Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Békevári S.: A MagyarTanácsköztársaság helyhatalmi szerveinek létrejötte, első intézkedései és fejlődése Kecskeméten (1919. márc. 21–ápr. 10.)

ilyenfajta és egyéb önkényes tevékenységektől. Ez különösen fontos volt, hiszen az elkövetkezendő választásokat mindez előnytelenül befolyásolhatta az ellentétek felesleges élezése következtében. Ugyanilyen politikai tendenciát követő álbaloldaliaskodó akciókat hajtottak végre még nagyobb mértékben a munkásszázadok. Ezek olyan nagyméretűek voltak, hogy az egész város lakosságának politikai hangulatára hatással voltak. Ezek közül is kiemelkedett az egyik március végi akció, melynek során a munkásszázadok „körülbelül 100 urat füleltek le, akik produktív munka helyett kártyázással lopták a drága időt."

101 Ezekből a többségükben nyilvánvalóan élősködő, kispolgári és kisburzsoá elemekből oly módon űzött gúnyt a munkásszázad, hogy kivezényelték őket többször Kecskemét utcáinak föltakarítására. Ez és az ehhez hasonló méretű akciók túlságosan nagyok és nyilvánosak voltak ahhoz, hogy a Vörös Őrség és a direktórium vezetői tudta nélkül valósították volna meg őket. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy nem egyéni kilengésekről, önkényeskedésről van ez esetben szó, hanem a direktórium, kiváltképpen Buday Dezső politikai vonalvezetéséről. Ez esetben ezt, és az ezekhez hasonló akciókat, a tanácskormánynak a dolgozó parasztság s a városi kispolgárság megnyerésére és a kisburzsoázia, valamint a jómódú parasztság semlegesítésére irányuló politikájához viszonyítva feltétlenül el kell ítélnünk, mint a proletárhatalom amúgy sem nagyon erősödő tömegbázisának gyengítését eredményező politikai tevékenységet. Ezek az ilyen irányú álbaloldali törekvések politikailag különösen károsak voltak a választások előtti napokra való tekintettel, amikor is szinte minden szavazat ténylegesen politikai állásfoglalást jelentett a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság mellett. A fentieken kívül nagy mértékben akadályozták a Kecskeméti Direktórium megfelelő helyhatalmi tevékenységét s a Vörös Őrség politikailag egységes szervezetének kialakítását a szinte megszakítás nélkül érvényesülő áruló, ellenforradalmi tevékenységek. Ezt bizonyítja az is, hogy már kezdetben „a rendőrség, illetve később a Vörös Őrség szervezésekor nagy felfordulást talált az akkori rendőrkapitány". Ez a nagy 101 MA. 1919. márc. 28., 3. old. 102 PI. Arch. TAGYOB 11/29. TI. jelentésének 25. oldalán található magyarázatokra támaszkodva foglaltam össze. 103 Ugyanott bővebben. 104 Ugyanott részletesebben. felfordulás végigvonul a Vörös Őrség kecskeméti tevékenységén az alább következő és a már korábban is említett politikai körülményekből fakadóan. Az egyik akkori városparancsnok, Zilahy István szerint a felfordulások magyarázatát abban kell látni, „hogy az őrszemélyzet oktató, fegyelmező, rendfenntartó parancsnokai személyében ezideig állandó változások történtek".

102 Ez nagymértékben igaz is. Ezt mutatja az is, hogy kutatásaim szerint előbb Szakovits György kb. 10 napig, majd Nagyváty Lajos, Mészáros János, Zilahy István, Farkas Sándor voltak többkevesebb ideig városparancsnokok Kecskeméten a 136 nap alatt.

103 Ez a nagyméretű fluktuáció azonban nem elsősorban az oka, hanem inkább okozata, következménye mindannak az áruló törekvésnek, ami a Vörös Őrségen belül történt országszerte csakúgy, mint Kecskeméten. Milyen ellenforradalmi és áruló törekvések voltak tapasztalhatók Kecskeméten a Vörös Őrségen belül? Első lépésként azt kell megemlítenünk, hogy az ellenforradalmi elemek itt is tisztában voltak azzal az országos rendelettel, melynek alapján a volt rendőrszemélyzetet a direktórium, később az Intéző Bizottság a maga részére biztosítani igyekezett. Ezt a lehetőséget is kihasználták a beépülésre. Ugyanakkor a város vezetősége, városparancsnoka csak olyan személyeket igyekezett beállítani, akik teljesen megfeleltek a proletárhatalom politikai követelményeinek, s emellett a szakmai képzettségük is megvolt e feladat elvégzéséhez. „Ilyen parancsnokokra — a már jelzett TAGYOB jelentés szerint — azonban nem igen talált, ami miatt folyton és állandóan válogatott, az ideig-óráig alkalmazottal szemben pedig mindjárt felütötte fejét a személyi megbízhatatlanság ördöge."

104 Hogy a város forradalmi éberséget tanúsító vezetőségének erre minden oka és alapja megvolt, arra szolgáljanak bizonyságul az alábbiak: A már előbb is emlegetett TAGYOB jelentés számolt be arról, hogy miképpen dolgoztak a Vörös Őrség kecskeméti parancsnokságánál szolgálatot teljesítő ellenforradalmi elemek. Tevékenységüket elemezve, hangsúlyozza, hogy „a vaskezű városparancsnokok a vezetésükre bízott rendőrség, hivatalok és őrszemélyzet felett a legnagyobb ellenőrzést és felügyeletet gyakorolták, mégis árgus szemeik villámló tekintetét kikerülve, állandóan sikerült az őrszemélyzetet hazafias, nemzeties (értsd: nacionalista, sovi335