Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
szárlásról. A Kossuth rádió felhívást intézett a magyar néphez, akadályozza meg a mozgósítást és a magyar katonák elszállítását. Felhívás hangzott el a termelési munka csökkentésére; minden erre irányuló lépés a szó legszorosabb értelmében „nemzetmentő feladat". 1942 márciusában megjelent az illegális Szabad Nép. A lap példányai nem jutottak el hozzánk, de egyes cikkeiről, mint például a függetlenségi mozgalom programjáról, személyes közvetítés útján tudomást szereztünk. Mi pedig fokozott lendülettel készülődtünk a bemutatóra. Rávettem az együttest, hogy április elejétő 1 kezdve, vasárnap kivételével, mindennap próbáljunk. Tudtam, nagy áldozatot kértem tőlük. Este 6-ig dolgoztak és 7 órára már benn voltak a szakszervezetben, hogy próbáljanak. Legtöbbször munkahelyükről egyenesen bejöttek, és csak éjjel 11—12 óra felé keveredtek haza. Másnap kezdődött minden elölről. De az együttest már nem lehetett megállítani, a bennük lobogó láng arra várt, hogy gyújthasson. Kidolgoztuk az utolsó három hét részletes munkaprogramját. Ügy terveztük, hogy a bemutató előtti héten mái a vasasok színpadán próbálunk. A technikai, világítási, díszletállító próbákat délelőttre helyeztük, amikor a színjátszók dolgoznak. Eszerint az előadás végleges kidolgozására még két hetünk maradt. Magam számára is felmértem, hogyan is állunk. Az előadás eszmei vonala kielégítően alakult. Erősítésre, elmélyítésre szorultak az egyéni kapcsolatok homályosabb részei, melyeket világosabbá, reálisabbá kellett tenni. Ismét részpróbákat vezettünk be, olyan beosztással, hogy a próba utolsó szakaszában egy-egy felvonást végigvettünk. Bánk—Melinda viszonyából hiányzott még az őszinte, mély szerelem. Erre épül Bánk egyéni drámája. Ezt kellett mindkét színjátszó részéről elmélyíteni. Bánk legkétségbeejtőbb féltékenységi pillanatában is ez a határtalan szeretet lobog. Bizonyíték erre : Bánk sohasem tudja, még megaláztatása ellenére sem, cserbenhagyni feleségét. Bánk— Gertrudis. Már többször szóltunk Bánk kettős konfliktusáról. Bánk nagyon jól látja a királyné bűneit. De az utolsó pillanatig küzd benne a rábízott „királyi" felelősség a „haza" fájdalmával. Ez a belső harc nem domborodott ki még kellően Szmóla játékában. Bánk—Ottó. A herceg nem drámai ellenfele Bánknak. Annyira hitvány féregnek tartja, hogy csak az indulata vezeti ellene, a tudatos, igazi ellenfél mindig Gertrudis marad. Bánk—Tiborc. Kettőjük között mély emberi kapcsolat áll fenn. Bánk szereti a sok szenvedéstől megtört, ősz jobbágyot, nemcsak azért, mert Jáderánál életét mentette meg, hanem tiszteli becsületességéért is. Mikor Bánk számára minden elveszett, két legdrágább kincsét, Melindát és kisfiát bízza rá. Ezt a bensőséges érzést kellett még erősíteni. Ottó— Gertrudis. A királyné a maga sajátos módján szereti öccsét, de csak addig, míg uralkodói becsvágyát, tekintélyét nem keresztezi. Kész az udvarból kiűzni, mikor látja, hogy köreit zavarja. Ekkor minden gyűlöletével ellene fordul és megátkozza. Ottó és Biherach színészi alakja még túlságosan egysíkú volt. Differenciáltabban kellett ábrázolni a két figurát. Tisztában voltam azzal, hogy ez finomabb, megkülönböztetettebb emberábrázolásból, magasabb szintű, összetettebb érzéselemekből áll, melyeknek színpadi megoldása is szövevényesebb eszközöket igényel. Az eddigi munkásszínjátszásra általában jellemző volt a különböző ellentétes típusok: a barát és az ellenség, fehér—fekete, negatív—pozitív sematikus ábrázolása. A két bőrös színjátszó átlagon felüli emberi és színészi intellektusa felbátorított, hogy magasabb művészi munkára is ösztönözzem őket. Elindultunk tehát a fentiek „cizelláló" kimunkálása felé. Óvakodni kellett azonban a húrok túlfeszítésétől, a túlzott követelésektől, nehogy veszélyeztessük a már elért eredményeket. Nem pattant a húr. A sok helyen még meglevő merevségek, üresjáratok eltűntek, feloldódtak. Szmóla, Orbán, Pogány Margit, Romhányiné játékában megjelent a vívódó, gyötrődő ember, az elbukva is szenvedő, győző lélek. Gyurasits Tiborca mindannyiunk számára rendkívüli élményt jelentett már ebben a stádiumban is. Minden jelmez és maszk nélkül ott állt előttünk és élt az igazi Tiborc. Kivételes őstehetséggel rendelkezett. Minden megjátszás nélkül megrendítő, őszinte érzelmek szakadtak fel benne. Megtörtént most már nemegyszer: az egyes jelenetek drámai hullámai olyan magasra csaptak fel, hogy utána szünetet tartottunk a felkorbácsolt érzések lecsillapítására. Munkánk híre kezdett a szakszervezet falain túlnőni. Belekerültünk a szélesebb mozgalmi érdeklődés körébe. 370
