Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
2. kép. Az 1942-i előadás alkalmából szerkesztett kiadvány címlapja Abb. 2. Titelblatt der anläßlich der Aufführungen des Jahres 1942zusammengestellten Publikation Рис. 2. Титульный лист брошюры, изданной по поводу постановки на сцене драмы в 1942 г. 1. kép. Az 1942-i második és harmadik előadás színlapja Abb. 1. Theaterzettel der zweiten und dritten Aufführung aus dem Jahre 1942 Рис. 1. Театральная афиша второго и третьего спектакля, состоявшихся в 1942 г. időkben gyakran előfordult, ha két idegen, de rokon gondolkozású ember találkozott. Faludy azonnal megértette, miről van szó. Közben Szűcs László is felvilágosíthatta több mindenről. Habozás nélkül azt javasolta: felterjesztést tesz a bizottság vezetőségének, hogy Katona Bánk bánját vegyék fel az engedélyezhető darabok jegyzékébe. Megállapodtunk: pár nap múlva felkeresem, és akkor ő maga írja alá a kérvényünket. Már mint barátok búcsúztunk el, és arra biztatott, hogy folytassuk a próbákat. Nagy volt az öröm a szakszervezetben, de a bizalmatlanság még nem oldódott fel teljesen. Nem lehetett tudni, a rendőrség milyen újabb akadályokkal fog előállni. Egy hét múlva Faludy a népmüvelésre alkalmassá előléptetett „Bánk bán" előadási kérvényét aláírva átnyújtotta, azzal a kéréssel, hogy a bemutatóra küldjünk számára jegyet, amit boldogan megígértem. Ezek után a főkapitányság minden további nélkül kiadta a rendőrségi engedélyt, kissé burkolt figyelmeztetés kíséretében: „aztán nehogy azzal a Bánk bánnal valami baj legyen!" Ezt már nem ígértem meg, viszont jegyet sem kértek, amúgy is tudtam, a bemutatón anélkül is ott lesznek. Л próbák folytatása A próbák az utolsó akadályok elhárításával gőzerővel megindultak. A csoport minden egyes tagja tudta, most már rajtuk van a sor. Nem mondhatnám, hogy elölről kellett kezdeni a munkát, de sok minden felfrissítésre szorult. Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy színjátszóink titokban nem adták fel a reményt, és a rövid, átmeneti leállás alatt a szövegtudás beérett. Most már a próbákat szövegkönyv nélkül, súgóval tudtuk folytatni. Váratlan nagy gondot okozott a súgó személyének megtalálása, akinek legalább anynyira kellett ismernie a darabot, mint a főszereplőknek, talán még jobban. Végül is Erdei István, a csoport egyik tagja vállalta a nehéz feladatot, amúgy is a legtöbb próbán részt vett. Üj szakasz kezdődött a munkánkban. Meg kellett keresni azt a legalkalmasabb játékformát, stílust, amely lehetővé teszi, hogy kikerüljük a műkedvelői külsőséges megjátszás buktatóit. Az általános műkedvelés lényegében az utánzásra épül, ami legtöbb esetben megakadályozza az élő, eleven emberábrázolást. A polgári műkedvelés vagy a felsőbb világot 361