Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

Bánk teljes valóját megrázza. Ebben az izzó belső kohóban olvad össze a haza, a nép szenvedése egyéni fájdalmával. Tiborc személyében válik a tragédia igazi nemzeti drámává. Petur elsősorban a nemesi osztály sérelmeit tárta fel. Tiborc nemcsak a maga panaszát, hanem a legmélyebbre taszított nép jaj kiáltását szólaltatja meg. Elszántsága mögött, úgy látszik, nagyobb erők húzódhatnak. Talán a „Hazaszabadítók"-kal ő is egy másik összeesküvés részesévé vált? Bánk előtt: Tiborc lázadó tetemrehívása, Peturék zendülése, Melinda megtiport becsülete a kört bezárja. Nincsen más út: Gertrudisszal való végső leszámolás ! íróilag a talaj elő van készítve a nagy összecsapásra. Minden eddigi drámai szál ebbe a nagy jelenetbe fut össze. Két egyenlő eiő áll egymással szemben. Gertrudis még rendelkezik a hatalom minden erejével. Előtte a Nagyúr, „kinek lépései alatt reng Magyarország" — „kinek nagysága meghomályosítja a királyi házét" — „mint élet-halál ura hazájának és becsületének teszi meg, mint vetélkedő vetélkedőjén, a maga erőszakos áldozatját." (Katona) II. Endrének, drámai funkciójában, rendelkeznie kellett azzal a magasabb erkölcsi emelkedettséggel és a kor szellemének megfelelő lovagi jellemvonásokkal, hogy a drámai igazságszolgáltatásnak érvényt tudjon szerezni. Ha kell, olyan áron is, hogy saját gyásza fölé emelje országa érdekét, és így a dráma megrendült világát helyére billenthesse. Sem a darabban, sem az előadásunkban a zsarnoki hatalmat nem II. Endre, hanem Gertrudis képviselte. Bánk, „szikrát okádó vére éktelen dühében" nemcsak a „banki sértődés", hanem az egész szegény nemzetsége megölt nevében tart számadást a királyné felett, úgy hogy a vádló szerepe mellett az ítélet végrehajtását is magára vállalja. Bánk bán alakja szemünk előtt emelkedik lépésről lépésre olyan magas emberi, drámai hősi magaslatra, amelyen az idegen elnyomatás ellen az egész nemzet zendülései megtestesítve, a népítélet megsemmisítő erejével dönti le a zsarnokot. 1942 tavaszán ezt a pillanatot akartuk megteremteni a vasasok színpadán. Altalános felfogás szerint az utolsó felvonásnak nincs már lényeges drámai funkciója, hanem az elbukott tragikus sorsok gyászszertartását mutatja be. Arany Jánosnak is ez volt a véleménye: az utolsó felvonás tablószerűen hat. Ezzel szemben mi az ötödik felvonást a drámaépítés legmagasabb fokára kívántuk emelni. Felfogásunkban a befejezés nem a temetési gyászmenet ritmusában, hanem a tragédia dübörgő végkifejlődésében zajlik le, melynek utolsó, felcsapó banki áldozattüzében lobban el a bukás, és emelkedik fel a tragikumi katarzis. Hogyan is oldottuk meg az eddigi, általánossá vált hivatalos színpadi felfogással szemben a végső „banki összeomlást"? Gertrudis megölésével a hazán elkövetett országos sérelmet megbosszulta. Mindezt végig igazi banki méltósággal és öntudattal vállalta. Bánk a megölt királyné felett felkiált: „Ni — reszket a bosszúálló —". Valójában nem tettétől reszketett, hiszen közvetlen folytatásként mondja: „Örvendj becsületem, lemosta mocskod |A vérkeresztség —." De tüstént agyába villan: „oh Melinda" —. Mi van vele? — Joggal féltheti, Ottó hívei nyomban ezután ölik meg. Rendezőileg nem „elváncorog", hanem elrohan Melinda után, hátha megmentheti. így másként hangzik az a mondata is: „Ki, ki! a tető mindjárt reám szakad." Gertrudis ravatalánál, a király előtt sem reszket, de nem is megtört, bűnbánó vádlott. Még mindig ő az, aki vádol: ,,. . .zendülés |Lappanga mindenütt, s csak ő vala |A gyűlöletnek tárgya! a legelső |Magyar, ki a hazáját kedveli |Megtette volna rajta áldozatját." — De a királyt is a vádlottak padjára ülteti: „...Jobban be van neved | Mocskolva, mint az enyém." Végül megingás nélkül vállalva tettét, bevallja : ,,.. .én öltem meg a királynét!" Majd, mikor ott fekszik előtte a szeretett, drága nő holtteste, először látjuk a földre omolva: „Fejét a földhöz nyomva görgeti: . . . nem et^t akartam én — Nem e%t! — siket fül — s^em homályosulj — Hasadj ki s%ív —" Ezekben a döbbenetes szavakban találjuk meg tulajdonképpen legfőbb magyarázatát minden eddigi banki vívódásnak. „Nem ezt?" — kérdezi vissza önmagát, amivel valójában felesége haláláért saját magát teszi felelőssé. Erre vonatkozik a nagy banki mondás : 356