Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Békevári S.: A MagyarTanácsköztársaság helyhatalmi szerveinek létrejötte, első intézkedései és fejlődése Kecskeméten (1919. márc. 21–ápr. 10.)
maga a direktórium is tisztában volt. Éppen ezért a forradalmi tevékenység és a gyakorlat közben csaknem mindennapos, sokszor éjszakába nyúló viták előzték meg a direktórium e napokban hozott döntéseit, rendelkezéseit. 23 Bár érződött a forradalmi marxista pártszervezet hiánya, de így is, ha hosszabb tépelődés után is egyre helyesebben kezdte kialakítani tevékenységének irányvonalát a direktórium. Ezt mutatja az is, hogy igen helyesen nem az adminisztrációs, burzsoá hivatali ún. „törvényes eljárás" bürokratikus elvéből indult ki tevékenységének megszabásában, hanem a szocialista forradalom, a „Mindenkihez!" с, a Forradalmi Kormányzótanács és az egyesült párt által kiadott forradalmi program elveiből. 24 Ezt a hatalmi tevékenységet pedig csak az egész város dolgozóinak politikai és morális támogatásával volt képes a direktórium kifejteni, minthogy e felhívás is azok érdekeit tükrözte elsősorban. b) Л direktórium és a város lakosságának viszonya Hogyan fogadta Kecskemét lakossága a fiatal proletárhatalom létrejöttét? Milyen volt a város egyes társadalmi osztályainak helyzete és magatartása ezekben a napokban? A város munkássága 1919-ben még nem volt nagy létszámú, bár az alföldi nagy parasztvárosok sorában nem az utolsó helyen állt az iparosodásban. Az ekkor még közép- és kisméretű helyi Gyufa-, Konzerv- és Vasgyárban s a kisiparban, valamint a kereskedelemben és közlekedésben alkalmazott munkások összlétszáma — az 1920-as fölmérés szerint — 6629 volt, s ebből 5147 fő ipari munkás. Ennek a munkásság23 Tóth László volt direktóriumi tag közlése és MA. 1919. márc. 25., 2. old. 24 Lásd később a Forr. Kormányzótanács rendelkezéseit megelőző rendeletek kiadását. 25 L. Magyar Statisztikai Közlemények 72. 1920. Népszámlálás III-IV. 340. old.; LETTRICH Edit: Kecskemét és tanyavilága. Földrajzi Tanulmányok. 9. Akadémiai Kiadó, Bp. 1968. 47. old.; Kecskeméti Katona József Múzeum, Buday Dezső Hagyaték. III. doboz.; Tóth László volt direktóriumi tag közlése. 25/a L.: HELTAI Nándor: A kecskeméti munkáslapok története. Népkutató—Honismereti Kör Evkönyve. Kecskemét, 1964—65., 14. old. 26 L.: MA. „Kecskeméti munkásmozgalomból" с cikk. 1919. május 1., 2. old. 27 MA. 1919. márc. 25., 3. old. A két párt helyi szervezetének egyesülése még tisztázatlan és további kutatást igényel. nak viszont a többsége, azaz mintegy 3500 fő, már szervezett volt valamilyen formában. Ennek következtében az 1903-ban megalakult helyi szociáldemokrata pártszervezet közreműködésével jelentősen megismerkedett a város munkássága a szocializmus eszméjével. 25 Ebben segített az is, hogy már 1903-ban megjelent a város munkásságának első lapja a „Kecskeméti Munkás" Benedek József szerkesztésében. Később 1911. augusztus 20-tól (az 1914—18-as háborús éveket kivéve) egészen a Tanácsköztársaság leveréséig megjelent a „Magyar Alföld" nevű szociáldemokrata helyi újság. 25 / a A szocialista eszmék elterjedésének hatékonyságát az is bizonyítja, hogy már 1904-ben asztalosipari szövetkezetet hoztak létre. 26 1918—19-ben pedig döntően a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására csaknem minden üzemben létrehozták az üzemi munkástanácsokat. Összegezve tehát, a szocializmus eszméi már több mint másfél évtizeddel korábban behatoltak a kecskeméti munkásmozgalomba. így érthető, hogy a kecskeméti kommunisták és a szociáldemokrata párt helyi szervezete 27 a Magyarországi Szocialista Pártba egyesülve összefogtak a kecskeméti munkássággal, szakszervezetekkel és egységesen álltak a direktórium oldalára. A háborútól és a kizsákmányolástól való megszabadulás reménye s a boldogabb jövő, a szocializmus perspektívája mellé. A kecskeméti parasztság száma — az 1920-as statisztikák szerint — 21 208 volt. Közöttük — néhány nagybirtokos és kevés gazdag paraszt kivételével — nagy többségben a dolgozó parasztság, zömmel kistulajdonos és a város földjét bérlő szőlősgazda volt. Ezért a városban nem volt jelentős számú — a többi nagy alföldi városokra jellemző — agrárporoletáriátus. Mindemellett a város legrégebbi munkásszervezetének, a földmunkások helyi szervezetének 18 000 tagja volt. Éppen ezért számottevő szocialista nevelésben és szervezkedésben volt része. Ugyanakkor jelentős differenciálódás ment már végbe akkorra a parasztság körében. A magas adók és a nagyobb gazdaságok nyomasztó fölénye mellé társuló háború keservei, valamint az oroszországi forradalmak hírei is a békére és a szocialista eszmékre hívták fel a dolgozó parasztok figyelmét. Mindezek együttes hatásaként, bár a parasztság részben tudta, hogy mit jelent a szocializmus, mégsem lelkesedett különösebben érte, de nem is támadta. Viszont igen sok nehézséget 324
