Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
Csak abban bíztam, hogy a bemutatóig nem kerül műsorra. Vesztemre, március 15-én délutáni előadásra meghirdették a Bánkot. így hát nem térhettem ki a színházlátogatás elől. De mindenkinek a lelkéie kötöttem: ne engedjék semmiben sem befolyásoltatni magukat. Sikerült a Népszava színházi irodájából jegyeket szerezni. Beszélgetéseink során kiderült, hogy Pogány Margiton (Gertrudis alakítóján) kívül — legalábbis a főszereplők közül — senki sem látta még a Bánk bán színházi előadását. Egyesek az operai változatát ismerték, gyakran dúdolták Petur bordalának néhány ismert sorát: Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Délelőtt még részt vettünk a Petőfi-szobornál lezajlott tüntetésen. Délután, ruhánkon a Petőfi-jelvénnyel — amit a rendőrség az utcán leszedett az emberekről — testületileg megjelentünk a Nemzeti Színházban. A szereposztás a következő volt: Gertrudis: Mátrai Erzsi Ottó : Ungváry Zászló Bánk bán: Kiss Ferenc Melinda: Könyves Tóth Erzsi (Tőkés Anna helyett) Simon : N a gy Adorján Mikhál : Onódi Ákos Petur: Bodnár Jenő Biberach: Major Tamás Tiborc: Hosszú Zoltán Nagy várakozással és izgalommal néztük végig a műsort. Én nem annyira az előadást, mint a színjátszók arcát figyeltem. Mindannyian tudták már a szöveget. Mozgó szájjal, némán kísérték végig a szereplőket. A legközelebbi próbánk a látottak megvitatásával telt el. Megegyeztek a vélemények abban, hogy az előadás nem az ő nyelvükön, nem hozzájuk szólt. Tőlük távoli idegen világot kaptak, ami széles szónoki gesztusokból, öblögető hanghordozásokból, megjátszott érzésekből, teátrális mozgásokból állott. Legjobban Major Tamás Biberach-alakítása tetszett. Örömmel hallgattam a sok találó kritikai észrevételt, amiből arra következtettem, hogy a mi munkánk már elég szilárd alapon nyugszik. Ügy éreztem, az előadás rájuk lényegében elidegenítőleg hatott. Jóleső érzéssel tapasztaltam a következő próbákon: az utánzásnak, de még az utánérzésnek a nyomát sem találtam. Folyamatos, összefüggő próbák következtek. Egyegy felvonást vagy nagyobb jelenetet megállás nélkül többször végigjátszottunk. Erre most már nagy szükség volt azért, hogy a szereplők a darabot nagyobb összefüggéseiben is lássák, érezzék. Ott tartottunk, hogy lerögzíthettük a szerepek külső és belső ritmusát. A kettő nem mindig ugyanaz. A belső ritmust a drámai érzések hullámzása, erősödése, a drámai cél negközelítése, elérése határozza meg. A külső ritmus mindezeknek megfelelő mozgásokban, fizikai cselekvésekben jut kifejezésre. Pontról pontra kijelöltük az egyes szerepek és jelenetek ritmus- és tempóváltásait, amiket kérésemre mindenki bejelölt a szövegkönyvébe. 8. kép. Bánk (Szmóla Péter) Abb. 8. Bánk (Péter Szmóla) Рис. 8. В роли Банка бана Петер Смола 368
