Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása
a kalocsai náhije lakosai is bekapcsolódtak. Az állatkereskedelem jelentőségére a vonatkozó terület gazdasági szerkezetének 1548. évi megoszlása is utal. A 94 lakott helység mindegyikében adóztatták az állattenyésztést, a méhészetet és a kertgazdálkodást. Azonban közülük 93 helységben folyt gabonatermelés, 38 helységben folyt halászat, négy helységben, Révfalun, Patajon, Apostagon és Solton folyt bortermelés, valamint két helyen volt vámhely. Ezenkívül éves vásárokat és heti piacokat csupán egy helységben, Patajon tartottak. A kalocsai náhije gazdasági központja egyértelműen Pataj volt, s mellette kizárólag a Duna vízparti helységek: Révfalu, Solt, Foktő, Fájsz, Varajt, Kalocsa és Csanád valamint Drágszél a kisebb gazdasági alközpontok szerepét látták el. 33 A mocsaras vidék lakosságának legfontosabb termelési ága az állattenyésztés volt, a sertés- és juhtenyésztésre azok török adóztatásából és a rétek számából összeírásunkban adatokkal rendelkezünk. A szarvasmarha-tenyésztésre csak a vámhelyeink forgalma utal. A méhészet adóztatása kasonként 2 akcse, illetve 4 magyar dénár összegben folyt. A kertgazdálkodásra a vöröshagyma, fokhagyma, lencse, káposzta tizedek, valamint a lenmag tizede és a len és kender tizede adóösszegeiből következtethetünk. 5. tábládat. A kalocsai náhije 1548. évi mezőgazdasági s%erke%etének megoszlása egyes ágazatok között Gazdasági ágazatok Helységek abszolút száma Helységek ágazati arányukban Állattenyésztés 94 100% Méhészet 94 100% Kertgazdálkodás 94 100% Gabonatermesztés 93 99,9% Halászat 38 77% Borászat 4 2,2% 33 A török pénzügyi hivatalokról és a dunai török vámhelyekről: VASS 1972. 452-453; - u.ő. 1975. 138-141.; - VELICS 1889. Ï. k. 29-30.; - A török adóztatásról: FEKETE 1943. 16-17. 34 A török mértékegységekről: FEKETE 1943. 14: a török kejl, vagy magyarul kila mérték nagyon változó volt. A törökök a kilának csak a nevét vitték ki a falvakba, de valójában azzal a mértékkel mértek, amivel a falvak mértek. A budai kila 22 kg., az isztambuli kila 26 kg, a mohácsi kila 31 kg, az egri kila 41 kg körül számítható ki, stb. A kalocsai kila 1737-ben fordul elő, s ekkor két pozsonyi mérővel, vagyis egy hold földre számított vetőmaggal azonos, kb. 90 kg lehetett. Ezért az adatért köszönetet mondunk Bogdán Istvánnak, aki rendelkezésünkre bocsájtotta saját OL-beli adatgyűjtéséből. Az űrmértékeknél előforduló pint: 1,69 liter mértékű volt. A kalocsai náhije A bosztánkert illetékéből a házak melletti kiskertek, főleg zöldség termeléséről kapunk értesülést. Gabonaként búzát, kétszerest (búza és rozs keveréke), kölest és rozsot termesztettek, mert összeírásunk feljegyzései ezeknek a terményeknek a tizedmennyiségeit tüntetik fel. A tizedmennyiségeket kila, törökül kejl mértékegységekben adták meg. Ha ezeket a kila tizedmennyiségeket tízzel szorozzuk, egy-egy helység összes évi termésmennyiségét kapjuk meg. A falusi bírók az összeíráskor három éves termelési átlagukat mondták be, ezért csupán az összes termelés megközelítő mennyiségeit lehet kiszámítani. A halászat legtöbbnyire a halastavakból folyt, de közvetlen a Duna melletti településeknél a halfogás tizedének adó jövedelméből a folyami halászatra is következtethetünk. A halastavak közül valószínűleg csupán a legjelentősebbeket írták össze, azokat, amelyek éves halfogása az 50 török akcsét, azaz 100 magyar dénárt, meghaladta, mivel kisebb összegű jövedelemről nem történik említés. A halastavak éves halfogásának fele, de néhány helyen kétharmada a török kincstár bevételét szolgálta, s csak a többi volt a halászó falusiaké. Középkori írásos említések szerint itt volt az ország legjelentősebb halászóterülete, ahol a legtöbb halat fogták. A 72 összeírt halastóból összesen 10 450 török akcse, azaz 149 magyar arany Ft értékű éves halfogásra következtetünk, ami a török földesúri adók összegének csupán mintegy 6%-át jelentette. Bortermelés csupán négy helységben folyt: Révfalun, Solton, Apostagon és Patajon. A musttized mennyiségét pint mértékegységben írták össze. A középkori kalocsai Sárközben tehát bortermelés egyáltalában nem is folyt, mivel a Pataj tói északra levő helységek már nem ide tartoztak. 34 A török uralom első éveinek állapotát kíséreltük 1548. évi területének kontinuitásáról a török hódoltság korában végbement változások differenciált értékelésére szükséges lenne az 1560, 1570. és az 1580. évi török defter közlése is. GyÖRFY 1963. 175 : említi a sárközi halászóhelyeket. - RUPP 1876. III. k. 9: említi, hogy 1602-ben Buda ostroma idején a hajdúk a Duna-partot Nádasdig elfoglalták, Kalocsát is megszállták és kivonuláskor gyújtották fel. BÁRTFAI 1938. 368: említi Solt megye 1626. évi magyar dikaösszeírását. Ekkor összesen 19 lakott helységben 55 és fél portát írtak össze, Id. OL, E-158. Generalis regni portarum conscriptio, Tomus LXI. 444: „Regestrum comitatuum Strigorien., Pest., Pilis., et Zok . . .". — BARTH. 1974. 285: a kalocsai uradalom 1725. évi urbáriumában 18 lakott helységet és 81 pusztát sorolt fel.; - GÖRÖG és KEREKES 1802. 15: térképükön 1802-ben 27 lakott helységet mutatnak be.
