Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Békevári S.: A MagyarTanácsköztársaság helyhatalmi szerveinek létrejötte, első intézkedései és fejlődése Kecskeméten (1919. márc. 21–ápr. 10.)
kes István, Kiss László, Kiss János, Spitál János, Pintér János, Kara József, Berényi György, Ladányi, László, Miczurai Menyhért, Pap Gergely, Boros András, Nagy István, Varga István, Furkó István, Dubecz Mihály, Orosz János, Orosz Imre, Dömötör Ferenc, Pálmafi József, Batka Ferenc, Hegedűs Ferenc, Puliusz József, Szijgyártó Ferenc, Nagy János Nagy József, Kolozsvári Péter, Katona István, Bábiczki István, Szabó László, Gatyás Miklós, Tóth György, Tokai József, Kovács József földmunkások. 1 " Ez a választási eredmény Kecskeméten jelentős haladást jelentett egyrészt a választásban részt vevők és megválasztottak osztályhelyzete, másrészt a szavazatok számaránya tekintetében. Ezek a szavazatok ugyanis döntően azon dolgozók szavazatai voltak, akik addig a dualista Magyarország reakciós választójogi rendszere következtében teljesen ki voltak zárva a korábbi választásokból. Ugyanakkor ezek a választók — amint az a megválasztott tanácstagok foglalkozásából is kiderül — nem a kizsákmányoló osztályok, hanem a város dolgozó tömegeinek legjobbjait választották be a városi tanácsba. Vagyis az addig földesúri és burzsoá választások helyett ezúttal osztálytartalmában teljesen népi jellegű, céljában pedig szocialista választás történt. Emelkedést mutat a szavazatok száma is a megelőző választások szavazataihoz viszonyítva. Azonban sokkal jelentősebb előrehaladást tükröz a választási eredmény, ha azt a város lakói számának százalékában vizsgáljuk, összehasonlítva a megelőző választások országos választójogosultságának százalékával. A fentebb említett választási adatokból kitűnik az, hogy az 1919. április 7-i szavazásban Kecskemét dolgozói nagyobb arányban vettek részt, mint amilyen 147 Uo. 22-24 old.; Kecskeméti Közlöny, 1939. április 20. 4. old.; MA. 1919. ápr. 10. Ezen döntő és ismételten egybehangzó adatok alapján Buday Dezsőnek a Belügyi Népbiztossághoz e tárgyban küldött április 8-i táviratában (D 420/1919.) közölt 3027 szavazati adatot csak részadatnak lehet fölfogni. Ez még akkor is így van, ha egyes szerzők, például GERA Sándor : A Magyar Tanácsköztársaság népjóléti és művelődési tevékenysége Kecskeméten című tanulmányában (Lásd: Proletártavasz. Kecskemét, 1969. 126. old.) is ezt a részadatot állítják be az összes leadott szavazatok számaként. Hogy mennyire csak részeredmény a 3027 szavazat, azt az idézett távirat szövege is elárulja, amikor kijelenti „ . . . még a vörös katonák sem szavaztak le." Ezt annál inkább fenntartással kell elfogadnunk, mert a Kecskeméti Katonatanács több mint harminc — a földmunkások után legtöbb — jelöltet állított és mind meg lett választva a tanácsba. A szavazásban résztvevők, különös tekintettel az országos választójogosultság aránya volt a megelőző burzsoá választásokon. Ezt az is bizonyítja többek között, hogy addig, amíg „Magyarországon 1881-ben a lakosság 6, 1910-ben pedig 6,4%-a volt választójogosult" csupán 148 , az 1919-es áprilisi választásokon Kecskemét lakosságának csaknem 7%-a szavazott le a dolgozók jelöltjeire. Ez az első magyarországi szocialista választói jogrendszer első kecskeméti — ha nem is túlságosan nagy mértékű — sikere volt, a szavazást akadályozó számos tényező ellenére is. A szavazásban való aktív részvételt nagyban akadályozta a csupán néhány napos politikai előkészítésen túl egyebek között a szavazóhelyiségek kevés száma is. Ennek az lett a következménye, hogy Kecskemét egész külterületén és a környék falvaiban élő választópolgároknak egyedül csak ,,. . . a Törvényházat jelölték ki szavazóhelyiségül". 149 Ez sok ezer választópolgár számára szinte leküzdhetetlen akadályát képezte — a távolság nagysága miatt is — a szavazásban való aktív részvételnek. c) A% alkotmányos helyhatalmi s államigazgatási s^erve^et létrejötte és jelentősége A választás után néhány napra, 1919. „április 10-én a tanács összeült" és több hozzászólás után elfogadta a direktórium addigi munkájáról szóló beszámolót és a háromtagú direktórium lemondását. 150 a katonaság arányáról a talán Buday Dezsőnél is kompetensebb Gaál Endre, az egyik kecskeméti kommunista sejt vezetője, a katonatanács vezetőségi tagja, első helyen megválasztott tanácstag a vörös katonák közül s az egész katonaság leszavaztatásáért felelős azt írja: „A szavazástól április 7-én tudtommal csak a polgárság maradt távol. A munkásság abszolút többsége leszavazott. A katonák pedig száz százalékban leszavaztak. Ezt felelősségteljesen kijelentem. A szavazásért én voltam akkor felelős. Azért is tudom ilyen pontosan. Kivéve a tiszteket, őket nem tudtam ellenőrizni." (Gaál Endre visszaemlékezése 4. old. A szerző gyűjteményében.) Ezek a különböző, de autentikus adatok egymással összhangban nyilvánvalóvá teszik, hogy a Buday Dezső fent jelzett táviratában közölt szavazati adat csak részeredménynek tekinthető és csak nyilván a civil lakosság szavazási eredményét foglalja magában. Következésképp a közel 7000 szavazatról tanúskodó források a város össz~ szavazpinak számát jelentik. 148 Az új választójogi törvényről. Tények és érvek. Kossuth Könyvkiadó 1967. 9. old.; Lásd bővebben: A magyar forradalmi munkásmozgalom története. I. kötet 1966. 13. old. 149 Kecskeméti Közlöny, 1939. április 18. 6. old. 150 BKML. Direkt, iratai 1919. 3. csőm. D. 505/1919. 342
