Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Bognár Z.: Szilády Áron kiadatlan leveleiből
törtökön, mikor Budáról haza jöttünk, s a tulajdonképi első gyűlés volt, csak a négy mágnás jegyző ült ki a jegyzői helyekre. A kiabálás megújult, s Mihályit s engem kezdtek kiabálni. Mihályi ki is sétált, én azomban csak füleltem, s látom egyszer, hogy kerül olyan jó lélek, a ki értett a nevemről. Ekkor a zaj elcsendesedett, mert a hat jegyző megvolt. A hatodik Szirmay lett, a ki az én nagy megnyugvásomra s Szász Károly veszett bosszúságára, ki legjobban ordította nevemet, — occupálta a hatodik üres helyet. így segített rajtam Allah, adván hasonló nevű s az én nevemről is jól értő tejfeles szájú honpapát az én megszabadításomra. Szászszal egész eddig egy test és lélek voltunk, annyira, hogy már kezdtem sokallani. Vártam az alkalmat, hogy mikor tágíthatnánk egy kissé ezen a szoros barátságon s ma már sikerült is — talán. Neki Szentiványi kell elnöknek, nekem csak Ghiczi, — ergo kezdünk különválni. Ő, mint monda, bizonyosnak hitte, hogy én is Szentiványira szavazok s ezért nem szólt eddig, sajnálja. Mondtam neki, hogy vigasztalja magát. О is egynek szeret látszani azon igen sokak közül, a kik Deák leghívebbjeinek óhajtanak tekintetni, s a kikről Deák mit sem tud, mint a többek közt azokról, kik híre tudta nélkül Deák kört akartak alakítani, mígnem D. szétütött köztük. Majd ha haza megyünk, többet beszélek, a minek az lesz a vége, hogy jó lesz, ha kitelelünk Pesten. De mindenki hisz, még az én nálam nyomottabb kedélyű ember is, — csak én nem tudom hinni, hogy partra verekedhetünk. Külömben úgy látom, hogy mielőtt szétzavarnak bennünket, elég alkalom lesz még a becsületesebb lelkeknek párt külömbség nélkül együtt harcolni a még ki nem lépett, de aligha sokáig rejtezkedő 47-es párt ellen. Okigyelmök azt hiszik, hogy most jött fel a napjok. Helyem a legszélsőbb baloldalon van, habár nem mondhatom magam a tótágast álló montagnardok 16 közül valónak. Leginkább azért választottam, mert a rácz atyafiak itt ülnek. Mondhatom, hogy becsületesebb embereket küldeni sem lehetett volna nálok. Miletics, Manojlovics, Trifunácz, Damaszkin stb. egyről egyig a legjobb magyarok. Sokat discuralunk, s elmondhatom rólok, hogy jobb érzelmű követ alig van náluk. Stratimirovics még nem jött elő, no persze ez nem az. Holnap lesz 12 órakor az egyenkénti bemutattatás a császárnál. Harmadszor leszek tőle 2 lépésnyire egy hét alatt, s ha holnap nem, holnapután meg nála ebédelek. Én eddig sem jó kedvet, sem jó akaratot nem tudtam leolvas16 montagnardok — fr. hegypártiak, a nagy francia forradalom legkövetkezetesebben forradalmi pártja 17 comissio — lat. megbízás, megbízásból való vásárlás 18 A gazdászati tanszéket a gimnázium keretén belül kívánták létrehozni. Az iskolát irányító egyháztanács — az egyik vezetője hivatalból Szilády volt — már 1863-ban foglalkozott ezzel a kérdéssel. 19 1866. június 14-én tört ki az osztrák—porosz—olasz háború. Az ezt megelőző hetek bizonytalan politikai hangulatában keletkezett ez a levél a következővel együtt. 20 Kovács Imre 21 comitiva — lat. kísérőlevél ni képiről. Szász szinte olvad a képiről sugárzó öröm és jóindulat melegében! Boldog poéta! Most már csak a boszant, hogy a Petes dolog a mi osztályunkban került vizsgálat alá, — ha ugyan panaszolnak ellene. Ebbe az osztályba jutott Varró is, Sipos is s talán Rabovszki is, — de erre nem emlékszem egészen. Azomban mindegy, én ha csak lehet, megszököm Csütörtökön, s Pénteken úgy hiszem, bizonyosan otthon leszek. A comissióból 17 a mit csak lehet, elfogok végezni. Vámbéry aligha jöhet — hanem jöttek már az én nyakamra — ergo végzem a levelet. A gazdászati tanszéket majd süssük, főzzük, ha haza megyek, addig talán pihenhet már. 18 Mindenkit tisztelek, azokat is, a kik küldtek s nem bánnák, ha haza se mennék többet. Egésségem már kitűnő, melyhez hasonlót kívánva vagyok sz.ö. Sz.Á. Pest, 1866. Apr. 25. 3. Kedves Urambátyám! 19 A mint látja, megint írok, nehogy valamiképen ne írhassak, — mert nem tudom, meddig tart e vékony dicsőség. Czeglédről még talán nem megyek egyenest haza, de hogy azontúl meddig leszek pesti lakos — nagyon bizonytalan a dolgok állása miatt. Van ugyan olyforma combinatio is, hogy az orggyűlés mindenesetre együtt marad, különösen pedig háború esetére; de ez az a mit én épen nem akarok hinni. Külömben nem sokat változtat a dolgon. Hosszú háborúra semmi kilátás nincs, és így az őszre vége lesz. Július és augustusra, tehát két egész hónapra, el lesz napolva a gyűlésezés, ez már bizonyos. Én hajlandó vagyok hinni, hogy tavasz előtt nem hívnak öszsze ismét bennünket. Legfeljebb az a kérdés, kihúzzuk-e Júliusig, vagy pedig a Pünkösttel befejezzük királyságunkat? — Ez valamennyi követ ez időszerinti legfontosabb gondolkodásának tárgya, — hát még az enyim! Nem tudom, hogy vesz-e Urambátyám magának fáradságot arra, hogy mielőtt Czeglédre jönne, egy pár sorral tudósítson — ha nem teheti, majd elvégezzük a többit Czegléden; csak arról akarom értesíteni, hogy én P. Miksát magammal viszen s küldöm Félegyházaig, ha azért ott — mint otthonlétemkor említé — lehetne neki addig helyet találni, míg haza mehet, nagyon kérem, szóljon felőle Kerekessel. Hát a pesti út? Úgy látom, hogy kevés reménységem lehet hozzá. Én óhajtanám, hogy csak azon esetre maradna el, ha Czeglédről én is haza mennék. Azért, hogy az egész világ Fehérvárra megy, csak marad itthon valaki, a kivel beszélni vagy akitől kérni is lehetne valamit? Mire az én levelem haza ér, akkorára, azt hiszem, megkapja Ubátyám a szavazatot a Tot Imreék bizonyítványával együtt. Bizony ezudar ortographiája van a mi jegyzőnknek. — Ha élnem küldte még K. I. 20 postán, ne küldje el, hanem hozza le Ubátyám Czeglédre comitiva 21 nél201
