Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon
Rendőrségi engedély Már a próbák elején különböző szervezési feladatok jelentkeztek, melyeknek egy részét magamra vállaltam. Mindenekelőtt meg kellett szerezni az előadás megtartásához a kötelező rendőrségi engedélyt. Még a Független Színpad előadásaival kapcsolatosan alaposan megismertem ennek hivatalos útjait, rejtett buktatóit. A Budapesti Rendőrfőkapitányság műsorengedélyezési osztályára kellett a rendező szervnek írásos kérvényt a részletes műsorral együtt beadni. Minél előbb szerettem volna már az engedély birtokában lenni, aminek kiadását ebben az időben már nagyon megszigorították. Magam vittem fel a kérvényt, a szakszervezet vezetőségének aláírásával, a Zrinyi utcai Főkapitányságra. Legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy a legújabb rendelkezés alapján csak abban az esetben adják ki az engedélyt, ha azt előzőleg a Szép utcában székelő Fővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság jóváhagyja, illetve aláírja. Rossz előérzettél mentem el a megadott helyre. Az illetékes tisztviselőnek előadtam jövetelem célját. Elővett egy kis nyomtatott füzetet, azt többször átlapozta, majd kijelentette, nem áll módjában a jóváhagyást megadni, mivel csak az a darab engedélyezhető, amelyik benne van a füzetben. Megmutatta a nyomtatványt, valóban, Katona József Bánk bánja nem szerepelt a népművelésre alkalmas színdarabok jegyzékében. 17 Erre nem voltam felkészülve, bekövetkezett: a tragédia tragédiája. Nagyon letörten mehettem az esti próbára, mert mindenkinek feltűnt lehangoltságom. Nem szóltam semmit a történtekről, nem akartam az együttes éledő kedvét elvenni. Próba után Szmólának és Orbánnak elmondtam, nem kaptuk meg a darab bemutatására az engedélyt. Őket is nagyon érzékenyen érintette a rossz hír. Egyelőre abban állapodtunk meg, hogy a csoport előtt elhallgatjuk a történteket, de a szakszervezet 17 Kultúrtörténeti szempontból érdemes elmondani, hogy az a bizonyos színdarabjegyzék, amely nem tartalmazta Katona József Bánk bánját, a belügyminiszter 199 900—1934. B. M. sz. és a vallás- és közoktatásügyi miniszter 78 600— 1934. VII. 1. ü. o. sz. rendeletével jelent meg sorozatosan; 1942-ben már a 72. füzetnél járt. Néhány cím a „népművelésre alkalmas" 750 színmű közül: KÁLLAY Miklós: A liliomos királyfi, NYÁRY Andor : Karácsonyest a magyar életben, MURGÁCS Kálmán : Az utolsó tábortűz (énekes levente színjáték), BOHDANECZKY Aladár: Feltámadunk (irredenta színdarab). CSITE Károly száz műve szerepelt a jegyzéken. vezetőségével közöljük. Sajnos, a hír kiszivárgott, és bekövetkezett az, amitől féltem: a próbák jó hangulata, biztató menete megtört. Válságba került a Bánk bán ügye. Több mint száz év után ismét megjelent a rendőri cenzúra lidérces szelleme, hogy Katona darabjának a bemutatását megakadályozza, „nyakát szegje". Őszintén szólva, rajtam is erőt vett a csüggedés. Hiábavalónak éreztem, engedély hiányában, a próbák folytatását. Széthullóban volt a Bánkegyüttes. Közben folytak a Független Színpad vigadói irodalmi sorozatának műsorai. Ebben a munkában is részt vettem. A közreműködők többsége a Nemzeti Színház baloldali művészei közül került ki. Gyakran kellett bejárnom hozzájuk a színházba, hogy próbaszünetben vagy előadás közben felkérjem őket egyegy közreműködésre. Major Tamás, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Gellért Endre, Ilosvay Katalin, Olthy Magda, Pásztor János léptek fel rendszeresen műsorainkban. Majoi Tamás révén ismerkedtem meg a színház vezető dramaturgjával, Szűcs Lászlóval, aki a továbbiakban messzemenő dramaturgiai, műsorszerkesztési segítséget nyújtott a munkámhoz. Egyik nap éppen bent jártam a színházban. Szűcs Lászlóhoz is bementem, szobája fent volt a harmadik emeleten, ahol egy-egy jó fekete mellett mindig hoszszabban elbeszélgettünk. Nagyon megszerettem. Hatalmas enciklopédikus irodalom-, színház-, zenetörténeti tudásából mindenki részesülhetett, akinek csak szüksége volt rá. Talán ő volt a legboldogabb, ha kimeríthetetlen szellemi kincsestárából minél többet szétoszthatott. Egy életre szóló barátság alakult ki közöttünk. Most is éppen egy anyagot akartam kérni tőle, ha jól emlékszem, Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága с darabját, amit — mint már említettem — a cukrász színjátszókkal szerettem volna bemutatni. Közben elmeséltem Bánk bán zátonyra futását. Tudott munkánkról, és a darab irodalmával kapcsolatos forrásművekkel is gyakran ellátott. Nyomban a hallottak után telefonon felhívott valakit, akit megkért, hogy fogadjon engem és legyen segítségemre. Utána elmondta: Dr. Faludy Jánossal, régi jó barátjával beszélt, aki a Népművelési Bizottság egyik osztályvezetője volt. Üjra felcsillant a Bánk bán reménycsillaga. Pár nap múlva felkerestem Faludyt a hivatalában, és előadtam balsikeres engedélyezési ügyünket. Faludyval már az első percekben kialakult az a láthatatlan összekötő érzelmi kapcsolat, ami ezekben az 359
