Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
nyával indíthattuk, és nagyobb nyomatékot adtunk magának az összeesküvésnek is. A közönség pedig Bánkkal együtt lép be a Melindával kapcsolatos konfliktus körébe, és együtt vívódik vele a kínzó titok megfejtésében. Irgalmas próbas^akas^ következett. Fokozatosan összeállott a szöveg a mozgással, beszéd a játékkal. Egyik legemlékezetesebb élményként él még ma is bennem, amikor munkásszínjátszóink száján a régi magyar históriás énekek nyelvezetére épült ódon zamatú katonai szavak élni, szárnyalni kezdtek. Minél magabiztosabbá váltak a szereplők, annál mélyebbről egyre magasabbra feltörő érzések teremtették meg a drámai fizikai cselekvések összefüggő láncszemeit. Az együttes ugrásszerű fejlődése engem is magával ragadott. Túllépve az eredeti elképzeléseken, egyre magasabbra emeltük a mércét. Foglalkozni tudtunk már a játék: ritmus és tempó feladataival. Kidolgoztuk az egyes képek hangulati légkörét. Sokáig időztünk a nyitó kép kimunkálásával. Aprólékosan dolgoztunk ezen a jeleneten. Azt akartam, hogy kapjuk el a darab fő motívumát, érezzék meg színjátszóink a dráma ízét, hogy így a többi már könnyebben menjen, ez volt a darab első épületének első téglája, alapkőletétele. Ezzel párhuzamosan elindítottuk a dráma egyéni konfliktusvonalának a megszerkesztését. Hosszantartó asztali próbákon folyt a vita Melinda ártatlansága körül. Nagyon megszerettük Melindát, de Bánkot is. Együtt szenvedtük vele végig felesége fájdalmas kálváriáját. Először a többség azt szerette volna, ha Melinda nem esik Ottó áldozatául. Hivatkoztak a szöveg erre utaló homályosságára. De az elfogult egyéni érzelmeken lassan felülemelkedett a dráma öntörvénye. Melindának fizikailag el kell buknia, jóllehet ez csak Ottó és Biberach erő szaktételével sikerült. Erkölcsileg azonban tiszta marad Melinda. Ha ez nem történik, Ottót, Biberachot, sőt Gertrudist még közvetve sem lehet a bűntett elkövetéséért elítélni. Ebben az esetben Bánk is megmarad a puszta gyanú mellett, ami nem elég a végső banki tett elkövetéséhez. Bánk jellemével összeférhetetlen az „orozva gyilkolás". Bánk számára a királyné meggyilkolásához vivő út Melinda fizikai bukásával van kikövezve. Katona olyan mesteri drámaíiói eszközökkel 19 HEVESI Sándor: Bánk bán jelleme. In: H. S.: Dráma és színpad. Bp. 1896. 43. oldja meg ezt a valóban kényes kérdést, hogy egy pillanatra sem érzünk törést Melinda becsületén. Bánk ismeii annyira feleségét, hogy megsértett asszonyi becsületének sebeit takaró töredékes félszavaiból megérzi a valóságot. Melinda megőrüléséhez nem elegendő Bánk gyanúsítgatása, még akkor sem, ha a „látszat" mind ellene szól. Az „atyai átok" sem szakadhat ki Bánkból csak a puszta gyanú alapján. Felvetődött, hogy Othelló is csak gyanú alapján öli meg feleségét, mégis tökéletes az othellói tragikum. Igen, de Katonánál a „meggyalázott haza és Melinda" a drámai tét. Ottó viselkedése is árulkodik a valóságról. Mikor Biberach a harmadik felvonásban megkérdezi: „Megesett a dolog?", „Ottó elfogódva szegzi a földre szemeit" és hallgat, holott Biberach előtt nem kell szégyenkeznie. Végül is helyreállt az együttes kizökkent lelkivilága. De úgy éreztem, hogy egyesek csak a kedvemért fogadták el a drámai igazságot, lelkük mélyén megőrizték Melinda abszolút ártatlanságát. A másik sokat vitatott pont volt a „banki sértődés" kérdése, aminek belső összefüggéseit egyesek nemigen értették. Voltak, akik úgy érezték, hogy ez a vonal gyengíti Bánk „forradalmi" szerepét, és túlzott egyéni sértődékenységet láttak benne. Én sem voltam túlságosan határozott ezzel kapcsolatosan. Maga Arany János is felvetette : „... ez h iba,... Ezt a szerző gondolta így, Bánk nem. . . .három sor kihagyásával jóvá tehető. . . " Mások pedig úgy érveltek, hogy ez a személyi sértődés Bánkot emberileg hozza közelebb hozzánk. Végül is a szöveg maradt. Gertrudis körül változatlanul nagy próbacsaták dúltak. A negyedik felvonás hetedik jelenetében Gertrudis az első összecsapás után Bánkot a tébolyult Melindával együtt elküldi. Erre Bánk „meghajtván magát", csak annyit mond: „Jobbágyaid vagyunk" és feleségével távozásra indulnak. — Mi töttént? — Teljesen váratlanul éppen az ellenkezője következett, amit vártunk. Szabályosan megtorpantunk. Egy időre leálltak a próbák. Meg kellett fejtenünk Bánk érthetetlennek látszó behódolását. Hevesi „erkölcsi alacsonyságot — szolgalelkűséget" lát benne. „Jobbágynak mondja magát, s kész szégyenszemre elsompolyogni a palotából akkor, mikor a kiszipolyozott nemzet, a meggyalázott ártatlanság, a börtönbe hurcolt becsületes ősz ember bosszúért kiáltoz. Hát jellem ez, tragikus jellem?" 19 Ezzel szemben ugyancsak Hevesi Geitrudist igazi hőssé avatja, amikor Bánk 364
