Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Fazekas I.: Móra Ferenc parasztábrázolása
„Az úrnak — már akit a régi világban úrnak hívtak — nem kellett a március 15., mert az úr cinikus volt és nevetett március 15-én. Azt mondta, az parasztnak való. A parasztnak — és mindenki paraszt volt, aki nem volt úr — nem kellett a március 15., mert gyanakvó volt és hitetlen, és nem is lehetett más, mikor az urak éltették a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. így lett a mindenki ünnepéből a senki ünnepe." 88 Azt is megérthetnénk, ha Móra a második, az 1919-es forradalomnak már csak afféle Muszáj Herkulese lett volna, mint azt óvatos kérdőjellel Földes Anna feltételezi („Muszáj Herkules volt Móra az 1919-es proletárforradalomban? Meglehet.") Az 1848—49-es hagyomány, mint Czine Mihály Móricz-tanulmánya írja, nem volt végiggondolt, 89 s akik 1918-ért lelkesedtek, nem érthették meg feltétlenül a proletárdiktatúra szükségességét is. De Móra világnézetének nyitottságára jellemző, hogy megértette a szocialista forradalom parancsát, akkor is, ha voltak, lehettek sokszor éppen a szélsőséges megnyilatkozásokkal szemben fenntartásai. A proletárhatalom erényének tekinti, hogy „Talán sohasem volt a történelemben diktatúra, amely ilyen megalkuvástalanul kemény, és mégis ilyen istenien emberséges lett volna." 90 Szerinte a polgárság nem tehet mást, mint hogy osztozik a hatalomban a munkásosztállyal. Nem vált Móra szocialistává a forradalmak hatására, de több adattal bizonyíthatjuk, hogy rokon88 MÓRA Ferenc: Memento. 320-321. p. 89 CZINE Mihály: Móricz Zsigmond útja a forradalmakig. Bp. 1960. 90 MÓRA Ferenc: Memento. 324. p. 91 FAZEKAS István: Móra Ferenc és a Tanácsköztársaság. Marosvidék 1959. szeptember 57—60. p. (A Tanácsköztársaság évfordulójára írt cikkem talán túlságosan „vonalas" alaphangú írás, de a Móra „megalkuvásáról" elterjedt érvek tárgyilagosabb mérlegelését segítheti.) 92 MÓRA Ferenc: Személyes kérdésben. Szegedi Napló 1919. május 8. 93 VAJDA László: Móra Ferenc útja 1917-1919. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1962. PÉTER László: Juhász Gyula a forradalmakban. Bp. 1965. Akadémiai Kiadó. PÉTER László: Móra Ferenc a forradalmakban. Tiszatáj 1964. 94 Diósszilágyi Sámuel Mórával foglalkozó legfontosabb írásai: Móra Ferenc, a tiszteletbeli makai. Makó, 1935. Emlékezés Móra Ferencre. Makó, 1938. 95 DOMOKOS László: Móra Ferenc két arca című írásában idézi Móra levelét: „Engem a burzsoázia halálra ítélt, s a franciák mentettek meg, mint múzeumigazgatót és Beranger-fordítót. A Naplót otthagytam — én burzsoá lapot az életben többet nem szerkesztek . . ." Kiskunság 1958. október—november 40. p. szenve, lelkesedése nem a Muszáj Herkulesek taktikai lépésével azonosítható. 91 Nehéz, válságos évek következtek számára a Tanácsköztársaság bukása után. A Horthy-korszak hatalomra jutása, a Héjjas-különítmény gyilkosságainak sorozata menekvésre, később majd következetlen megnyilatkozásokra is kényszerítik a Szegedi Napló lemondott főszerkesztőjét, de a legnehezebb napok viharában egyenes tartással vallotta : „az utókor semmit sem fog szégyenemre írni.. ." 92 A teljes publicisztikai termés szellemi „birtokba vétele", a levéltári kutatások még mindig gyarapítható adatai talán árnyaltabban mutatják majd Móra 1918—19-es magatartásának értékeit, mint az eddig hozzáférhető irodalom, Vajda László, Péter László írásainak észrevehető véleménykülönbsége. 93 5. Novelláskötetei, regényei Móra életének, alkotói pályájának sajátos módon kiemelkedő szakasza az 1920-as évek elejétől — 1923—24-től — haláláig, 1934-ig tartó periódusa. Ez a mintegy tíz év az érett írót mutatja akkor is, ha a 20-as évek elején még találkozunk az egyenetlenséget tápláló lírai kísérletekkel, akkor is, ha a naponként elkészült tárcák némelyike elmarad Móra elbeszéléseinek korábban megismert teljesítményétől. A teljességigényű műelemzés számára érdekes felfedező utat kínálna a publicisztikai termésből elsősorban az Ady szemléletéhez közelítő vezércikkek elemzése. Az ellenforradalom hatalomra jutását követő évek egyértelmű életveszélyt is jelentettek számára, ezért néhány jól informált barátja — elsősorban Szalay rendőrfőkapitány — tanácsára a legveszélyesebb napokban elutazott Szegedről. Megpróbált elrejtőzni olyan helyre, „ahol nincs más, csak fák, felhők, madarak." Nem üthette dobra, hol ez a rejtekhely, amelyet jelképesen Homokországnak nevezett, későbbi megnyilatkozásaiból, dedikált köteteiből tudjuk, hogy a Georgikont Makón, dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos házában írta. A művészetekért, irodalomért lelkesedő — később Móra életéről is sok adatot feljegyző — orvos, a pályakezdő Erdei Ferenc apósa adott otthont az üldözött írónak. 94 Miután megvált a Szegedi Napló főszerkesztői posztjától — keserű csalódottsággal írta, hogy nem akar többé „burzsoá" lapot szerkeszteni 95 —, talán 301
