Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

„Nincs a teremtésben vesztes, csak én ! Nincs árva más több, csak a% én gyermekem !" * Ezek után a „Bánk bán" munkásszínpadra állításának gyakorlati megvalósítása következett, ami nem azt jelentette, hogy minden elvi kérdés tisztázódott. Ehhez a továbbiakban most már a munkásszínjátszókkal való élő, eleven, folyamatos együttesi munkára volt szükség. A rendezői példányt végül is, éppen az előbbiek miatt, nem zártam le. Viszont a próbák folyamán a legfontosabb instrukciókat bejegyeztük a súgópéldányba. Még pár évvel ezelőtt Tomsics Irma birtokában volt. Mikor hozzákezdtem írásomhoz, érdeklődtem utána, de már nem találta meg. Feltehető, hogy a példány valahol kallódik. Megkezdődnek a próbák Elsősorban a színjátszó csoport tagjait kellett közelebbről megismernem, hogy a fontosabb szerepekre kiválasszuk a megfelelő személyeket. Első összejöveteleinken ismerkedtünk Katona életével, korával, drámája sorsával. Megkezdődött a darab birtokbavételéért folyó küzdelem. Már folytak a próbák, mikor a Széchényi Könyvtárban rábukkantam Valkai András elbeszélő költeményére: „Históriás ének az Nagyúr Bánk-bánról miképpen az András királnak feleségét megölte, az ő nagy vétkeért. Mikoron írának Christus Urunknak születése után 1.2.0.1. esztendőbe. Heltai Gáspár: Cancionale, Kolozsvár, 1574." — Nagyon megörültünk mindannyian Bánk bán első magyar költői feldolgozásának (Bonfini nyomán). Valkai megerősítette felfogásunkat, írásán is átizzott az erős németgyűlölet és Gertrudis bűnösségét Melinda meggyaláztatásában egyértelműen megírta: „Németországból öccsét behívatta, Társomat egy hátiba %árlotta, Erőszak s^erént vélle megrontotta, E^ért e% lön ö halálának oka." Fontosnak tartottam, hogy a mű megközelítése lépésről-lépésre történjék. Csak így lehetett elérni, hogy munkásszínjátszóink ne kívülről szemléljék, hanem belülről éljék mind Katona, mind II. Endre korának társadalmi és egyéni érzésvilágát. Egyelőre a darab felolvasásával vártunk. Szerettem volna, ha a színjátszók legalább a fontosabb szerepek birtokában találkoznak a darabbal. Már az első összejövetelünkön feltűnt egy magas, jó termetű színjátszó. Markáns arcvonásaival, erőteljes alakjával kiemelkedett a többi közül. Keveset beszélt, de ha szólt, arra mindig oda kellett figyelni. Közelről még nem ismertem, de ösztönösen Bánk alakjában kezdtem látni. S^móla Péternek hívták. Orbán Sándort zömök, erős testű, mozgékony alakja, szenvedélyes érzelmi kitörései, állandó nyugtalansága eleve Petur szerepére tették alkalmassá. Gyurasits Bálint, a csoport legidősebb tagja: szögletes arccsontok között mélyen barázdált vonások, munkában meghajlott hát, kissé roggyant térdek, kidolgozott kezek, — élőben is a tiborci jobbágyparaszt ősöket idézték. Gertrudis szerepét Pogány Margit kapta. О vezette előttem a színjátszó csoportot. Régebbi színjátszói gyakorlattal rendelkezett. Melinda szerepénél a választás Romhányi Istvánnéra esett, akinek törékeny, finom alkata nem árulta el, hogy nehéz fizikai munkát végez. Ottó szerepére „keszeg, sovány fiú"-t kerestem, akit a csoport legfiatalabb tagjában, a szőke, fürge mozgású Alb Istvánban találtam meg. A további szereposztás így alakult : Simon bán: Koháry István Mikhál bán: König József Biberach : Bánfalvy János Izidora: Koródy Teréz II. Endre : Király István Myska bán: Cserta Lajos Solom: Nagy János Január első napjaiban, ünnepi hangulatban megtartottuk első olvasópróbánkat. Előzőleg a Magyar Népművelők Társasága olcsó kiadásában megjelent „Bánk bán"-füzeteket 20—25 példányban megvásároltam, és kiosztottam a szereplők között. Kértem, hogy a próbáig mindenki olvassa el a darabot. Őszintén szólva nagyon izgatottan olvastam feJ. Nem tudtam, hogy Katona nehéz veretű sorai mennyire tudnak színjátszóinkhoz közel férkőzni. Milyen belső emóciókat vált ki maga a drámai cselekmény? 357