Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Vass E.: A kalocsai náhije 1548. évi török adóösszeírása

ládfők (müzevedzs) számának a nógrádi szandzsákban átlagosan 70%-át, a simontornyai és koppányi szandzsákban 80%-át, s a szekszárdi szandzsák szultáni hász birtokain pedig csak 73%-át tették ki. Ebből arra következtethetünk, hogy a török adóztatás szabályrendeleteiben említett 6 Ft-os cenzust fizetni, nem tudó családfőket (müzevedzs) a fejadó fizetésére nem kényszerítették. Ugyanakkor bizonyos keretek között a földdel, illetve saját háztartással rendelkező telkes jobbágy családfők egyes szandzsákbeli megközelítő arányát a zsellér családfőkkel szemben tükrözi. A fenti adatok szerint Nógrád, Somogy és Tolna megyében a zsellér családfők aránya, az összes családfők 20—30%-át közelítette meg.

29 A kalocsai náhije 1548. évi három városa: Kalocsa, Pataj és Solt lakossága a gazdasági vonzáskörzetükhöz tartozó többi 91 lakott falu lakosságának egyötödét tette ki. A három város gazdasági vonzását jelentős népességarány igazolja. A kalocsai náhije területén 1548-ban összeírt városi és falusi családfők (müzevedzs), összes számának a fejadófizetők (hane) száma csupán 81%-át adja, ami fenti megállapításainkat bizonyítja. Ezen megállapítások viszont megkövetelik, hogy a népesség megközelítő valódi számának kiszámítása érdekében a hiányzó fejadófizetők (hane) számát 19%-kal utólagosan megnöveljük. Az összeírásunkban a papok, deákok, kovácsok, a családfők (müzevedzs), legény és házas fiaik és testvéreik névjegyzékei arról árulkodnak, hogy ezen a vidéken egy-egy családfő (müzevedzs) körül nagyobb család élt. Rendkívül gyakori a családfő, a legény és házas fiai és testvérei együttélése s gazdálkodása, ami a 29 KÁLDY-NAGY 1959. 108-112.; - ENGEL 1797. 136—137 : az 1494/95. évi magyar portaszámokból, ha feltételezzük kutatásaink alapján, hogy egy magyar porta fogalmára másfél török kapu fogalmát számíthatjuk, így egy porta adóegység fogalma alatt átlagosan 12 lélek, vagyis 3—4 kiscsalád élhetett. Az 1495-ben összeírt 2755 portaszám alapján Solt szék területén mintegy 33 060 lélek valószínűsíthető. Ez a lakosságszám 1548-ra közel 70%-os veszteséggel számítható ki. Egy török kapu, vagyis háztartás fogalmában 1548-ban nyolc lélek feltételezhető. V. ö. 30 BARTH 1975/c. 89-91.; - VERESS 1958. 380-387.; VASS 1971. 483.; - VASS 1976. 24. szomszédos vidékek hasonló összeírásaiban nem fordul elő ilyen gyakorisággal. A nagycsalád, a „gazdasági família" együttéléséhez még a velük „egy kenyéren" élő zsellércsaládok is hozzátartoztak, mivel egy átlagos jobbágygazdaság eredményes üzemeltetéséhez ekkor 3—4 férfi és legalább ennyi asszonyi és gyermeki munkaerőre volt szükség. A török szabályrendeletek, a. m. kanunname egy kapu fogalma alatt 3—4 családot emlegetnek.

30 Az 1548. évi adóösszeírásunkban a kalocsai náhije területén összesen 1577 hane adófizető és 1275 kapuadó-fizető került feljegyzésre. Az összeírt hane és kapu adóegységek száma a 94 helység közül csupán 16 helységben egyezik meg. Ä hane adóegység száma a kapu adóegység számánál 75 helységben magasabb, viszont három helységben, így Kála, Besnyő és Csanád esetében a kapu adóegység a hane adóegység számánál a magasabb, pedig a házas családfők (müzevedzs) száma itt két-háromszorosa a hane adófizetők számának. Ezt az utóbbi esetet csak az egyes családfők (müzevedzs) török adómentességével magyarázhatjuk, példa erre összeírásunkban Kalocsa esetében is szerepel. Mindezeket azért mondtuk el, hogy a kalocsai náhije népességének számát és megoszlását pontosabban ábrázolni tudjuk. A népesség kiszámításánál az összeírás hiányosságait is figyelembe kell venni, így az össze nem írt családfők 19%-át, a papok és deákok, valamint bírók fejadómentességét, akiknek a száma 10%-ra rúg, valamint a szolgák 15%-ra becsülhető számát. A „hane" adófizetők összeírt összes száma 1577, tehát ennek közel 44%-át is hozzátehetjük, ahogy fent bemutattuk, a népesség egészének kiszámításához. így mintegy 696 feltételezett hane adófizető családfőt hozzászámíthatunk, ami a családfők számát 44%-kal felemeli és az 5-ös szorzóval a megközelítőleg helyes 11 365 lélekszámot kapjuk meg. A kalocsai náhije összes magyar lakossága 1548-ban a fenti módon kiszámítható 11 365 lélek lehetett. A fentiek alapján 1548-ban a kalocsai náhije 94 lakott településén összesen 11 365 körüli lélekszám 1275 kapu, vagyis jobbágy háztartásban elhelyezkedve élt. Egy-egy jobbágy háztartásban átlagosan 8 lélek, rendszerint rokonok vagy ritkábban gazdák-zsellérek éltek együtt. A kalocsai náhije területére archaikus vonásként különösen jellemző a jobbágy nagycsaládok együttélése, s a közös gazdálkodás. Ezt az archaikus vonást talán éppen e területen található 21