Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Szendrő F.: A Bánk bán munkásszínpadon

A szakszervezet döntése után hozzá kellett fogni a rendezői koncepció részletesebb kidolgozásához. Ennek, mivel lényegében amatőr színjátszók számára készült, a szokottnál tényszerűbb formában kellett tartalmaznia az egyes színészi és technikai instrukciókon kívül a dráma- és szerepépítés szerkezeti és tartalmi elemeit. Ez a munka a magam számára is elég nehéz feladatnak bizonyult. Mindenekelőtt meg kellett szabadulni a Nemzeti Színház évenként március 15-re kötelezően elővett kegyeleti előadásainak teátrális képeitől, és az eredeti írói anyagot a rárakódott ásatag rétegek alól felszínre hozni, hogy a mára (1942) áthangszerelve ráépítsük azokra a közös történelmi, eszmei tényezőkre, amelyek összekötötték II. Endre, Katona és a magunk korát. Önmagától adódott a hasonló történelmi körülmények összekapcsolása. II. Endre is folytatta apja (III. Béla) nagyhatalmi, országgyarapító törekvéseit, ugyancsak kelet felé, az egyik legnagyobb orosz fejedelemség, Halics meghódításáért. Gertrudis, betóduló hívei mellett, behívta az országba a Német Lovagrendet is, hogy segítséget nyújtson férje katonai hódító terveihez. Az országot az idegen, német elnyomatás a végromlásba taszította. Ez ellen támadt tel Peturék összeesküvése. Természetesen közelebb állt hozzánk az író és a kora. Katona József a XIX. század elején, az évszázados Habsburg elnyomatással szemben megszülető magyar felvilágosodás áramlatával került közel az irodalomhoz és a színházhoz. Az egységes Habsburgmonarchia megteremtése a magyar nép önálló állami, nemzeti létének teljes megsemmisítésére épült. A bécsi udvar drákói rendelkezése a német nyelv kényszerű bevezetésére a „nemzethalál" tragikus érzetét idézte fel. II. József jelentette ki: „Kiveszem Mátyás királyt a magyarok szájából." A XIX. század elején azonban már Csokonai, Bessenyei, Batsányi, Kisfaludy, Kazinczy, Berzsenyi költői szavait elnémítani senki sem tudta. Sőt egyre többen sorakoztak melléjük, köztük Katona is. A felvilágosodás fénysugarai már az 1848-as forradalomhoz vezető utat világították meg. Katona a Bánk bán első változatát az Erdélyi Múzeum 1814-ben kiírt drámapályázatára küldte be. Figyelemre sem méltatták. Átdolgozta és engedé9 Közli: LÁBÁN Antal, Századok 1921-1922. 318-319. lyezés céljából benyújtotta a cenzori hivatalnak. A darab bemutatását nem engedélyezték, csak a kinyomatását. A bécsi titkosrendőrség már 1822-ben felterjesztést tett a császárnak Katona Bánk bánjáról. „Nemcsak a dráma tartalma, hanem egyes részletei is alkalmasak arra, hogy a magyarok gyűlöletét a német fejedelmek s általában a németek ellen lángra lobbantsa, fejlessze, táplálja. Nyilvánvaló, hogy az ilyen írók vakmerő törekvéseikben mindjobban megerősödnek, ha szigorú és megfelelő cenzúrával nem vetnek gátat azoknak. A magyar cenzúra Budán ezt nem teszi meg."

9 Az elkeseredett Katona cikket írt a Tudományos Gyűjtemény 1821. áprilisi számában: „Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni." — Kíméletlenül nekimegy a cenzúrának: „Ha valahol, úgy bizonyára Magyarországban ez szegi nyakát minden szépnek és nagynak. Bánk bánom nem engedődött meg az eléadásra, hanem csak a nyomtatásra — miért? Királyné gyilkolás végett? Vagy hogy hellyel-hellyel az érző ember keserűen felszólal? . . .midőn egy Bánk bánt megölt becsületének omladékira felállítok, hogyan szedhessem én kiszabott kótára fájdalmamat. — Ez nem história, hol az érzéketlen toll beszél: ez én magam vagyok, én, a XIII. században élő hatalmas Bánk, kinek tenyerére koronák tétettek le. — így Petur bán, . .. most, midőn az asszonyi örökösödés, a Pragmatica Sanctio felállt, mit szóljon? Pedig szólni kell neki, mivel az egész háborodásnak oka a magyarok jussaiba belemarkoló és férje pálcájához nyúló királyné." Hosszabban idéztem Katonát, mert itt kezünkbe adja a mi előadásunk alapvető eszmei kulcsát is. „A cenzor nem a századok lelkét, hanem a jelenhez való hasonlatot (correlatiót) tekinti." — A történelem keserű iróniája, hogy a rendőri cenzúra a „Bánk bánnak" 120 év után ismét majdnem a „nyakát szegte". Л Bánk bán későbbi előadásai bennünket serkentettek. Katona halhatatlan művét elsősorban az ifjúság és a munkásközönség szabadságharcos, forradalmi lelkülete avatta a nemzet, a nép igazi közkincsévé. Sok vita, harc kísérte végig az előadásokat. Nem véletlen, hogy az igazi siker az 1848-at megelőző években emelte szárnyára. 1839. március 23-án tűzte először a pesti Nemzeti Színház műsorára. Gróf Széchenyi István is végignézte ezt az előadást, amiről a 352