Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Majsai K.: Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja

szemtanúja valék." Petőfi szalkszentmártoni tartózkodása alatt száztizenkét verset, két drámát és egy regényt írt. Erre utal Kardos Istvánnak egy rövid mondata: „Ennyi munka négy — legfeljebb hat-hó szüleménye volt." Elfogadhatjuk e meghatározást azért is, mert Petőfi első szalkszentmártoni napjától az utolsóig — a periódust a megszakításokkal kell figyelembe vennünk —, vagyis 1845. július 13-tól (a Fekete kenyér с költemény megírásának időpontjától) 1846. április 24-ig, mikor szüleit Szalkszentmártonból Dömsödre költözteti, több mint kilenc hónap telt el.

14 S az is lényeges a számlálásban, hogy nem Pestről rándulgatott le Petőfi Szalkszentmártonba, Kunszentmiklósra, Borjádra, hanem Szalkszentmártonból tett kirándulásokat más helységekbe. Nagy kár, hogy Jókaihoz írt levelében és emlékiratában Kardos István fehér foltot hagy Petőfiék szalkszentmártoni tartózkodásának utolsó időszakáról. Pedig mint emlékirata is tanúskodik róla, 1844. április 28-tól 1846. május első hetéig itt tanított Szalkszentmártonban. Az is kiderül viszont, hogy maga is az állásváltoztatás problémájával küzd, hogy jobb megélhetést biztosítson magának, s ez (némiképpen) magyarázza is az emlékirat hiányosságát. Kardos István vágya végül is teljesült, mert mint emlékiratában írja: „1846. . . Május első hetében megtartatott a traktuális gyűlés Duna Vecsén, hol a szigetszentmiklósi bíró Borsos Imre és Kurátor Fábián Péter fölterjesztették írásban az egyház kérelmét s engem a gyűlés rendes tanítóul meg erősítvén Sz.Sz.Miklósra rendelt. Én a küldöttekkel tüstént el is jöttem hivatalomat elfoglalni..." Ezután elvált Petőfi Sándor és Kardos István útja. „Az 1846 к év tavaszán ő ismét Pestre ment. Mint folyt élete, az irodalom és közelebbi barátai tudják. Én, kit ugyan ekkor sorsom más helyre hívott — 14 Mezősi Károly, a neves Petőfi-kutató is felfigyelt erre. A Petőfi-életrajzírók eddigi szemléletmódját kiigazítóan írja: „Petőfi 1845 júliusa és 1846 áprilisa közt annyi időt tölt Szalkszentmártonban, hogy itteni huzamosabb tartózkodásai és életét döntően meghatározó körülményei alapján lakóhelyének e kilenc hónapban nem is Pestet, hanem ezt az alföldi mezővárost kell tekintenünk." Mezősi Károly azt is nagyon helyesen látja, hogy „A Petőfi-irodalomban Szalkszentmárton eddig még külön fejezetet sem kapott. Úgy foglalkoztak csupán e mezővároskával, mintha Petőfi ide csak magával hozta volna költői tevékenységének minden tervét, inspirációját, és a lelkivilágát nem alakították volna döntően a szalkszentmártoni napok és hónapok élményei, tapasztalatai." (MEZŐSI Károly: Közelebb Petőjihe^ Bp. 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó. 234, 237-238.) családjáról semmit sem tudtam." — írja levelében Kardos István. Emlékiratából még arról is értesülünk, hogy két évvel később Pesten találkozott utoljára Petőfivel. „1846-ban már állandóan Pesten lakott Petőfi. Én 1848 ik márczius 15 ike után való vasárnapon találkoztam vele utoljára akkor, mikor a megyeházánál tartott polgári gyűlésen Vasvári, Jókai, Perczel és mások társaságában szónokolt és mikor Keglevich gróf a pozsonyi diétáról kiküldetve hírüladta, hogy V ik Ferdinánd király a nemzet kívánságát megadta és első magyar miniszterelnökül Bathiányi Lajos grófot kinevezte!" (Ekkor még senki nem sejtette, hogy tizenhat hónap és pár nap van hátra a költő életéből.) Szalkszentmártoni utolsó visszaemlékezéseként még ezt is leírja Kardos az emlékiratában: „Jó embereim voltak Szalkszentmártonban: Vály Mihály molnár, Lénárd János, Maráczi Mihály, Mózes József jegyző, ennek napa a Nzetes Nagy Sándorné, Horváth János

15 ki mint mészáros Pestre ment vendéglősnek, Szabó Péter homoki kocsmáros, kinek fia Lajos dömsödi tanító lett.

16 Kovács Péter legelső gazda, ennek nejével tettem meg azt a tréfát, hogy küldtem neki egy csomó kaprot, hogy abból készítsen számomra túrós lepényt s megtette az áldott aszszony!" Kardos István Szalkszentmártonból való távozása után még negyvennyolc évig élt. Petőfihez hasonlóan ő is kivette részét a szabadságharc küzdelmeiből. Ennek kapcsán még egyszer eljutott Szalkszentmártonba is. Ezt igazolják emlékiratának következő so15 Horváth János nevére azért is érdemes figyelni, mert MEZŐSI Károly Közelebb Petőfibe^ с posztumusz könyvének 231. oldalán ezt olvashatjuk: „A szalkszentmártoni helyi hagyomány úgy tudja, hogy Petrovics István idejében Horváth János volt a kocsma és mészárszék bérlője, és tőle vette albérletbe a költő atyja." A szájhagyományt nem tudni ki adta Mezősi Károly tolla alá. Ilyen szájhagyományt Szalkszentmártonban én nem találtam, de valamennyi általam megkérdezett emlékező úgy tudta: „Várostól" — vagy „a községtől bérelte." A „községi nagyvendéglő és mészárszék" birtokjogi és bérleti viszonyait kutatva, eddig én nem találtam olyan esetet, mint amilyent Mezősi Károly említ helyi visszaemlékezőre utalva. Kardos emlékiratában jó emberei között említi Horváth János nevét, „ki mint mészáros Pestre ment vendéglős nek." Feltételezhető, hogy Kardos Petőfivel és a költő szüleivel való ismeretsége és „jó embere" — Horváth János — kapcsán említést tett volna arról, ha Petőfi édesapja Horváth tói „subárendálta" volna a vendéglőt és mészárszéket. 16 Ennek unokája, szintén Szabó Lajos tanító lett a dömsödi Petőfi Emlékmúzeum igazgatója, és e tisztét haláláig látta el. 176