteletjegyet, illetve meghívót kellett kiosztani. Nem tudtuk előre, milyen következmények fognak emiatt ránk zúdulni. Becski Andor, a Független Színpad belső munkatársa az utóbbi időben gyakrabban járt a próbánkra, és ilyenkor hosszabban elbeszélgetett a színjátszókkal. Becski Andor a két világháború között az erdélyi munkásszínjátszás és munkás-kultúrmozgalom egyik úttörő megteremtője és vezetője volt. Későbben a kolozsvári Korunk с irodalmi folyóirat külső munkatársa lett. Nagyon fellelkesítette a bőrös munkásszínjátszók munkája. Legnagyobb meglepetésünkre, a Magyar Nemzet április 12-i számában „Munkáss^ínés%ek Bánk bán szerepeiről" címen egész oldalas cikke jelent meg a szereplőkkel folytatott beszélgetéseiről. A megszólaltatott színjátszók: Pogány Margit, Alb István, Szmóla Péter, Romhányi Istvánné, Katona István, Koháry István, Orbán Sándor és Gyurasits Bálint. A cikk bevezetőjéből: „Nem műkedvelők, nem dilettánsok kísérlete lesz ez, hanem az új munkásszínpad első reprezentatív bemutatkozása s példázása annak, hogy a munkásság milyen mélyen átérzi a nemzeti hagyományú színjátszás egyetemes magyar jelentőségét." Másnap nagy izgalommal tárgyaltuk Becski cikkét. Most kezdtünk valójában rádöbbenni, hogy munkánkra mennyire odafigyelnek. 371